"Ahogy a kéményseprő szokta mondani, koromhoz képest jól nézek ki"

“70-nel kezdődnek a troliszámok” – jut eszébe a 70-es számról Kern Andrásnak, aki 1948. január 28-án született Budapesten. Neve fogalom, szerepei legendásak. Pedig fiatalon filmrendező szeretett volna lenni. Hogy milyen rendező lett volna belőle, már nem tudjuk meg, de színésznek kiváló lett.

Ma már nehezebb indul el otthonról, lassabban készül össze, érzi magán a kor nyomait. „Ahhoz, hogy össze tudjam húzni a kabátomon a cipzárt, sokszor a feleségemet kell megkérnem, mert nem passzol össze a kettő. Meg a műanyag tasakos felvágottakat is csak ádáz csatában tudom kinyitni az utóbbi időben.” – mesélte a színész a Nők Lapjának.

Hiába a hetven év, a mai napig ragaszkodik a vagányabb holmikhoz. A felesége szerint már rég ki kellett volna nőjön ezekből a ruhákból, inkább rendes zakót kellene, hogy hordjon. A színész mindig is ügyelt a külsejére, ugyanis meglehetősen hiúnak tartja magát. „Mert nem vagyok elég szép. És ez életkortól teljesen független. Bár ahogy a kéményseprő szokta mondani, koromhoz képest jól nézek ki.”

Kern András számára nem számít a kor, csak a tehetség. Soha nem esett hasra attól, ha egy színész ennyi vagy annyi éves. “Ha tehetséges valaki, akkor tudok rajongani egy húszévesért is. Ebből a szempontból nem a kor számít.”

Feleségével, Judittal negyven éve ismerték meg egymást, a televíziónál dolgozott asszisztensként, amikor megismerte Andrást. Judit hamar férjhez ment, de a férje meghalt egy autóbalesetben. Csak sok évvel később találtak egymásra.

Felesége egyszer úgy nyilatkozott róla, hogy nem egy házi tündér: “Tudom, hogy a munkájában hiperaktív, ám én felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy idehaza hiperpasszív! Az égvilágon semmit nem csinál itthon! Ha olykor próbál segíteni, abból sok haszon nem származik. Mást hoz a boltból, vagy úgy tesz le egy tányért, hogy az biztosan leszédül, úgy rak el valamit, hogy az soha nem lesz meg többé. Nem azért, mert így akarná megúszni, hogy bármire is megkérjem itthon, hanem egyszerűen semmi érzéke hozzá.”

A munkában viszont fáradhatatlan. Ha nem dolgozik, akkor is folyton jár az agya. Felesége szerint képtelen leállni. “Szerintem jó, hogy ennyi energiája van, hogy még mindig szárnyal, hogy rendre új tervei vannak. Erre kicsit büszke is vagyok.”

Címlapfotó: MTI/Zih Zsolt