A pszichológia szerint a '90-es években felnőtt gyerekeknek ez a hatalmas előnye van
Manapság sok szülő szeretné mindentől megóvni a gyermekét, és emiatt azonnal beavatkozik a problémáikba, megoldják helyettük a konfliktusaikat, mielőtt még a gyermek megpróbálhatná kezelni a gondjait. Megakadályozzák, hogy frusztrációt vagy egyéb negatív érzéseket éljenek át, azonnali megoldásokat kínálnak fel anélkül, hogy teret engednének a hibáknak. A pszichológusok szerint az állandó kontroll – ami a ’90-es években és a 2000-es évek elején kevésbé volt jellemző szülői stratégia – hosszú távon árt a gyermekeknek.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság több mint 400 gyermeket követett nyolc éven át, és a következőket figyelték meg: a gyermekek, akiknek korai éveiben túl erős kontrollt gyakoroltak a szüleik, később gyengébb érzelemszabályozási és viselkedésszabályozási képességeket mutatnak.
Már 5 évesen látszódnak a gondok
A kutatók 2 és 10 éves kor között vizsgálták a gyermekeket, hogy megfigyeljék, hogyan lépnek kapcsolatba a szülők a gyerekeikkel, valamint követték a gyerekek érzelmi, szociális és tanulmányi fejlődését. Az eredmények szerint azok a gyerekek, akiknek a szülei 2 éves korban erősebb kontrollt gyakoroltak, 5 éves korukra nagyobb nehézségekkel küzdöttek az érzelmeik szabályozásában és impulzusaik kontrollálásában. A különbség a serdülőkor előtti időszakban csak hangsúlyosabbá vált.
10 éves korukra ezek a gyerekek
több érzelmi problémát mutattak, rosszabbul alkalmazkodtak az iskolai környezethez, gyengébb szociális készségekkel rendelkeztek, a tanulmányi teljesítményük rosszabb volt.
A túlzott szülői kontroll rejtett formái
A túlzott szülői kontroll gyakran nem tűnik problémásnak, hiszen gondoskodás formáját ölti. A mindennapokban például abban nyilvánul meg, hogy a felnőttek gyorsan közbelépnek: megoldják a konfliktusokat, megelőzik a kudarcot, azonnali válaszokat nyújtanak. Bár ezek a reakciók jó szándékúak, valójában csökkentik annak esélyét, hogy a gyerek saját tapasztalatokon keresztül tanuljon. Vagyis a folyamatos szülői beavatkozások csökkenti a tanulási lehetőségeket.
Az önszabályozás elsajátításához hibázni kell
Az önállóság és a reziliencia alapja az önszabályozás. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy a gyerekek kezeljék az érzelmeiket, kontrollálják impulzusaikat és alkalmazkodjanak új helyzetekhez.
Az önszabályozás nem elméleti úton fejlődik, hanem valós helyzetekben, ahol a gyerekeknek döntéseket kell hozniuk, hibázniuk és újra próbálkozniuk.
Ha a gyerekek nem kapnak elég lehetőséget az önszabályozás gyakorlására, annak hatásai később jelentkeznek. Az iskolában nehezebben kezelik a frusztrációt, nehezebben követik a szabályokat és gyakrabban küzdenek figyelemzavarokkal. Emellett érzelmi és társas téren is több nehézségük adódhat.
A kulcs a tudatosabb szülői jelenlét
A kutatás nem a szülők jelenlétének csökkentését, hanem annak tudatosabb formáját javasolja. A kulcs az egyensúly: a támogatás mellett teret kell hagyni az önálló próbálkozásnak. A gyerekek így tanulják meg kezelni a kudarcot és építik fel saját megküzdési stratégiáikat a hétköznapi helyzetekben.
Címlapkép: Getty Images
