Utazók 2021. március 23.

Világgá mentem majd jövök, avagy Koreáról és Grúziáról egy világutazó szemével

Balázs Utazók 2021. március 23.
Szabó Marianna egészen kicsi kora óta szenvedélyes utazó, akire nagy hatást gyakorolt a Távol-Kelet és a Kaukázus, az itt szerzett élményeiről beszélgettünk vele.

Mikor szeretted meg az utazást?  

Már egész kiskoromban éreztem azt az érzést, azt a bizonyos mehetnéket. Gyerekként például nagyon oda voltam Egyiptomért. 20 évesen kezdtem el törökül tanulni magamtól, majd 2012 ben pedig a koreai nyelv elsajátításának álltam neki. 2013 ban voltam először Németországban. 2014-ben, amikor elhelyezkedtem az első munkahelyemen, akkortól kezdtem el gyűjtögetni az útjaimra.

A grúziai Mestiában.
A grúziai Mestiában (Forrás: Szabó Marianna)

Mi volt az első komolyabb utad? 

Az első komolyabb utamnak Koreát mondanám, mert hazatérvén akkor megváltozott bennem valami.

Mesélj egy kicsit Koreáról, te milyennek láttad?

Ahogy említettem, 2012-től tanultam koreaiul, azóta vonzott az a térség és 2016-ban végre el is jutottam oda. Katari átszállással érkeztem meg az incshoni reptérre. 12 napot töltöttem el Dél-Koreában, jártam Szöulban, Puszanban, Kunszanban, a Csedzsu-szigeten.

Voltam a Koreai Demilitarizált Övezetnél is, ami egy 258 km hosszú és 4 km széles határsáv, ami Szöultól alig 40 kilométerre, északra található és a két Koreát választja el egymástól.

A világ legveszélyesebb demarkációs vonalát a déli oldalon a világ egyik legfejlettebb hadserege védi. A két ország között nincs érvényes békeszerződés, a tűzszünet 1953 óta tart. A szögesdróttal, aknazárral és tankcsapdákkal védett területre senki sem léphet, az övezet két oldalán katonák néznek farkasszemet egymással. A hivatalos formaságok és a biztonsági vizsgálat után vezető kíséretében megnézhettük a két Korea közti határátkelőt, az Egyesülés hídját, majd a Demilitarizált Övezet látogatóközpontját.

A két Korea határán.
A két Korea határán (Forrás: Szabó Marianna)

A Dora-kilátóból jól láthatjuk az Észak-Koreában épített Keszong ipari központot, a közismert propagandavárost, valamint Kim Ir Szen hatalmas szobrát. A Demilitarizált Övezet egyik, talán legérdekesebb látnivalója a déli hadsereg által felfedezett négy közül sorrendben a harmadikként feltárt alagútrendszer. Az északi hadsereg által fúrt járat 73 m mélyen és 1,6 km hosszan húzódik a föld alatt. Az alagutat egy Szöul elleni meglepetésszerű támadáshoz akarták felhasználni.

Mi volt a legfurcsább dolog, amivel találkoztál?

Amikor Csedzsu-szigetén voltam, láttam búvárhalász nőket, akik oxigénpalack nélkül akár 20 méteres mélységekbe is lemerültek. Mint kiderült, ez arrafelé több száz éve így megy és még ma is, többségében idősebb nők ezreinek a megélhetését biztosítja. Egyébként Csedzsu vulkanikus szigete Korea partjaitól 130 kilométerre, délre fekszik.

A koreaiak számára (de az országba látogatóknak is) nagyon népszerű nyaralóhely, ez a legnagyobb sziget és a legkisebb önálló tartomány Dél-Koreában és a “koreai Hawaiinak ” is nevezik.

Narancsligetek, pálmafás tengerparti sétányok, vulkanikus kráterek, fehér homokos tengerpartok, múzeumok és trópusi kertek várják a látogatókat.

