Túléltem a nyugdíjam első hónapját. Íme egy lista azokról a dolgokról, amiket meg kellett tagadnom magamtól
Az első hónapban, amikor már kizárólag a nyugdíjamból éltem, elkezdtem felírni minden egyes forintot, amit elköltöttem. Addig azt gondoltam, hogy „majd kicsit jobban odafigyelek”, de nagyon gyorsan kiderült: ez nem apró spórolásról, hanem teljes életmódváltásról szól.
A konyhaasztalnál ültem, előttem szétszórt blokkok és egy kis füzet, tele számokkal. Kifizettem a lakbért, a rezsit, a telefonszámlát, a gyógyszereket – és ami maradt, abból kellett kijönnie az egész hónapnak. Az az összeg, ami korábban néhány nap alatt szinte csak úgy elolvadt, most harminc napra szólt. Ott értettem meg igazán, mit jelent az „összehúzni a nadrágszíjat” kifejezés.
Nyugdíj utáni bevásárlás: amikor minden tételt számolni kell
Az első nagybevásárlás volt az igazi kijózanító pofon. Ugyanazzal a listával mentem a boltba, mint korábban: hús néhány napra, jobb minőségű sajt, sonka, egy kis édesség, sör a hétvégére. A kosár gyorsan megtelt a megszokásból belepakolt árukkal.
Aztán ránéztem az összegre.
Ott, a polcok között kezdtem el visszatenni a „luxuscikkeket”: először a drágább sajtot, aztán a sonkát, a kekszet, végül a sört. A pénztárnál még így is ki kellett vennem egy terméket, mert pár száz forinttal túlléptem a keretet.
Könnyebb szatyorral mentem haza, mint korábban, és azzal a kellemetlen érzéssel, hogy nem tudok rendesen bevásárolni. Ugyanakkor megértettem, hogy a hús és a sör számomra már nem magától értetődő, hanem tervezett kiadás lesz.
Spórolás a mindennapokban nyugdíjasként, avagy dolgok, amikről le kellett mondanom
Ahogy teltek a napok, egyre több apró tétel vált túl nagy költséggé a fejemben.
Ezekről mondtam le az első hónapban:
- papíralapú napilap: helyette régi mobilon, wifin olvasok,
- kávé a kávézóban: maradt a kotyogós a konyhában,
- autózás a városban: inkább gyalog vagy villamossal megyek,
- rendszeres fodrász: egyszer a szomszéd vágta le a hajam egy kávéért,
- spontán édesség vagy apró ajándék az unokámnak.
Korábban ezek apróságnak tűntek. Most minden egyes tétel egy döntés lett: belefér vagy nem fér bele.
Amikor az „egy sörre üljünk be” is komoly kiadás
A hónap közepén írt egy volt kollégám, menjünk el pénteken „egy sörre”, mint régen. Elsőre rögtön igent mondtam volna, hiszen ezek a kis rituálék tartották bennem a lelket.
Aztán számolni kezdtem: útiköltség, ital, esetleg valami harapnivaló. Hirtelen ez már nem pár ezer forint volt, hanem egy mérlegelni való döntés.
Végül lemondtam. Azt írtam, nem érzem jól magam. Ő megértette, sőt, finoman utalt rá, hogy tudja, most spórolok. Engem mégis rosszul érintett. Mintha hivatalosan is beléptem volna abba az életszakaszba, ahol már minden találkozó költségvetési kérdés.
A füzetbe beírtam: kocsma legfeljebb havonta egyszer, ha belefér.
Család és pénz: a legnehezebb döntések
A legfájdalmasabb mégsem a sör vagy a kávé volt, hanem a család. A lányom hívott, hogy hétvégén mennek az unokákkal vidámparkba, csatlakozom-e. Fejben pillanatok alatt kiszámoltam: belépő, étel, ital, apróság a gyerekeknek.
Ez akár a havi maradék pénzem felét is elvihette volna.
Azt mondtam, fáj a hátam. Inkább majd sétálunk egyet a játszótérre. Később a lányom csendesen megjegyezte: tudja, hogy a pénzről van szó, és szívesen segítenek.
Abban a pillanatban egyszerre éreztem szégyent és büszkeséget. Nem akartam segítséget kérni. Az önállóság érzése még mindig nagyon fontos nekem.
Meg lehet élni csak nyugdíjból? Az első hónap tanulságai
A hónap végén új listát írtam. Nem a kiadásokról, hanem arról, amit megvontam magamtól:
- heti többszöri húsfogyasztás,
- sör a barátokkal,
- sütemény a vasárnapi kávéhoz,
- spontán ajándék az unokámnak.
Pozitívum? Nem kerültem mínuszba. Nem kellett senkitől pénzt kérnem.
De közben azt éreztem, mintha félgőzzel élnék. Az örömök beszűkültek arra, hogy be vannak fizetve a számlák.
Most még azt mondom: megpróbálok így még egy hónapot. De azt is látom, hogy hosszú távon ez nem csak pénzügyi kérdés. Hanem életminőségi is.
És lehet, hogy előbb-utóbb le kell ülnöm a lányommal őszintén beszélni, emellett körülnézni egy kis mellékmunka után, még ha csak heti néhány óráról is lenne szó.
A videó AI alapú tartalomkészítővel készült.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Jön a vasszigor a liszteknél: a boltokban nem lesz többé...
40 évnyi minimálbér után ennyi nyugdíj jár
Indulhat a roham a Lidl 2 az 1-ben árujáért: 5000 forint...
Júliustól ezt már tiltja az EU! A ruhák és cipők piacán is új...
Most érkezett: döntött a kormány az árrésstopról!
