„A kapukon kívül hagyjuk a betegséget” – Egy önkéntes mesélte el, milyen belülről a Bátor Tábor
Amikor egy gyermek életét a betegség írja át, nem csak a mindennapok változnak meg, hanem a gyerekkor legfontosabb, gondtalan pillanatai is könnyen háttérbe szorulnak.
A kezelések, kórházi napok, szabályok és félelmek mellett kevesebb tér marad arra, aminek természetesnek kellene lennie: a játékra, a nevetésre, a barátokra, az önfeledt élményekre.
A Bátor Tábor éppen ebben ad kapaszkodót.
Az alapítvány a daganatos vagy krónikus betegséggel élő gyerekeknek és családtagjaiknak segít abban, hogy újra megélhessék mindazt, amiből erőt lehet meríteni: a bátorságot, a sikerélményt, az összetartozást és a gyerekkor örömét. Évente több mint 5000 beteg gyereknek és családtagnak segítenek, minden programjuk teljesen ingyenes.
A Bátor Tábor az a hely, ahol élményekkel gyógyítanak – és ahol a gyerekek néhány napra újra egyszerűen gyerekként lehetnek jelen. Erről beszélgettünk Dercze-Németh Mírával, a Bátor Tábor adományszervezőjével és az Élménykülönítmény programkoordinátorával, aki évek óta önkéntesként is részt vesz az alapítvány munkájában.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Bátor Táborral, és miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel önkéntesnek?
Már évek óta kacérkodtam a gondolattal, hogy jelentkezem a táborba, de sokáig csak halogattam a jelentkezést. Édesapámmal nagyon szoros volt a kapcsolatom, az ő betegsége vezetett oda, hogy a gondolatokból tettek legyenek, és jelentkeztem. 2024 áprilisában kaptam meg a hírt, hogy bekerültem az önkéntes csapatba, amitől annyira boldog lettem, mintha álmaim állását ajánlották volna fel – pár hónappal később pedig erre is sor került, szintén az alapítványnál, ahol egy hónappal az első turnusom után kezdtem dolgozni. Azért is éreztem fontosnak, hogy csatlakozzak több oldalról is a Bátor Táborhoz, mert az előző munkahelyemet nem szerettem, nem éreztem magam megbecsülve, és nem tartottam hasznosnak, amit ott csinálnom kellett, ezért
különösen erősen megfogalmazódott bennem az, hogy szeretnék jót tenni, amiben értéket látok, amire büszke vagyok.
Hogyan zajlik a jelentkezési és kiválasztási folyamat?
Szigorú szabályok vannak, hiszen természetesen fontos az, hogy valóban csak az arra alkalmas emberekből legyen önkéntes. Első körben írásos jelentkezést várnak, utána van egy személyes találkozó következik, ahol például azt nézik meg, hogy csapatjátékokon keresztül hogyan tudsz együttműködni a többiekkel. Az utolsó lépcsőfok pedig egy személyes interjú. Ha átjutottál a rostán, akkor jön egy intenzív képzés.
A Bátor Tábor Alapítvány 25 éve nyújt gyógyító élményeket súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek és családjaiknak.
A kórházi kezelésektől egészen az iskolába való visszatérésig jelen vannak a családok mellett, és akkor sem engedik el a kezüket, ha elveszítik a betegséggel a harcot. Ingyenes élményterápiás programjaikat kizárólag magán és vállalati adományokból finanszírozzák és az adó 1%-os felajánlásokból.
Ha még nem döntöttél az adód 1%-áról…
Május 20-ig rendelkezhetsz az adód 1 százalékáról. Ha a Bátor Tábort támogatod, felajánlásoddal a leukémiával, daganatos vagy tartós betegséggel küzdő gyerekek és családjaik ingyenes élményterápiás programjaihoz járulsz hozzá. Ezek a programok a diagnózistól a közösségbe való visszatérésig nyújtanak segítséget, és valódi kapaszkodót jelenthetnek a legnehezebb időszakokban is.
