Nyári ruhák, pizsamák és hálóingek kerülnek célkeresztbe, átfogó hatósági vizsgálat indul a textilpiacon – írja a Blikk.
A Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH) széles körű, laborvizsgálatokkal támogatott ellenőrzést indított a textiltermékek piacán.
A tanulmányozás célja annak ellenőrzése, hogy a boltokban kapható termékek megfelelnek-e a jogszabályoknak, és a címkék valóban hiteles információt adnak-e a vásárlóknak.
Gyakori probléma a címkézésnél
A hatóság korábbi tapasztalatai szerint gyakori gond, hogy a ruhák és textíliák címkéjén szereplő anyagösszetétel nem mindig felel meg a valóságnak.
Tavaly 120 terméket vizsgáltak laborban – köztük csecsemőknek, gyerekeknek és felnőtteknek készült ruhákat –, és ezek közül 22 nem ment át a teszteken.

Mivel a vásárlók számára az anyagösszetétel kulcsfontosságú – például kényelem, allergia vagy tartósság miatt –, az eltérések nemcsak megtévesztők, hanem jogsértésnek is számítanak.
Formaldehid a fókuszban
Az ellenőrzések másik fontos része a formaldehid jelenlétének kimutatása. A formaldehid egy gyakran használt vegyület a textiliparban, amely segíthet például a ruhák gyűrődésmentességében és mérettartásában. A szövet a hatására kevésbé reagál a nedvességre és a mechanikai igénybevételre, így mosás után is jobban megőrzi eredeti alakját.
Ugyanakkor egészségügyi kockázatot is hordoz: irritációt okozhat, és tartós kitettség esetén akár rákkeltő is lehet.
Az Európai Unió szabályai egyértelmű határértéket írnak elő a formaldehidre, különösen a bőrrel érintkező termékeknél.
Megtévesztő jelölések ellenőrzése
A hatóság különösen figyeli azokat a termékeket, amelyek címkéje a formaldehid hiányát állítja.
Ilyen jelölések például a „formaldehidmentes”, „bőrbarát”, „hipoallergén”, „bababarát” vagy az EU-s megfelelésre utaló állítások.
Ezek igazságtartalmát minden esetben laborvizsgálatokkal ellenőrzik, melyek több szakaszban történnek. Tavasszal főként nyári ruhák és fehérneműk, ősszel pedig pizsamák és pamut termékek kerülnek a vizsgálatok középpontjába.
A mintákat különféle helyekről gyűjtik be: bevásárlóközpontokból, boltokból, piacokról és webáruházakból is.
A kiválasztott termékeket az NKFH laboratóriuma elemzi, és ha kiderül, hogy a címke félrevezető, a hatóság eljárást indít.
Miért van szükség ruhacímkékre?
A ruhacímkék használata a 20. század közepén vált általánossá, amikor a tömeggyártás és a nemzetközi kereskedelem felerősödésével szükség lett egységes jelölésekre.
A ma ismert piktogramos kezelési útmutatók az 1960-as években terjedtek el Európában, és azóta világszerte szabványosított formában használják őket.
Ezek alapját az International Organization for Standardization és a textiliparban különösen meghatározó GINETEX irányelvei adják, amelyek biztosítják, hogy a mosásra, vasalásra vagy tisztításra vonatkozó szimbólumok minden országban ugyanazt jelentsék.
A jelölések általában a nyakrész belső oldalán, az oldalsó varrásnál vagy a derékrésznél találhatók, és nemcsak az ápolási útmutatót, hanem az anyagösszetételt, a származási helyet és a gyártóra vonatkozó információkat is tartalmazzák.
Utoljára az árréstoppal kapcsolatban volt hasonló hatósági vizsgálódás az üzletekben
A magyar kereskedelemben legutóbb az úgynevezett árrésstop kapcsán zajlott hasonlóan intenzív hatósági fellépés, bár csak az élelmiszerüzletekben. Akkor a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH) vizsgálódásokat indított az indokolatlan áremelések visszaszorítására, szigorúan ellenőrizve az árrések mértékét, a saját márkás termékek arányát és az értékesített mennyiségeket.
A szabályszegések komoly következményekkel jártak: termékkategóriánként akár többmilliós bírságot is kiszabhattak, ráadásul naponta többször is egy boltlánc más-más egységeinél.
Ez a gyakorlat jól mutatja, hogy a hatóság nemcsak figyelmeztet, hanem szükség esetén keményen fellép – így a mostani textilvizsgálatoknál is hasonló szigorra lehet számítani.

