Mit tesznek az akkumulátorgyárak a környezettel?

Akkumulátorgyár – akár az év szava is lehetne, hiszen nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk róla valamit. Mindennap újabb gyárakról szólnak a hírek, vannak, amik már működnek, vannak, amik tervben vannak és akadnak olyanok is, amiknek az építéséről felröppen a pletyka, ami aztán vagy igaznak vagy hamisnak bizonyul. Egy dolog azonban biztos:

az akkumulátorgyárak megosztják a közvéleményt és úgy tűnik, a két tábor pedig nem is próbál meg közeledni egymás felé, pedig lehet, hogy az igazság valahol középen van.

A téma teljesen átpolitizálódott, amitől ebben a cikkben szándékosan tartózkodunk és csak azt próbáljuk körbejárni, hogy milyen hatással van a környezetünkre az akkumulátorgyárak építése. Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy helyrehozhatatlan károkkal jár ennyi gyár építése? Létezik-e más, zöldebb megoldás és képesek vagyunk-e ezt a technológiát meghonosítani Magyarországon? Egyáltalán:

létezik olyan, hogy “elég energia”, vagy a civilizációnk egyszerűen mindig többet és többet akar majd?

Meddig mehetünk el a természeti kincseink tönkretételében? Ezeket a kérdéseket járjuk most körbe.

Mérgező oldószer a kútvízben, fehér hab az utcán

Magyarországon jelenleg folyamatosak a fejlesztések, hogy az elektromos járművekhez használt lítium-ion akkumulátorgyártásban, illetve a hálózati célú akkumulátorgyártásban a világ élvonalába kerüljünk. Ehhez megállíthatatlan sebességgel jelentenek be építkezéseket, gyárépítéseket, amik persze, amint megépülnek, munkahelyeket is teremtenek majd. Erre szükség is van, hiszen

az Európai Unióban 2035-től betiltják a benzin- és a dízelüzemű járművek értékesítését,

az elektromos autóknak pedig szükségük van akkumulátorra. De akkor mégis mi lehet a baj a gyárak építésével és későbbi működtetésével? 

“Ezek az üzemek alapvetően vegyi anyagokkal dolgoznak, amik károsítják a környezetet, a levegőt, a vizet, a helyiek életminőségéről nem  is beszélve” – mondja Simon Gergely, vegyianyag-szakértő.  A Greenpeace munkatársa emlékeztet arra, amikor Gödön akkumulátorgyártáshoz is használt vegyi anyagot találtak három öntözésre használt kút vizében, az ottani gyár egy kilométeres körzetében. Ahogy azt akkor az Átlátszó megírta, egy független szakértői vizsgálat olyan mérgező oldószert mutatott ki a vízmintákban, aminek magzatkárosító hatása is van. Egy másik eset, amikor a gödi szennyvízcsatornából fehér hab szivárgott az utcára, és kiderült, hogy Samsung-akkugyárból származott a felhabzó anyag.

“Szintén az akkumulátorgyártás során felhasznált kockázatos anyagok közé tartoznak a lítiumvegyületek, melyek károsak az emberi egészségre és a környezetre is. Fontos hozzátenni, hogy valamennyi szennyezőanyag kibocsátása még megengedett és nem is biztos, hogy lesz a megengedettnél több, de ezzel kapcsolatban rossz a tapasztalatunk. Sokan írnak róla, hogy ha találnak is valamit, ami meghaladja a megengedett mennyiséget, olyan alacsony a büntetés, hogy megéri kifizetni és folytatni tovább a szennyezést.”

A szakértő azt is megjegyzi, hogy a jelenlegi tudásunk szerint megépítésre kerülő gyáraknak mennyi energiára lenne szüksége.
“A tervekben szereplő akkumulátorgyárak energiafelhasználása annyi, mint a négy paksi atomerőmű reaktora. Emellett folyton arról beszélnek, hogy szürkevizet használnak majd, de ennek nincs nyoma az engedélyekben. És ha nincs kötelezően előírva, akkor miért lenne így?” – tette fel a költői kérdést Simon Gergely, aki szerint az arányosságnak kellene érvényesülnie. “Az akkumulátorgyárak fontosak és szükség van rájuk. De

arányosan kéne elosztani, az nem járható út, hogy egy ekkora ország, ilyen adottságokkal ennyi gyárat épít.”

Ha kiszipolyozzuk a vizet, az évszázadok alatt áll helyre

Molnár László, a Kiderül.hu meteorológusa szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a talajvizet vagy a rétegvizet vesszük igénybe. 

