Kern András: Folyton a Kádár-rendszert cikiztük, és vártuk, hogy Pest végre olyan legyen, mint Bécs
Kossuth-és Jászai Mari-díjas színész, rendező, humorista. Tizennégy éves korától kezdve felismerik az utcán, a közönség kedvence a mai napig. A 68 éves Nők Lapja születésnapi számában mesélt arról, mi történt vele 1968-ban.
„Akármi is történt abban az évben, én szívesen gondolok vissza rá.(…) Mert fiatalok voltunk, és valahogyan rettentően jó dolog fiatalnak lenni.”
Akkoriban nem nagyon érdekelte a politika. Ahogy ő fogalmaz, tipikus „szakbarbár volt: Heccel is sokat Lukács Sanyi, akivel több évtizedes barátság köt össze, hogy te még azt sem tudtad akkoriban, ki volt a miniszterelnök.”
Arra viszont tisztán emlékszik, mennyire lehangolt lett mindenki, köztük Jancsó Miklós is, amikor augusztusban lerohanták Csehszlovákiát. „Azt azért tudtuk, hogy nagy a baj.”
Azért lázadoztak is fiatalon, igaz, csak kicsit. “Folyton a Kádár-rendszert cikiztük, és vártuk, hogy Pest végre olyan legyen, mint Bécs.”
Kern András titokban filmrendező szeretett volna lenni, ez aztán valahogy nem jött össze, maradt a színészetnél. Néha azért eszébe jut, mi lenne, ha találkozna azzal a bizonyos Karinthy-féle fiatalemberrel, akkori önmagával, neki szegezné a kérdést: „Hol van az Oscar-díjas nagy film? És én csak mentegetőznék.”
Címlapfotó: MTVA/Zih Zsolt
