Az ELTE-n még a vécépapír is a Kancelláriára tartozik - a kerekesszékes Balázs inkább Hollandiába ment

Startlap - Startlap
Hiába a segítőkész dolgozók, a merev magyar rendszer és a pénztelenség nem tud mit kezdeni a speciális igényű hallgatókkal.

Ha most idejönne közénk egy ufó, nem tudnánk vele mit kezdeni, hiszen sosem láttunk hasonlót. Amikor bekerültem az egyetemre, egy kicsit én is úgy éreztem magam, mint egy ufó. Láttam, hogy segíteni szeretnének, de fogalmuk sem volt, mit csináljanak velem

– mondja Markos Balázs, aki tavaly ősszel kezdett az ELTE jogi karán, ahol nem a tanulnivaló mennyisége érte felkészületlenül, hanem a mozgáskorlátozott hallgatóknak biztosított körülmények. Balázs volt az egyetlen kerekesszékes a szakon, de ő is feladta, és inkább Hollandiába költözött. Ott is ő az egyetlen székkel közlekedő hallgató, de végre életében először nincs szüksége speciális bánásmódra, ugyanis a normál körülmények is megfelelők – írja az Abcúg.

Balázs születése óta mozgáskorlátozott, járni csak segítséggel tud, nehézkesen, és kezeit sem tudja úgy használni, mint egészséges társai. A középiskolát az egyik fővárosi elitiskolában, az Apáczai Csere János Gimnáziumban végezte el, amelynek épülete szinte teljesen akadálymentes, valamint az iskolai védőnő is folyamatosan elérhető volt, ha Balázsnak szüksége volt valamire. Két évvel az érettségi előtt döntötte el, hogy jogi pályára megy, így részt vett az ELTE speciális szükségletű diákoknak szervezett egyetemi találkozóján, hogy felmérje a körülményeket.

Megkérdeztem, alkalmaznak-e az ELTE-n a gimnáziumi védőnőhöz hasonló segítőt. Mivel nem volt, azt javasolták, használjak pelenkát, vagy hívjak valakit, aki ott tud lenni velem egész nap

– mesélte a fiatal fiú. Egy évvel később már azt mondták, segítőt is tudnak biztosítanui, azonban később kiderült, hogy az ő feladatkörébe tartozik az egyetem összes speciális szükségletű diákja. Ő hetente legfeljebb kétszer ért rá, kizárólag előzetesen egyeztetett időpontokban. Balázs nem túl meglepő módon nem tudta előre megmondani, mikor szeretné használni a mosdót, így végül édesanyjára hárult a szerep, hogy folyamatos készültségben álljon.

Amikor megszülettem, az édesanyám látta, hogy az orvosi munkája mellett nem tudna engem úgy felnevelni, ahogy szeretne, ezért feladta az állását. Nagyon hálás vagyok neki, az egyetem óta viszont még inkább rá vagyok utalva, ami furcsa, mert mások éppen most válnak felnőtté. Kiszabadulnak a szüleik környezetéből, amire nekem esélyem sem volt.

Még a vécépapír miatt is a Kancelláriának kellet írnia

Balázsnak elektromos székre van szüksége, mivel a hagyományos kerekesszéket nem tudja hajtani. A modern szék azonban nem fér el a régi épület szűk folyosóin, így rendszerint a többi diáktól kellett segítséget kérnie. Lift ugyan van, de minden termet így sem tudott megközelíteni, ami miatt le is maradt egy érdekes előadásról.

A Tudományos Diákkörbe nem tudott végül járni, hiába szeretett volna, mert többször olyan teremben hirdették meg az ülést, ami Balázs számára nem volt megközelíthető. A közösségi programokon se tudott részt venni, hacsak nem kérte meg a hallgatókat, hogy akadálymentes környezetbe szervezzék az eseményt. A saját óráira be tudott járni, ugyanis az egyetem figyelt arra, hogy azokat megfelelő termekben tartsák. De a lift se mindig működött, így volt, hogy feljutott a harmadikra, de mire délután végzett, már a szüleinek kellett elmenniük a fiúért. Az egyetemi dolgozók pedig hiába voltak segítőkészek, egy csomó problémával nem tudtak mit kezdeni.

Sok mindenre azt mondták, ez nem az ő kompetenciájuk, magasabb szinten kell segítséget kérni. Nekem viszont nem túl kellemes leveleket írni a Kancelláriára, mert nincs vécépapír az akadálymentes mosdóban

– meséli Balázs, akinek vécéről lefelejtett belátásgátlót is a Kancellárián kellett igényelnie. 

Az épület műeklékvédelmi státuszára fogják a hiányos akadálymentesítést

Az akadálymentesítésre vonatkozó kérdéseket az ELTE azzal hárítja el, hogy az Állam- és Jogtudományi Kar épülete műemlékvédelem alatt áll, ezért erre nincs lehetőség. Fehérváry Rudolf műemlékvédelmi szakmérnök szerint viszont kellő eltökéltséggel megoldható egy ilyen épület akadálymentesítése is.

