100 évesen még kertészkedik az egykori lágerszakács

“Engem sosem kapott el semmilyen nyavalya. Egyszer voltam influenzás, meg kétszer jártam orvosnál. Ebből egyszer 91 éves koromban szemműtétem volt, de a doktor megnyugtatott, hogy ez csak amolyan kezdődő öregkori betegség.” – mesélte Laci bácsi a Sokszínűvidéknek.

Zsíros László 1917. október 4-én született Dolányban (ma Benczúrfalva).Gazdálkodó szülők gyermekekeként a hat elemit végzett. 22 éves volt, amikor behívták katonának, pontosan 1939-ben. Laci bácsi a mai napig emlékszik időpontokra, dátumokra:

„1941 decemberében szereltem le és a karácsonyt már itthon töltöttem. 1942-ben megnősültem, de ’44 márciusában újra katonai behívót kaptam. Érdekességként mondom, hogy édesapám is bevonult, így mindketten a frontra kerültünk. Az én századom Csehországból tartott hazafelé – ahol már véget ért a háború –, de a szlovákiai Verebély községben az oroszok az utunkat állták. Innen elvittek Nagyszombatra, két hét múlva Győrbe, 1945. június 27-én pedig – éppen a névnapomon – bevagoníroztak bennünket, és szerelvényünk elindult egy nagyon hosszú útra, az oroszországi hadifogolytábor felé. Oda, ahol télen mínusz 50 fokkal, nyáron pedig plusz 50-nel is meg kellett küzdeni.” – mesélte Laci bácsi a portálnak.

Egy hónap alatt értek Szibériába, Noviszibirszk városán túlra. Zsíros László a tábori szakácstanfolyam elvégzése után a konyhára került az elhunyt lágerszakács helyére. Ebben a beosztásában húzta ki a hadifogság további idejét. Visszaemlékezési szerint naponta kétszer ettek, összesen járt fejenként 60 deka kenyér, szárított hal reggelire, vacsorára kása vagy káposzta, esetleg krumpli:

“A lágerben bizony egy társam sem hízott el, mert a koszt az éppen csak az éhhalál elkerülésére volt elegendő.”

1947. május 5-én egy moszkvai döntés alapján a tábor lakóinak egy része elindulhatott haza, köztük Zsíros László is. Egy hónap alatt értek haza, Máramarosszigeten fertőtlenítették őket, Debrecenben pedig vonatjegyet kaptak. Mivel a közeli Szécsény és Benczúrfalva között nem volt vasútvonal, ezt a néhány kilométeres távot gyalog tette meg a hadifogságból szabadult férfi.

^{Fotó: Sokszínűvidék}

Feleségével Czibulya Erzsébettel, az asszony haláláig 71 évet töltöttek boldog házasságban. Egy lányuk született, Rózsika, aki ma is édesapjával él. Laci bácsi 62 évesen ment nyugdíjba a szécsényi téglagyárból, később még a szécsényi tejüzemben éjszakai portásként dolgozott. A mai napig nem unatkozik, kiszedi a répát a kertben, fűrészel vagy gyújtóst hasogat a tüzeléshez.

88 évesen pedig arra vállalkozott, hogy Norbi unokájának családjával Olaszországba utazzon, hogy életében először lásson tengert.

Forrás: Sokszínűvidék