“Egy személyes élménnyel kezdeném. Nemrégiben a saját szememmel láttam, hogy egy óriási átmérőjű vízcsövet fektetnek Gerecsétől Komáromig, ahol a hírek szerint újabb akkumulátorgyár épül – ha pedig innen biztosítják a vizet a gyárhoz, akkor hosszú távon az ott élők elől szívják el a vizet. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a gyárak nem talajvízből, hanem 

rétegvízből táplálkoznak, ami sokkal lassabban, több száz év alatt tud regenerálódni.

Tehát ahol ezek a gyárak épülnek, ott egy idő után lecsökken a mindennapokhoz szükséges vízmennyiség, egyszerűen nem lesz víz a helyi lakosok számára. Ezek után mit mondanak majd az ott élőknek?”

A szakértő szerint a másik komoly probléma az, hogy egész egyszerűen nem lesz energia, ami ellátja majd ezeket a gombamód szaporodó gyárakat.

“Az alapvetés az, hogy az akkumulátorgyárakhoz energia kell, mégpedig rengeteg. Jelenleg Magyarországon az áramigény olyan 5-6 gWh, ami éjszaka lemegy mondjuk 4 gigawattra. Ezt jelenleg meg tudjuk oldani, nyáron kevesebb, télen valamivel több importtal, szolár elemekkel és némi vízenergiával, de az utóbbi minimálisan áll rendelkezésre.

Nagy szükség lenne az új paksi atomerőműre, de ez a jelenlegi helyzetben legalább tíz-tizenöt év,

mire elkészül – tehát nyilvánvaló, hogy ez az energia nem áll majd rendelkezésre akkor, amikor az akksigyárak már dübörögnek és kell nekik az energia.”

Lenne megoldás, de a feltételek hiányoznak

Molnár László szerint a helyzet kicsit egy ördögi körre hasonlít, mert bár elméletben és gyakorlatban létezik egy megoldás a problémára, de az sajnos Magyarországon szinte biztosan kivitelezhetetlen.

“Létezik egy technika, de azt sajnos a természetrajzunkból, az adottságainkból fakadóan mi Magyarországon nem fogjuk tudni alkalmazni. Ez nem más, mint a gravitációs vízerőmű, ami egyszerűen a gravitációt használja energiatárolásra. A lényege az, hogy két, egymástól eltérő szintmagasságú tározó között folyamatosan mozgatják a vizet. Amikor magas az áramigény, akkor a magasabban lévő tározóból leengedik a vizet, kisebb igény esetén pedig egyszerűen visszaszivattyúzzák, legtöbbször napelemek vagy szélturbinák által termelt elektromos áram segítségével. Csakhogy ehhez

nekünk nincsenek jelentős számban elég széles hegygerinceink, tehát nem lenne hova felépíteni a tározókat

Holott ez lehetne egy zöld és fenntartható megoldás, ami folyamatosan és megbízhatóan tudná biztosítani és tárolni is az energiát.

Ehelyett mi gázturbinákat tervezünk építeni, ami persze megoldásnak megoldás, de fosszilis, tehát nem segíti elő a zöld energiatermelést”

– magyarázta  a szakértő, aki szerint az emberiség története azt mutatja, hogy az akkumulátor-energiát is hamar leváltjuk majd.

– Az energiaigényünk folyamatosan nő, napról-napra, évről-évre több energiát használunk fel. Sokan mondják, hogy a kőkorszak azért ért véget, mert elfogyott a kő – de ez így nem igaz, hiszen ma utakhoz, épületekhez több követ használunk fel, mint bármikor a történelemben. Ahogy a fosszilis korszaknak nem vetett véget az akkumulátorok megjelenése, úgy a kőkorszaknak sem vetett véget az, amikor elkezdünk fából energiát kinyerni. A követ, ha más formában is, de a mai napig használjuk. Így volt ez mindennel a történelmünk során:

kezdtük a kővel, aztán jött a fa, később a szén, az olaj, aztán az gáz, most pedig az akkumulátor – de egyik sem ért véget, mindegyiket egy időben vesszük igénybe, mert csillapíthatatlan az energiaéhségünk.

Ha megfigyeljük ezeket a korszakokat, a váltások közt eltelt idő egyre rövidült, így minden bizonnyal pár éven belül találunk valami újat, amiből energiát tudunk nyerni és amivel tovább tudjuk szipolyozni a Földet.

Címlapfotó: MTI/Czeglédi Zsolt