Ezért ajándékozzák el a nagyszülők a holmijaikat: nem a halálra készülnek
Az élet késői szakaszában elkezdett selejtezést sokan tévesen a lemondás vagy a halál előjelének látják.
Pedig sok idős ember számára a tárgyak rendezése nem a lezárásról, hanem a gondoskodásról, az önállóságról és az életük történetének továbbadásáról szól.
Aki már átválogatta egy elhunyt szülő vagy nagyszülő otthonát, pontosan tudja, mekkora érzelmi és gyakorlati teher lehet egy egész életnyi tárgy sorsáról dönteni. Sok idős ember éppen ezért kezd még életében rendet tenni: nem azért, mert feladta, hanem mert szeretné megkímélni a családját attól a nehéz feladattól, amelyet ő maga talán már egyszer átélt.
Nem a tárgyakról van szó, hanem arról, amit jelentenek
Egy idős ember, aki elkezdi elajándékozni a könyveit, ékszereit, szerszámait vagy régi fényképeit, kívülről nézve úgy tűnhet, mintha búcsúzkodik. A családtagok gyakran megijednek: vajon baj van? Miért akarja odaadni azt az asztalt, amely negyven évig a családi vacsorák helyszíne volt? Miért kerülnek elő régi tárgyak, amelyekről korábban soha nem beszélt?
De az öregek ilyenkor sokszor nem egyszerűen helyet csinálnak a lakásban, hanem rendszerezik életük tárgyait. Döntéseket hoznak arról, mi maradjon meg a családban, kinek mit szeretne átadni, és milyen történetek kapcsolódjanak az egyes tárgyakhoz. Egy régi óra, egy fénykép vagy egy ékszer értéke gyakran nem az anyagi jelentőségében van, hanem abban, hogy az életből őriz egy darabot.
A tárgyak átadása lehetőség arra is, hogy a történetek még egyszer elhangozzanak.
A következő generáció nemcsak egy régi tárgyat kap, hanem azt is megtudhatja, honnan származik, miért volt fontos, és milyen emlék kapcsolódik hozzá.
Az életút áttekintése: amikor rendet teszünk a saját történetünkben
A pszichológia régóta foglalkozik azzal, hogy az időskorban miért válik fontossá a múlt feldolgozása és értelmezése. Ennek egyik ismert fogalma az életút-áttekintés (life review), amely szerint az idősebb emberek természetes módon hajlamosak visszatekinteni saját életük fontos eseményeire, és megpróbálják azokat egységes történetté rendezni.
Ez nem egyszerű nosztalgiázás. Az életút áttekintése segíthet abban, hogy valaki értelmet találjon a megélt tapasztalataiban, feldolgozza a veszteségeket, és tisztábban lássa saját helyét a családban és a világban. A módszert Robert Butler amerikai pszichiáter és gerontológus írta le az 1960-as években, és azóta az időskori pszichológia egyik fontos témájává vált.
A megszabadulás a tárgyaktól ennek a folyamatnak egy változata lehet.
Amikor valaki átnézi a régi holmijait, valójában nemcsak azt a kérdést teszi fel, hogy mire van szüksége, hanem azt is, hogy mi volt számára fontos az életében,
és mit szeretne ebből továbbadni.
Erikson szerint a továbbadás az emberi fejlődés része
A jelenség jól kapcsolható Erik Erikson pszichológus egyik fontos elméletéhez is.
Erikson szerint a felnőttkor egyik meghatározó fejlődési feladata a generativitás: az az igény, hogy az ember hozzájáruljon a következő generációk jólétéhez,
valamit hátrahagyjon, és gondoskodjon az utána következőkről.
A generativitás nem csak a gyermekek nevelését jelenti. Megjelenhet tudás átadásában, mások segítésében, közösségi szerepvállalásban vagy akár abban is, ahogy valaki rendezi az örökségét és megőrzi a családi történeteket. Erikson elméletében ez az élet egyik fontos pszichológiai törekvése: nem pusztán önmagunkkal foglalkozunk, hanem azzal is, hogy mit adunk tovább azoknak, akik utánunk jönnek.
Ebből a nézőpontból egy idős ember, aki gondosan szétosztja a tárgyait, nem feltétlenül a veszteségre koncentrál. Inkább arra, hogy még van lehetősége alakítani azt, mi marad utána.
A család gyakran másként látja
Érdekes ellentmondás, hogy miközben az idős ember számára a selejtezés gyakran megnyugtató és tudatos döntés, a gyerekei számára fájdalmas jel lehet.
Egy üres polc vagy egy elajándékozott bútor ugyanis könnyen az elmúlásra emlékeztet. A felnőtt gyerek nem feltétlenül a tárgyat félti, hanem azt az érzést próbálja elutasítani, hogy egyszer valóban el kell búcsúznia a szülőjétől.
Pedig a két dolog egyszerre is igaz lehet: valaki még hosszú évekig élhet teljes életet, miközben előrelátóan rendezi a dolgait.
Az elfogadó reakció nem feltétlenül az, hogy az idős nagyszülő vagy szülő minden tárgyi felajánlását visszautasítjuk, sokszor többet jelent, ha megkérjük, hogy meséljenek a tárgyakról, amelyek mögött egy egész élet története rejtőzik.