Ha rendberakok egy házat, azt nem magamnak rakom rendbe, hanem a közönségnek. Ezzel 50-100 évre meghatározom egy épület sorsát, nem tehetem meg, hogy ennyi időre kizárok belőle embereket

– mondja a mérnök, aki többek között a Vigadó épületén is dolgozott. Oda egy darab emelőgép felszerelése elegendő volt ahhoz, hogy az épület teljesen akadálymentesen bejárható legyen. A rámpa költsége másfélmillió forint, és ehhez jön a szervizelés díja. Az emelőt sikerült úgy eltakarni, hogy csak az vegye észre, aki keresi, és ne csúfítsa el az épület szépségét. 

Az ELTE szerint náluk a magyar viszonyokhoz képest jónak mondható a helyzet

Az épület helyzete a magyar oktatási rendszer általános adottságaihoz képest nem kiemelkedően rossz (sőt összességében az elérhetőség az átlagosnál jobb), bár valóban lehetne a helyzeten javítani

– fogalmazott az egyetem a portál kérdésére. Jelezték, hogy további felújításokat terveznek az épület akadálymentesítése érdekében, “azonban ezek elvégzése hosszabb tervezési folyamatot igényel, és a műemléki épületre tekintettel külön engedélyekre is van szükség”.

Kiemelték, hogy az órarendet direkt úgy szervezik, hogy a kerekesszékes hallgatók minden órán részt tudjanak venni. Megerősítették, hogy fixen egyetlen szociális segítőt alkalmaznak, aki idén hat mozgáskorlátozott hallgató személyes higiéniás feladatairól gondoskodik. Rajta kívül pedig a Motiváció Alapítvánnyal kötött együttműködés keretében további egy szociális gondozó tevékenykedik az egyetemen, aki két hallgatót lát el. 

Vannak olyan, súlyosan mozgáskorlátozott hallgatók, akiknek mind a négy végtagja érintett, ezért az ő segítésük heti 8-10 órát is igénybe vesz, míg más hallgatók kevesebb órát igényelnek. A Motiváció Alapítvánnyal kötött keretszerződésünkben minden félévben annyi plusz órát rendelünk meg, amennyit a főállású szociális gondozónk már nem tudna ellátni, vagy olyan időpontokban kérnek a hallgatók segítséget, amelyek egymással ütköznek. Ilyen módon minden hallgatói igényt ki tudunk elégíteni a racionalitás határain belül

– írta az ELTE. Azt, hogy egy gondozó folyamatosan jelen legyen, kivitelezhhetetlennek tartják, valamint úgy vélik, “a hallgató inklúziójának esélyeit nagymértékben rontaná”. Azt is hozzátették, hogy a magyar egyetemek közül náluk van a legkiterjedtebb intézményrendszer, amely a speciális igényű hallgatókat segíti.

Hollandiában az önkormányzati lakást is rögtön akadálymentesítették

Tavasszal Balázs úgy döntött, felvételizik a Groningeni Egyetemre, részben a körülmények miatt, részben pedig azért, mert inkább nemzetközi jogot szeretne tanulni. 

A felvételi online zajlott, csak be kellett küldenem egy motivációs levelet, egy tanári ajánlást és a középiskolai bizonyítványaimat, nyelvvizsgáimat

– mesélte Balázs, aki azóta már Hollandiában él egy kis lakásban, egyelőre az édesanyjával. 

Ez az épület egy lakásszövetkezet tulajdonában áll, amelyben diáklakásokat lehet bérelni jóval a piaci ár alatt. Azt viszont az önkormányzat határozza meg, kinek adhatók ki az akadálymentes lakások. Most egy 38 négyzetméteres lakásban lakom, amihez tartozik saját vécé és fürdőszoba is. Ez egy elég különleges lehetőség. (…) Próbáljuk kideríteni, pontosan milyen segítséget, szolgáltatásokat kaphatok meg külföldi állampolgárként. Ez elég időigényes, mert bár mindenki beszél angolul, a hivatalos információk csak hollandul érhetők el

– mondja a fiú, aki számára az önkormányzat pár héttel a költözés után akadálymentesítette az épületet, ahol lakást bérel. Az egyetem is tökéletesen megfelel egy mozgássérült hallgató igényeinek. Segítőre még nem volt szükség, mert egy nap négy óránál többet nincs bent, így azt nem tudja, van-e a Groningeni Egyetemen ilyen lehetőség.

Vannak régi és új épületek is, de mindegyik száz százalékig akadálymentes. Szélesek a folyosók és a liftek, használhatom az elektromos kerekesszékemet.

Az egyetemet könnyedén megközelítheti egyedül is, ugyanis a kerekesszékesként a bicikliutakat is használhatja, amelyek teleszövik a várost.

A közlekedési kultúrám nagyjából olyan fejlett, mint egy négéyves gyereké. Azt se tudom, merre kell nézni, ha átmegyek az úton. Ez főleg azért van, mert Budapesten sehol sem lehet akadálymentesen közlekedni, mindig a manuális széket használtuk, úgyhogy mindig tolt valaki. Így sosem kellett odafigyelnem. Azért remélem, nem fogok komolyabb közlekedési balesetet szenvedni.

Balázsnak az a vágya, hogy sérült embereken segíthessen jogászként, hogy “ők is egyenlő felekként vehessenek részt a társadalmi életben”.

Ez is érdekelhet

képcím

Orbán Viktor "földrengésszerű" választási győzelemhez...

képcím

RTL: Vegyi fegyvernek minősülő szerek voltak az ELTE laborjában

képcím

Itt vannak a felvételi ponthatárok