A texasi Cumby közelében található The Bird’s Nest (vagyis magyarul A Madárfészek) közösséget alapító Robyn Yerian korábban maga is egy miniház-közösségben élt. Az ott szerzett tapasztalatok alapján jutott arra, hogy nyugdíj-megtakarítását egy olyan projektbe fektesse, amely megfizethető lakhatást kínál idősebb nők számára.
A közösség jelenleg 11 nőnek ad otthont, többségük egyedülálló, elvált vagy özvegy, mind 60 és 80 év közöttiek. A projekt elmúlt időszakban országos figyelmet kapott az Egyesült Államokban, és sokan olyan kezdeményezésként tekintenek rá, amely választ nyújthat az időskori lakhatás és az elszigetelődés problémáira.
Idős korára félretett pénzéből valósította meg az ötletét
Az ötlet megvalósításának legnagyobb kihívása a megfelelő telek megtalálása volt. A miniházak ugyanis sok helyen nem engedélyezettek, ezért olyan területet kellett keresnie, ahol a szabályozás lehetővé teszi a projekt működését.
Végül egy mintegy öt hektáros telket vásárolt, amelyet lakóautóparkként engedélyeztettek.
A fejlesztésre összesen 150 ezer dollárt (közel 53 millió forintot) fordított, a havi bérleti díj 450 dollártól (kb. 140 ezer forinttól) indul.
„Nem vagyok az a típus, aki azon rágódik, hogy mi lett volna, ha. Szükségem volt erre, és tudtam, hogy az a pénz önmagában nem fog segíteni a nyugdíjas éveimben, ezért egyszerűen hittem benne és belevágtam” – nyilatkozta a People magazinnak Robyn.
A közösség életét egy egyszerű szabály tartja össze
A The Bird’s Nestben a közösségi élet központja egy fedett pavilon, amelyet a lakók egyszerűen csak „konyhának” hívak, Robyn szerint itt kezdődik a legtöbb nap, és gyakran itt érnek véget is.
Én vagyok a korán kelő, szóval én kelek fel először. Kimegyek a konyhapavilonunkba, megiszom a kávémat, futtatom a kutyáimat, és mindig akad valamilyen munka a területen
– mesélte.

A napjai többek között fűnyírással, a terület karbantartásával és közös étkezésekkel telnek. Esténként pedig rendszeresen összegyűlnek a lakók.
Mindannyian összegyűlünk esténként, szinte minden este. Csak hogy beszéljünk egy kicsit mindenkivel, és megtudjuk, hogy telt a napja
– mondta.
A közösség működésének egyik legfontosabb szabálya, hogy a konfliktusokat nem hagyják elmérgesedni. „Bármi is van köztünk, azt ki kell mondanunk és meg kell beszélnünk. A beszélgetést azzal zárjuk, hogy: »Nem bántott meg senki. Ez csak az én nézőpontom«” – fogalmazott Robyn.
Elmondása szerint ez a hozzáállás segített abban, hogy a lakók között hosszú távon is működő kapcsolatok alakuljanak ki. „Tisztelnünk kell egymást, és mindannyian ezt tesszük” – tette hozzá.
A közösség másik fontos jellemzője, hogy a lakók a mindennapokban is számíthatnak egymásra. Ha valaki megbetegszik vagy műtéten esik át, a többiek segítenek a közlekedésben, a bevásárlásban vagy az étkezésben.
Nemrég az egyik szomszédunk térdműtéten esett át. Felváltva vittük fizikoterápiára, vittünk neki ételt, és elintéztük a bevásárlást is
– mondta az alapító.
Robyn szerint az együtt töltött időnek köszönhetően gyorsan észreveszik, ha valaki rosszabb állapotban van vagy segítségre van szüksége.
Több százan várnak egy megüresedő helyre
A projekt népszerűsége jóval meghaladta az alapító várakozásait. A 14 férőhelyre több mint 500 nő jelentkezett, ezért a beköltözés ma már gyakorlatilag várólistához kötött.
Robyn szerint a modell más korosztályok esetében is működhetne, ugyanakkor úgy véli, az idősebb korosztály élethelyzete különösen kedvez az ilyen típusú közösségek kialakulásának.
A kezdeményezés legfontosabb üzenetének azt tartja, hogy az időskori lakhatás nem feltétlenül jelent magányt vagy intézményi elhelyezést.
A nőknek támogatniuk kell egymást. Nem lehúznunk kell egymást, hanem elfogadni és segíteni a másikat
– fogalmazott.

