D. Nagy Lajos három nyelven beszél, szabadidejében műfordít, és anno disszidálásra akarták kényszeríteni

A Rolls Frakció és a Bikini énekese, D. Nagy Lajos már a hetvenhez közelít, de még mindig aktívan zenél: nyáron érkezik szólólemeze, és közben a zenekarával turnézik. Mint mondja, koncertjein van öt- és hetvenöt éves is, már négy generációt sikeresen meghódított zenéjével. Egy igazi rocklegendáról van szó, aki az egészséges életmódban találta meg a kulcsot a fiatalsághoz, és a zenén kívül fordítással is foglalkozik. A Borsnak adott interjújából az is kiderül, hogy annak idején azt szerették volna, ha londoni utazásáról sosem tér vissza Magyarországra, és első lemezük kiadását is igyekezték megakadályozni.

A Rolls Frakció miatt sokat voltam a VIII. kerületi kapitányságon, és bár különösebb inzultus soha nem ért, időnként jelezték, hogy figyelnek. A nyolcvanas évek elején nagyon szerettem volna Londonba menni, mert szerintem az igazi jó rockzenék ott születtek, ezért beadtam az útlevélkérelmet. Behívattak, meg is kaptam az útlevelem, de mondták, hogy ne jöjjek vissza. Néhány hónap után aztán mégis hazatértem

– mesélte D. Nagy, aki szeretett volna Angliában is zenélni, de hamar rájött arra, hogy a szigetországban menedzser nélkül erre esélye sincs. Hazatérése után mindent előröl kellett kezdenie, ráadásul a lemezgyár is nehézségek elé állította.

A Rolls közönségét az új Bikini nem érdekelte, a régi bikinisek meg Feróra voltak kíváncsiak, rám nem. A Bikini Feróval olyan volt, mint egy méretre készült öltöny, és ezért nem akartam abból a repertoárból semmit sem játszani, mert ha abba az öltönybe valaki más belebújik, vagy lötyög rajta, vagy széthasad. Az első, miskolci Bikini-koncert után döntöttük el, hogy egyetemi klubokban játszunk, mert az ottani közönség a legnyitottabb, de így is kellett jó fél év, hogy az egész beinduljon. (…) A lemezgyártól jött az utasítás, hogy az albumunk kiadása nem lenne időszerű, és helyette egy olyan lemezt kellett felvenni, amelyen egy híres színész Arany-balladákat szavalt. Mivel akkoriban egyetlen stúdió volt a Rottenbiller utcában, a zárás után este fél tizenegytől reggelig, titokban vettük fel a lemezről hiányzó dalokat.

A hatalmas siker miatt azonban olyan durva tempót diktáltak, hogy hét év után teljesen belefáradtak az egészbe. 

Volt, hogy három-négy napig nem tértem haza, mert egy koncert után Törökbálintra kellett menni stúdiózni. Másnap reggelig felvétel, aztán ott a stúdióban tudtam néhány órát pihenni, majd jött értünk a mikrobusz, és indultunk a következő fellépésre. Lojzi 1992-ben mondta azt, hogy ezt így nem lehet csinálni, ebből elég.

Több év kihagyás után mégis ott folytatták, ahol abbahagyták, aminek kapcsán D. Nagy Lajos megemlíti, hogy tengerentúli barátai szerint ilyesmi “a világon senkinek nem sikerült még”. Az énekes a zene mellett műfordítással foglalkozik.

Három nyelven beszélek, és a műfordítói pálya érdekelt, mert az is nagyon izgalmas. Megállapodtam egy kiadóval, csak arra várnak, hogy legyen viszonylag több szabadidőm, mert akkor foglalkoztatnának fordítóként. Én fordítottam például a Chuck Norris életéről szóló, A belő erő titka című könyvet, illetve egyéb, thriller jellegű köteteket.

A bulizást pedig hamar lecserélte a korán kelésre és a sportra:

Otthon vannak gépeim, a tengerészgyalogosokéhoz hasonló edzéstervem van, ami alapján hetente három-négy alkalommal edzek. A fiatal zenészeknek is azt tanácsolom, hogy éjszaka nem füstölni kell meg bulizni, hanem edzeni, és amikor csak lehet, aludni. Sok pályatársam az alkohol és a helytelen életmód miatt nincs már köztünk. Annak idején én is buliztam, de amikor a Bikini komollyá vált, beindult, megtanultam, azzal az életvitellel néhány év alatt a veszteséglistára kerülök. Alvás, korán kelés, egy kis edzés, és utána már a világot is másképp látjuk.