Frei Tamás már meg se tudja számolni, hány üzlete van - de elárulta, mikor kell meginni az első kávét

Frei Tamás a kilencvenes évek elején Kolumbiában járt életében először kávéültetvényen, ami teljesen lenyűgözte őt. Az élmény hatására később már tudatosan kereste fel az ültetvényeket, és egyre jobban beleásta magát a kávé világába, mígnem 11 évvel ezelőtt elérkezett az idő, hogy megnyissa saját kávézóját. A tévés azóta akkora birodalmat épített, hogy már maga sem tudja pontosan, hány boltja is van. A kávé iránti szenvedélye töretlen, de hangsúlyozza: nem függőség, napi kettő, legfeljebb három csészével iszik, méghozzá eszpresszót, feketén – írja a Délmagyar. 

Élvezem a kávékészítés minden pillanatát. Először is kitalálom, hogy éppen milyenhez van kedvem, ami pedig évszak-, hangulat- és helyszínfüggő. (…) Zöld kávéból például húszféle van otthon a polcomon. A bőség zavarában néha még én magam sem tudom, hogy milyen ízű, mely eljárással készült kávénak ugorjak neki. De alapvetően eszpresszóivó vagyok. Tisztán szeretem, cukor és tej nélkül. Egyébként szokták is mondani, hogy minél idősebb az ember, annál rövidebb és tisztább kávét iszik. Éppen most gondoltam, hogy ristrettóra váltok, de aztán gyorsan elvetettem az ötletet, mert rájöttem, hogy az az utolsó stádium a halál előtt. Annál rövidebb kávé ugyanis nincsen

– fejtegette nevetve Frei, aki lerántotta a leplet a reggeli kávézásról.

Ez egy nagy tévhit egyébként, hogy presszóval kell kezdeni a reggelt. Mert ugye mit csinál a legtöbb ember? Kibotorkál az ágyból, még szinte a szemét sem nyitotta ki, de máris nyúl a kávéhoz, elkészíti, megissza, majd megy a dolgára. Pedig ez egy nagyon rossz beidegződés. Az ébredést követően ugyanis a szervezetünkben természetes módon beindulnak azok a biológiai vegyi folyamatok, amelyet koffeinnel pótolunk. Éppen ezért várjunk legalább egy órát, addig csináljuk a dolgunkat, készülődjünk, majd indulás előtt vagy éppen munkába menet fogyasszuk el az első feketénket. Az olaszok így csinálják

– árulta el Frei Tamás. A reggeli fekete rutinja nincs kőbe vésve, a forgatókönyv attól függ, hogy éppen merre jár.

Attól függ, hogy épp melyik lakásomban vagyok. Budapesten és Nizzában például minden reggel magam pörkölöm a kávét. Nagy, klasszikus, olasz, karos kávégépem van. És én vagyok az egyetlen vendég. Az üzemből elhozom a jobbnál jobb kávékat, és azzal játszom reggelente. Amerikában japán technikával, hideg csepegtetéssel főzöm. Firenzében azonban inkább lesétálok, és beülök a kávézómba. Úgyhogy ha egyszer meglátogatsz, akkor ott maximum csak instant kávéval tudlak megkínálni.

Frei hálózata az elmúlt 11 évben alaposan megnőtt. Mint mondja, ha fiatalon, élettapasztalat nélkül vágott volna bele az üzletbe, mára legfeljebb “egy haldokló presszója” lenne. 

Csak nehogy megkérdezd, hogy hány üzletem van, mert őszintén nem tudom. Már nem számolom. Magyarországon azt hiszem, 48–50 között valahogy. De Franciaországban, Ausztriában, Dubajban, Szaúd-Arábiában, Angliában, Romániában is már van üzletünk, és most tárgyalunk a Benelux államokkal és Kuvaittal is. (…) Konkurencia mindig van, de tény, hogy ha üzlethálózati szinten nézzük, akkor mi vagyunk a legnagyobbak. Majdnem akkorák, mint a második és a harmadik helyen álló kávéházlánc együttvéve. A kiskereskedelemben pedig, ha az üzletek szemeskávé-forgalmáról beszélünk, akkor egyedül annyit adunk el, mint a többi üzlet összesen. Néha én magam is rácsodálkozom, hogy mekkora hálózatot építettünk ki

– magyarázta Frei, aki a dubaji és a szaúd-arábiai boltjában még soha nem is járt. A Cafe Frei körübelül 400 embernek ad munkát, Frei pedig a kreatív osztály koordinálását látja el.