A pszichológia szerint azok az emberek, akik segítenek a pincéreknek, ezt árulják el magukról
Egy étteremben, kávézóban vagy bisztróban sokszor egészen apró mozdulatokon múlik, milyen benyomást keltünk. Ilyen például az is, ha valaki evés után nem hagy maga után teljes káoszt, hanem összerakja a tányérokat, félreteszi a használt szalvétákat, hogy a pincérnek könnyebb dolga legyen.
A pszichológia ezt nem pusztán illedelmességként értelmezi. A mozdulat elsőre jelentéktelennek tűnhet, mégis sokat elárul arról, hogy valaki mennyire figyel a környezetére és azokra az emberekre, akik a kényelmét biztosítják.
Mit mond a pszichológia?
Aki étkezés után ösztönösen segít egy kicsit rendet tenni maga körül, általában gyorsan átlátja a helyzetet. Észreveszi az üres tányérokat, a használt szalvétákat, az asztalon maradt poharakat, az ételmaradékokat, és azt is, hogy ezek mind egy olyan munkafolyamat részei, amely egy forgalmas időszakban kifejezetten megterhelő lehet a személyzetnek.
A pszichológia ezt a fajta magatartást a proszociális viselkedéshez köti. Ez olyan cselekedeteket jelent, amelyekkel valaki másnak segítünk, anélkül, hogy ezért közvetlen jutalmat várnánk.
Egy zsúfolt étteremben például az is számíthat, ha valaki egymás mellé teszi a tányérokat, nem hagy mindent szétszórva, vagy egyszerűen hozzáférhetővé teszi az asztalt a felszolgáló számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy a vendégnek át kell vennie a pincér munkáját.
Sokkal inkább arról van szó, hogy felismeri: a vendéglátásban minden apró könnyítés számít, különösen akkor, amikor egyszerre sok asztalt kell kiszolgálni, rendeléseket felvenni, ételeket kivinni és közben a termet is rendben tartani.
Szóval azok az emberek, akik segítenek a pincéreknek az asztal rendezésében,
empátiáról, társas tudatosságról és mások munkája iránti tiszteletről tesznek tanúbizonyságot.
Elég egy kis figyelem
Az empátia ebben a helyzetben ott jelenik meg, hogy a vendég képes elképzelni a pincér helyzetét. Nem feltétlenül dolgozott vendéglátásban, mégis érzékeli, hogy az asztalok kiszolgálása, letakarítása, a vendégek kéréseinek kezelése és a folyamatos figyelem komoly terhelést jelenthet. Ez a figyelmesség sokszor apró, hétköznapi gesztusokban látszik. Például abban, ha valaki nem hagyja szanaszét a koszos evőeszközöket, nem dobálja össze a szalvétákat az ételmaradékkal, nem tolja úgy hátra a széket, hogy a felszolgáló alig férjen el, vagy természetesen megköszöni a kiszolgálást.
Az ilyen viselkedés nem feltűnősködés, hanem csendes udvariasság.
Nem kell hozzá nagy jelenet, elég néhány másodperc figyelem. Éppen ezért lehet beszédes: azt mutatja, hogy az illető nem csak a saját kényelmét tartja szem előtt, hanem azt is látja, mennyi munka van a háttérben.
Nem kötelező, de sokat számít
Fontos különbséget tenni a segítség és a túlzott buzgalom között. Az, hogy valaki egy kicsit rendezetten hagyja maga után az asztalt, lehet az udvariasság jele, de nem elvárás, és nem is szabad kötelező vendégfeladattá tenni. Egy étteremben a kiszolgálás része az is, hogy a személyzet letakarítja az asztalt.
A lényeg inkább a tisztelet. Más az, ha valaki egyszerűen megkönnyíti a felszolgáló dolgát, és más az, ha mindent átrendez, összepakol, egymásba tesz, majd ezzel végül több munkát okoz. Más a helyzet egy önkiszolgáló étteremben, ahol a tálca visszavitele vagy az asztal alapvető rendben hagyása sokszor eleve a vendégkultúra része. Egy kávézóban, gyorsétteremben vagy pékségben szintén eltérhetnek a szokások, ezért a legfontosabb mindig a józan ész.
Mit árul el ez a személyiségről?
Azok, akik rendszeresen segítenek a pincéreknek az asztal körüli rendrakásban, erősebb társas tudatossággal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy érzékelik: a közös terekben nem csak a saját kényelmük számít, és az ő viselkedésük hatással van másokra is.
Egyetlen gesztusból természetesen nem lehet a teljes személyiséget levezetni. Attól még, hogy valaki nem pakolja össze a tányérokat, nem feltétlenül érzéketlen, és attól sem lesz valaki automatikusan különösen empatikus, hogy rendben hagyja maga után az asztalt.
A rendszeresen ismétlődő apró viselkedések azonban sokszor árulkodóbbak, mint a nagy szavak. Ez utalhat figyelmességre, együttműködésre, mások munkájának megbecsülésére és arra, hogy valaki nem tekinti láthatatlannak a kiszolgáló személyzetet. Ez különösen fontos olyan helyzetekben, ahol sokan hajlamosak természetesnek venni, hogy mások takarítanak, pakolnak és megoldanak helyettük mindent.
Mikor lehet zavaró a segítség?
A jó szándék sem mindig elég. A segítség például akkor válhat zavaróvá, ha a vendég instabil tányértornyot épít, az evőeszközöket úgy hagyja a kupacban, hogy azok lecsúszhatnak, törékeny poharakat pakol egymásba, vagy kiömlött italos edényeket kever a többi közé.
A pincérek pontosan tudják, hogyan érdemes leszedni egy asztalt, hogyan lehet biztonságosan egyensúlyozni a tálcát, és milyen sorrendben célszerű elvinni az edényeket.
Ezért nem mindig az a legnagyobb segítség, ha a vendég mindent összepakol. Sokszor az is elég, ha az asztal környékét hozzáférhetően hagyja, nem szorítja be a székeket, és nem nehezíti meg a mozgást.
Arra sincs szükség, hogy valaki szalvétával törölgesse az asztalt, kézzel szedje össze az ételmaradékokat, vagy engedély nélkül elinduljon a tányérokkal a pult felé. A hasznos együttműködés nem arról szól, hogy a vendég elvégzi a személyzet munkáját, hanem arról, hogy nem gyárt felesleges pluszfeladatot.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Megrohamozhatják az Aldit hétfőtől: 1999 forintért jön a...
Ennyivel emelkedhetnek a nyugdíjak, de még sok a kérdés
A legtöbben kidobják, pedig aranyat ér: így hasznosíthatod újra...
Roham indulhat csütörtökön a Lidl 1499 forintos,...
Népszerű multi búcsúzik a magyar vásárlóktól
