'Látod, kisfiam, ez többet ér, mint a kemoterápia'

Újságíróként ismerte meg az ország a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb és legsikeresebb arcát, Kepes Andrást, akinek az elmúlt hetekben jelent meg második könyve, az Istenek és emberek. Hosszú út vezetett el odáig, hogy írásra szánja el magát, hiszen 63 évesen jelent meg első regénye. Mint magyarázta az NlCafénak: „kamaszkoromtól kezdve író szerettem volna lenni, csak túlságosan szemérmes voltam hozzá”.

„Azért döntöttem az írás mellett, mert hatvanéves koromra végre eljutottam odáig, hogy hogy ne azzal foglalkozzak, hogy mit fognak szólni a könyveimhez az emberek, hanem azzal, hogy a saját magam számára hiteles módon el tudjam mesélni azt, amit el szeretnék, és amiről azt gondolom, hogy mások számára is fontos lehet” – mondta el.

Egyszerre Isten, ember és állat

Ennek elsődleges oka talán abban áll, hogy nem szeretett volna csupán közepes író lenni, új könyve, az Istenek és emberek is nagyívű témát dolgoz fel. Szerinte egyszerre akad bennünk ember, állat és isten, természetesen változó arányban, a helyszín pedig, Matterhorn piramisfajta hegyként szintén ég és föld kapcsolatát jelzi – mindkét példa a címben rejlő dichtómát támasztja alá. A regény legfontosabb kérdése: mi történik, ha nem az erkölcs, de a kapzsiság és hatalomvágy irányítja az életet?

Fontos, hogy „ez nem is egy magyar regény”, játszódhatna bárhol. „Ez a könyv nem gúnyrajz vagy ironikus társadalomkritika, inkább látlelet” – a három főszereplő és a feleségeik hat különböző nézőponton keresztül láttatják a hozzáállások különbözőségeit.

„El sem tudtam képzelni, hogy meghalhatok”

A rákkal való küzdelmét hasonló tisztasággal ragadta meg, mint regénye alakjait: „ha ironikusan akarnék fogalmazni, azt mondanám, el sem tudtam képzelni, hogy meghalhatok. (…)  Így az egyetlen logikus következtetés, amire juthattam az volt, hogy túl fogom élni ezt is. (…) Ott ültem hét órán keresztül, írtam alá a könyveket, és az anyám, aki ott állt mellettem egyszer csak azt mondta: ’látod, kisfiam, ez többet ér, mint a kemoterápia’. Igaza volt” – vallott betegségéről. „Amikor hazajövök egy közönségtalálkozóról, olyan, mintha világítanék, mert annyira feltölt, hogy egy valós helyzetben, valódi emberekkel beszélgethetek” – meséli a szerző. 

Mint kiderül, a tévézéshez már nem térne vissza, pedig hívják folyamatosan. Ugyanakkor a rajongóknak nem kell aggódniuk, hiszen Kepes rengeteget lép fel mostanság az új könyvével, de már gyűjti az adatokat az új regényéhez, és amint a hullámok elülnek, „megint leülök majd a gép elé, és nekiállok megírni”.