Adj nekik erőt a gyógyuláshoz!
Bátor Tábor Alapítvány
Adószám: 18107913-1-41
Az alapítványt egyszeri adománnyal is támogathatod. További részletek a Bátor Tábor honlapján.
Milyen volt először belépni a Bátor Tábor kapuján?
Az a pillanat, amikor átlépi az ember a tábor kapuit, lenyűgöző. Ez a hely egy igazi paradicsom, felnőtt fejjel is, gyerekeknek pedig különösen. Fizikailag is sokkal több, mint amire első hallásra sokan a tábor szóról asszociálnak: erdő veszi körül, hatalmas réttel, tóval, lovardával, magaskötélpályával… Amikor pedig megjönnek a gyerekek, megtelik élettel az egész tábor, és fokozatosan megnyílnak: ettől még varázslatosabbá válik.
Mennyire volt nehéz lelkileg megbirkózni az első táborral?
Nagyon sok megható pillanatot fel tudok idézni, például a tábordal közös eléneklését a gyerekekkel. Nem nagyon lehet ilyenkor visszatartani a könnyeket, de ez inkább szép emlék, nem pedig megterhelő. Meglepő mondom lelkileg akkor éreztem ennek igazán a súlyát, amikor a tábor után hazaértem, hiszen kialakult egy nagyon szoros kapcsolatom a gyerekekkel, természetes, hogy jelentkezik egyfajta ürességérzés, amikor véget ér ez a közös élményekkel teli, intenzív időszak.
Milyen önkéntes szerepkörök vannak a táborban? Hogyan dől el, hogy ki milyen pozíciót kap?
Az, hogy ki milyen szerepkört kap, több szempont alapján dől el. Az írásbeli jelentkezésnél is be kell számolnod a tapasztalataidról, magadról, már itt nézik, mi passzolhat hozzád a legjobban. Nálam például a tánc volt hangsúlyos, ezért kerültem először a cirkuszosok közé. Ott a mozgás és a testtudat nem árt, emellett szeretem a cirkusz világát. Később akár más pozíciókban is kipróbálhatod magad, például házi cimboraként (a táborban az önkénteseket cimborának hívják). Ők lényegében a „pótszülők”: ők vannak a legszorosabban a gyerekek mellett, egy házban is laknak velük. Kísérik őket a programokra, figyelnek az esetleges speciális étrendjükre vagy gyógyszerekre, kezelésekre.
A játszós cimborák pörgősebb szerepkörben vannak: rengeteg profin összeállított programot tartanak és belebújnak az adott tábor kerettörténetébe. Kívülről ez csak egy nagy bulinak tűnhet, de közben nagyon komoly felkészülést igényel. Minden programra úgy kell felkészülniük, hogy minden gyereket be tudjanak vonni, senki ne legyen kirekesztve. Például, ha van a táborban kerekesszékes gyerek, akkor készülniük kell ültetett programverzióval is.
A játszós cimborák rengetegen vannak: a bátorkodók, akik a magaskötélpályánál tartanak programokat, akár 9 méter magasban; a cirkuszosok, bűvészek, médiások, lovasok, performing artosok, és még sorolhatnám. Emellett vannak egészségügyi önkéntesek is, akik egészségügyi szakemberekből, orvosokból, ápolókból, dietetikusokból, gyógytornászokból tevődnek össze.
Milyen helyzetekben látod leginkább, hogy a gyerekek valóban kiszakadnak a betegség mindennapjaiból?
