Ikonikus gyermekfilmek, amelyeken generációk nőttek fel – neked is sokat jelentenek?

A ’70-es és ’80-as években számos olyan gyermekfilm – hivatalos meghatározással ifjúsági vígjáték – készült hazánkban, amelyek több generáció számára jelentettek meghatározó filmélményt. Ezek a filmek nem csak azért voltak nagyon élvezhetőek és emlékezetesek, mert részben a kor sikeres ifjúsági íróinak (Janikovszky Éva, Csukás István, Fekete István, Török Sándor, Szabó Magda) regényeit dolgozzák fel.

Nem is csak azért, mert kiemelkedő színészeink (Kaló Flórián, Paudits Béla, Bánhidi László, Zenthe Ferenc és még sokan mások) nagyszerű alakításokat nyújtottak bennük.

A Tüskevár, a Keménykalap és krumpliorr, Az égig érő fű, a Hahó öcsi!, a Le a cipővel!, a Gyermekrablás a palánk utcában, a Csutak történetek, az Abigél, a Szeleburdi család olyan, a mindennapi élethez közel álló (itt-ott fikcióval megtűzdelt) történetek, amelyek nem csak a kicsik, hanem a felnőttek számára is izgalmasak, érzelmesek, sőt fordulatosságukkal bárkit képesek a tévé elé szögezni.

Társadalmi üzenetet hordoztak

A történetek nem tagadott célja volt, hogy társadalmi üzenetet is hordozzanak, ugyanakkor a mindennapi élet dolgait, az eseményekből levonandó tanulságokat kedves humorral és önkritikával kezelik. Tagadhatatlan, hogy sokan, akik ma már a felnőtt generáció sorait erősítjük, erkölcsileg és érzelmileg is sokat merítünk a mai napig a tanulságos, ugyanakkor véletlenül se didaktikus alkotásokból.

A gyerekszereplők – akik közül nem egy a következő évtizedek során befutott színész lett, mint például Ulmann Mónika – kiválóak és őszinte nyíltságukkal, kedves naivitásukkal, kalandvágyukkal, életszeretetükkel minden gyermeket arra inspirálnak, hogy nagy kanállal fogjon bele a világ megismerésébe, ne féljen attól, hogy piszkos lesz, lehorzsolódik a térde. És főleg ne féljen szeretni, érdeklődéssel fordulni társai, a felnőttek, sőt az idősebb generáció felé.