A svédek, a japánok és a németek is okosabban takarítanak, mint mi: pár perces trükkök, amik sokat segítenek
Sokan úgy gondolnak a takarításra, mint egy rendszeresen visszatérő, időigényes feladatra. A gyakorlatban azonban egyes apró rutinok segítségével megakadályozhatjuk, hogy a lakás koszos és rendetlen legyen, így jóval kevesebb külön takarításra lesz szükség.
A svédek, a japánok, a németek és az amerikaiak sok szempontból eltérő kultúrában élnek, és mindegyik nemzet rá jellemző szokásokat alakított ki, amelyek csökkentik a takarításra fordított időt. Van, amelyik a magyaroknál is megszokott, de akad köztük olyan is, amiről nálunk kevesen hallottak még.
A skandináv minimalizmus mindent megkönnyít
Svédországban és Norvégiában a rendezett otthon egyik alapja a minimalizmus. A kevés tárgy nagy előnye, hogy ha nincsenek beterítve cuccokkal az asztalok és egyéb felületek, akkor jóval kevesebb helyen gyűlik fel a por, és meglepően gyorsan lehet haladni a takarítással.
A skandináv minimalizmus nem pusztán esztétikai irányzat: kialakulásában szerepet játszott a magas lakhatási költség, amely a hely hatékony kihasználására ösztönöz, valamint a hosszú, sötét téli időszakok is. A világos, átlátható terek több természetes fényt engednek érvényesülni, ami a téli hónapokban különösen sokat számít.
A szemléletet a funkcionalista dizájn hagyománya is meghatározza.
A skandináv országokban elterjedt az ún. „lagom” filozófia, ami kb. annyit tesz, hogy se túl sok, se túl kevés. A cél az, hogy minden tárgynak legyen funkciója és helye.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kevesebb a porfogó dekoráció, könnyebb rendet tartani, és a napi takarítás is kevesebb időt vesz igénybe.
A japán Genkan-szabályt a magyarok jól ismerik

A japán otthonok egyik legismertebb eleme a genkan, vagyis az a bejárati rész, ahol a lakók és a vendégek leveszik a cipőjüket, mielőtt belépnének a lakótérbe.
Bár ezt sokan japán sajátosságnak gondolják, a szabály Magyarországon sem ismeretlen. A magyar háztartások többségében természetes, hogy a családtagok és a vendégek a bejáratnál leveszik a cipőjüket. Hasonló szokások figyelhetők meg Közép- és Kelet-Európa számos országában, valamint Kanadában és több ázsiai államban is.
Az Egyesült Államokban ugyanakkor jóval gyakoribb, hogy az emberek cipőben közlekednek a lakásban. A dolog a tengerentúlon annyira szokatlan, hogy egyes régiókban udvariatlanságnak számíthat a vendégektől a cipő levételét kérni.
A cipő levétele ugyanakkor jelentősen csökkentheti a lakásba bekerülő por, sár, pollen és egyéb szennyeződések mennyiségét. Emiatt ritkábban lehet szükség porszívózásra és felmosásra, különösen csapadékos időszakokban.
A németek Lüftenje felfrissíti az egész lakást
Németországban széles körben elterjedt a Stoßlüften, vagyis magyarul a kereszthuzat, mint szellőztetési gyakorlat. Ennek lényege, hogy naponta többször néhány percre teljesen kitárják az ablakokat, ezzel intenzív légcserét biztosítva a lakásban.
A rendszeres kereszthuzatra praktikus okokból kifolyólag van szükség:
a német lakóépületek jelentős része jól szigetelt, ami energiatakarékos működést tesz lehetővé, ugyanakkor a pára és a nedvesség jobban a lakásban reked.
A rendszeres, intenzív szellőztetés csökkenti a páratartalmat, ami mérsékelheti a penészképződés kockázatát. Emiatt Németországban a helyes szellőztetés gyakran a bérleti szerződésekben és a lakáshasználati útmutatókban is megjelenik ajánlásként.
A kereszthuzat módszere télen is hasznos, amikor a folyamatos bukóra nyitott ablakok jelentős hőveszteséget okoznának, így viszont 5-10 perc alatt megtörténhet a légcsere.
És mi a helyzet a 15 perces amerikai módszerrel?
Az Egyesült Államokban népszerű technika az úgynevezett 15 perces takarítás. Ennek során a háztartások tagjai minden nap kijelölnek egy rövid időszakot, amikor kizárólag rendrakással foglalkoznak.
Ilyenkor nem nagytakarítás történik.
A cél az, hogy minden tárgy visszakerüljön a helyére, a konyhapult üres legyen, ne maradjon mosatlan a mosogatóban, a közös helyiségek rendezett állapotban várják a következő napot.
A módszer pszichológiai előnye, hogy a feladat nem tűnik megterhelőnek. Tizenöt perc szinte minden napba beilleszthető, miközben elegendő ahhoz, hogy a rendetlenség ne halmozódjon fel.