A legtöbb esetben kell egy kis idő, nem az első napon jön a változás. Volt például egy 13-14 év körüli táborozónk, aki sokáig nem akart részt venni a programokban – természetesen ehhez is joga van minden táborozónknak, senkit nem kényszerítünk semmire –, majd pár nap után megtört a jég, és csodás volt látni ezt a változást. Ez egy nagyon szép emlék. A másik kedvenc családi táboros történetem, amikor egy kétéves kisfiút próbáltunk elaltatni, a szülei programon voltak. Már mindennel próbálkoztunk, órákon át olvastunk neki, végül arra gondoltunk, kivisszük kicsit a levegőre, felöltöztettük, cipőt adtunk rá, és ahogy felöltöztettük, elaludt. Pedig ez még előtte csak az anyukájának sikerült. Egyszerre volt komikus és nagyon megható pillanat.
De olyat is sokszor látunk, hogy a gyerekek nem hiszik el, hogy valamit meg tudnak csinálni. Amikor végül teljesítik, és legyőzik a félelmüket, látványosan felbátorodnak. A kötélpályával és a lovakkal is hasonló a tapasztalatom. És azt is jó látni, mikor a kisfiúk kipróbálják a cirkuszi foglalkozáson a selyemhintát, és ráéreznek az ízére, ráadásul a gyerekek ilyenkor sokszor egymást is bátorítják.
Kiből lesz jó önkéntes?
Egy önkéntes társam egyszer úgy fogalmazott, hogy alapvetően „jó embereket keresünk”. Ez azért találó, mert rengetegfélék vagyunk mi, önkéntesek. Nagyon széles a paletta, sok területről érkeznek emberek, korosztály, szakma, személyiség tekintetében is, de egy dolog összeköt minket, hogy szeretnénk segíteni.
Ha arra próbálunk választ keresni, hogy milyen személyiségjegyek kellenek az önkéntességhez, az empátia mindenképpen fontos, és strapabírónak is kell lenni, hiszen óriási a pörgés a táborban reggeltől éjszakába nyúlóan. A lelki stabilitás is nagy előny: nem a gyerekek betegségére koncentrálunk, hanem arra, hogy gyerekek, akiknek szükségük van élményekre, pozitív visszajelzésekre – tehát arra, hogy részesüljenek ők is a gyerekkorból, amennyire lehet, a betegségüket hátrahagyva.
Mit kaptál a Bátor Tábortól?
Azt az érzést, hogy segíthetek, és közben én is élményekkel gazdagodom, illetve megismertem rengeteg olyan embert, akikre felnézek és akiknek hatalmas szívük van. Ez egy nagyon értékes és inspiráló közösség. Az Élménykülönítménynek is tagja vagyok, ez a Bátor Tábor közösségi adománygyűjtőit takarja. Velük, egy 13 fős csapattal indultunk most az Ultrabalatonon, ami felejthetetlen élmény volt.
Mit üzennél annak, aki fontolgatja, hogy önkéntesnek jelentkezzen?
Szerintem akkor érdemes jelentkezni, amikor késznek érzed magad. Én nagyon határozottan éreztem ezt a pillanatot, pedig egy önkéntes ismerősöm sem volt, senkit nem tudtam megkérdezni a táborról. Ha azt érzed, hogy lelkileg is készen állsz rá, nem sok értelme van habozni. És ha elsőre nem válogatnak be, ne vedd magadra, lehet, hogy csak egy kicsit később érsz meg rá.
A Startlap egyhónapos kampánysorozatot indított a Bátor Tábor támogatására, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerjék az alapítvány munkáját és azt a szemléletet, amelynek középpontjában nem a betegség, hanem a gyerekek ereje, bátorsága és öröme áll. Hiszünk a Bátor Tábor küldetésében, és szívügyünknek tekintjük, hogy a daganatos vagy krónikus betegséggel élő gyermekek ne csak betegként legyenek jelen a saját történetükben, hanem újra megtapasztalhassák a gyerekkor szabadságát, a közösség megtartó erejét és az önfeledt élmények gyógyító hatását. Ingyenes élményterápiás programjaikat kizárólag adományokból finanszírozzák, valamint az adó 1%-os felajánlásokból. Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket!
Korábban megjelent cikkeink:
