Az én konyhámban már itt a jövő! - GastroHobbi: az első live szakácskönyv

Szerkesztőnk, Szenes Laura beszámolója.

Bevallom őszintén, először nem is az érdekelt, hogy a telefonomat a kép fölé tartva megtalálja a videót, és lejátssza nekem. Sokkal inkább a receptek érdekeltek. Főként azért, mert nagyon egy húron pendülök a könyv főszereplőjével, Enikővel, aki nem séf, nem szakács, egyszerűen csak nagyon szeret főzni.

A hétköznapi, bárhol megtalálható alapanyagokból alkot finom újdonságokat, egy pici csavarral, egy cseppnyi kreativitással – de vajon milyen végeredménnyel?

Egyértelmű volt számomra, hogy a teszt csakis úgy lehet hiteles, ha megcsinálok legalább egy valamit a könyvből (és jobb híján rossz minőségű telefonos fotókkal igazolom ezt). Aztán végül is három valami lett belőle: egy főétel, egy desszert, és a kettő között egy májkrém – de azt nem számíthatom bele a tesztbe, mert nem követtem pontosan. Kihagytam belőle a lilahagymát. (Legyen elég annyi, hogy ahogy kész lett, az éppen akkor átugró ismerősöm már be is nyomott belőle egy adagot két kenyérszeleten, és azt mondta közben, hogy „Mmmmm! Mmmmm!!!”)

Már az ételek kiválasztása borzalmas fejtörést okozott, mert a GastroHobbit lapozgatva egyszerűen mindent, de mindent azonnal el akarok készíteni.

Nincs köztük egy olyan recept se, ami „túl speciális” vagy túl bonyolult lenne, olyan meg pláne nincs, aminek megengedhetetlen árkategóriájú alapanyagai volnának.

Viccen kívül: még soha nem éreztem ennyire egy szakácskönyvnél sem, hogy rám szabták. Nincs különleges főzőtudásom, a legszimplább fortélyokat tudom, de azokat imádom csinálni, és imádom variálni – pont mint ez a könyv.

Nyálcsorgatva szemléltem a tökéletes fotókat, és nagy nehezen végre kiválaszottam a pikáns csirkés tésztát (mivel bármilyen száraztésztát lehet választani, esetemben pennéből). Úgy voltam vele: ha egy szimpla, tésztás ételt meg tud bolondítani Enikő úgy, hogy az meggyőz engem, akkor ezek a receptek tényleg jók lesznek.

És csak ezen a ponton kezdett el érdekelni a GastroHobbi szexepilje: a telefonos alkalmazás.

Ha ugyanis leszeded az androidos vagy ios-es telefonodra a teljesen ingyenes Liveprint nevű applikációt, majd elindítod azt, akkor elég csupán a kiválasztott recept fotója fölé tartanod, és az máris betölti a felülnézetből készített videót az elkészítésről. Még zene is van hozzá, nagyon buli! Ahogy néztem a videón piruló csirkekockákat, csak arra tudtam gondolni: a receptkönyvek is elindultak a jövő technológiájának útján, és ez itt a kezemben a magyarországi úttörő.

Miközben az én nem videós, hanem nagyon is valódi serpenyőmben is pirultak a csirkefalatok, aközben eszméltem rá valamire: ez a recept nem is írja sehol a sót!

Oké, a tésztát sós vízben kell megfőzni. Na de a rá valót egyáltalán nem kell sózni?!

Egy pillanatig komoly gondolkodóba estem, de azonnal elhessegettem a gondolatot, hogy csaljak egy kicsit. Épp az a lényeg, hogy minden pontját követnem kell a könyvnek, ha tesztelni akarom.

Na és a végeredmény? Hűűű… egy szempillantás alatt eltűnt a tányérunkról. Persze, a mindennapi életben nem kell ezt KRESZ-könyvként kezelni: ha valakinek úgy esik jól, sózza meg azt a csirkét! De nekünk nem volt rá szükségünk. Ahogy a könyv szerzője is írja: „A hangsúly a remek fűszereken van.”

Az édességek közül pedig – ugyancsak némi vívódás után – az áfonyás zabkekszet választottam, mert ha egy úgymond „diétás-egészséges” nyalánkság igazán finom lesz, akkor a többi receptben még inkább bízhatok.

Nos, szerintem az mindent elmond, hogy az első adag elkészítése után két nappal (azért két nappal, mert egy nappal utána a rozmaringos-fehérboros májast készítettem el) még gyorsan sütöttem egy ráadás-adagot is. Személyes tippem: nem kell annyira vigyázni, hogy az áfonyaszemek ne nyomódjanak szét a keveréskor. Mennyei, ahogy a levük átitatja a kekszeket egy-egy ponton!

A GastroHobbi nálam csillagos ötösre vizsgázott. Nemcsak a receptek kiválósága, de amiatt is, hogy a könyv rendkívül felhasználóbarát, áttekinthető, stílusos, és igényes. Mind fotók, mind szövegezés terén. A videós lejátszás pedig, amellett, hogy segít, igazi plusz-élményt ad az egészhez. Nem utolsó sorban nagyszerű módszer, amivel a telefont nyomkodó gyerekeket is a konyhába lehet csábítani egy kis sütés-főzésre!