A banánt hatalmas, 35–50 kilós fürtökben kézzel szedik le. Ezután a fürtöket kisebb csoportokra bontják, és szigorúan válogatják: csak azok kerülhetnek exportra, amelyek megfelelnek a formára és méretre vonatkozó előírásoknak. A leválasztás közben azonban természetes latex, vagyis növényi kaucsuk szivárog a gyümölcsből, ami ragacsos bevonatot képezhet a héjon. Mivel ezen könnyen megtapad a kosz és a kártevők, a banánokat vízfürdőben megtisztítják – írja a T-online.
A tisztítás után fóliával bélelt kartondobozba csomagolják őket, és hajóval indulnak útnak.
A szállítás során 13–14 Celsius-fokon tárolják a gyümölcsöt. A fóliázott csomagolásban mindig marad valamennyi pára, ami a zöld, éretlen banánnak kifejezetten jót tesz, hiszen segíti az utóérést.

Más a helyzet viszont a sárga, már beérett banánnal. Ezeket a végső érési szakaszban hűteni kell, ám ha a hűtés túl erős, a dobozban rekedt nedvesség lecsapódik, és a banán héja nyirkossá válik.
Az ilyen gyümölcs gyorsabban barnul, puhább lesz, és hamarabb megromlik.
Éppen ezért a vásárlóknak érdemes inkább a száraz, feszes héjú banánokat választani, mert ezek tovább frissek maradnak, és otthon is egyenletesebben érnek be. A nedves banán szépnek tűnhet a polcon, de rövid időn belül csalódást okozhat.

