A kerekesszékes szegedi pap inkább a hajléktalankórházat választotta a luxusotthon helyett
Kardos Mihály katolikus papként szolgált egy Békés megyei faluban, amikor amputálták először az egyik, majd a másik lábát. Azóta önszántából egy hajléktalanokat ápoló kórházban él Szegeden. Úgy gondolja, neki itt van dolga – mondta a HVG-nek adott interjúban.
Miután cukorbetegsége miatt egyik lábát amputálták, egy „elit” otthonba került az egyház segítségével, majd egy belvárosi lakást biztosítottak neki. A másik lába elvesztése után döntött úgy: a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalankórházába költözik.
Azóta is többen felkeresik volt falujából és a fővárosból is, bíznak benne, szeretik, mert egyszerűen és világosan beszél.
„Tegnap Budapestről jöttek. Jönnek mindenfelől, jönnek egy jó szóért, beszélgetésért. Hozza őket a lelki igény.”
A kórházban is van tennivalója, mióta ott van, már 30 nála fiatalabb lakó hunyt el.
„Nem kérdezek, nem térítek, nem erőszakoskodom. Nehéz ezt megfogalmazni. Olyan ez, mint ahogy a napfényre kisarjad a növény. Nem kell beszélni, hanem csak vagyok, teszem a dolgaimat köztük. Nagyon hétköznapi példa, hogy amikor megyünk a mosdóba, akkor ahhoz, hogy becsukjuk az ajtót, meg kell fordulni. Heten vagyunk kerekesszékben, én pedig egyszer segítettem valakinek: kintről becsuktam utána az ajtót. Azóta ez így működik, valahogy mindenki becsukja a másik mögött, amikor éppen arra jár. Ilyen egyszerű” – magyarázta Kardos Mihály.
„Tudja, az idekerülőkben sokkal kevesebb a büszkeség, egymással segítőkészebbek, már csak a ráutaltság miatt is. Bizonyos értelemben emberségesebbek, mint a többiek a kinti életben. Tizenöt nyarán azt mondta nekem a Feri, hogy ha nem veszik fel a tompai roncsautó őrének, akkor ő a fagyhalált választja. Szenteste odaadott nekem egy ébresztőórát a nővér azzal, hogy a Feri nekem küldi. Akkor már tudtam, hogy feladta. 27-én pedig jött a hír, hogy megfagyva találták meg. 48 évesen halt meg. Nagymágocson volt állami gondozott, aztán 18 évesen kikerült az otthonból, és hányódott a semmiben harminc éven át.”
“Senki nem selejtes, mindenkiben vannak értékek, csak valahogy elő kell hívni” – hiszi.
Az októberben hatályba lépő hajléktalantörvényről azt mondta, nem ismeri a jogszabályt, azt viszont biztosan tudja, hogy
„lelki eredetű problémákat erőszakkal nem lehet megoldani”.