Csedzsu-szigetén.
Csedzsu-szigetén (Forrás: Szabó Marianna)

A szubtrópusi klímának köszönhetően megterem néhány déli gyümölcs is, amelyek közül a helyi specialitás, a csúcsos narancs jelenti az egyik legfinomabb csemegét. A Cheonjiyeon vízezés személy szerint a kedvencem volt. Miután ott töltöttem egy egész délutánt, hazatérve a szállodába, mintha feltöltődtem volna. A vízesés hangja, csobogása szinte megnyugtatott. Egyébként a Csedzsu-sziget egyik legszebb vízesése. Más néven: Isten tava. A hegyek és a vizek mellett a sziget mélyébe is érdemes betekinteni. Csedzsu híres lávabarlangjai rendkívüliek. Különlegességük, hogy a boltozatuk és a padlójuk is színes, ezért egészen különlegesek a maguk nemében.

Több távol-keleti országban is jártál már, mi vonzott oda a leginkább?  

Az emberek, a kultúra, az ételek, a tradicionális öltözékek. És persze az épületek is.

Nekem a Távol-Kelet mindig olyan volt, mint egy másik bolygó. Japánból is mikor hazajöttem , olyan érzésem volt, hogy innen Magyarországról Japánba utazni olyan, mintha egy bálnát kidobnál a szavannára.

Az emberek nagyon kedvesek voltak mindenhol. Segítőkészek  Ha látták, hogy bajban vagyunk a tájékozódással, akkor szó nélkül jöttek és segítettek. Tisztelettudók embertársaik iránt, főleg a betegekkel és az idősekkel szemben. És tényleg mindenhol jól éreztem magam. Nem tudnék választani. Egyszerűen fantasztikus volt minden pillanat. És a mai napig is úgy emlékszek minden egyes érzésre és percre, mintha tegnap lett volna.

Szedzsong koreai király szobra előtt Szöulban.
Szedzsong koreai király szobra előtt Szöulban (Forrás: Szabó Marianna)

Melyik utazásához kapcsolódnak a legjobb élményeid és miért?     

Őszintén szólva mindenhol jól éreztem magam. De talán a keleti országokon kívül még Grúziát emelném ki. S hogy miért? Az emberek mentalitása és vendégszeretete határtalan. Igaz a csillagokat is leígérik, de ők már csak ilyenek. Visszamennék bármikor.

Grúzia fővárosában, Tbilisziben.
Grúzia fővárosában, Tbilisziben (Forrás: Szabó Marianna)

Hogy jött Grúzia a képbe?

A grúziai utam úgy jött , hogy 5 évvel ez előtt szeptemberben mikor kint voltam Isztambulban megismerkedtem egy nagyon helyes grúz fiúval. Akkor még nem is sejtettem, hogy nem török az illető, bár furcsálltam, mondhatni kitűnt a tömegből, oda is hívattam magamhoz, mert ez egy étteremben történt és elkezdtünk vele ismerkedni, beszélgetni. Annyira megtetszett maga a fiú és a stílusa, hogy visszatérvén a szállodába utána is néztem ennek a Grúziának. Hát több sem kellett, egy évre rá szintén szeptember környékén fel is kerestem az országot. A délutáni Wizzair járattal repültem Pestről Kutaiszibe. Körülbelül 5 órás volt az út. 10 napot töltöttem a Kaukázus szívében.

Grúz gyerekekkel a Kaukázusban.
Grúz gyerekekkel a Kaukázusban (Forrás: Szabó Marianna)

Lovagoltam a hegyek között, csónakáztam Martvili-kanyonon, jártam a grúzok tradicionális táncát is, ettem a nagyon finom ételeiket, láttam a Shkhara és a Chalaadi gleccsert, felkerestük Sztálin szülővárosát, Gorit és az ottani múzeumot és láttam több száz éves, mára elhagyatott erődítményeket és falvakat is.

Ha nem tekinted tolakodásnak, amikor nem utazol, akkor mivel foglalkozol?

Egy gyárban dolgozom és túlórázással teremtem meg az utazásaimhoz szükséges anyagiakat.

Volt-e olyan utazásod, ahol kifejezetten rossz élmények értek?     

Kifejezetten rossz élményeim nem voltak . Autó balesetem volt Romániában Csíksomlyóról mentünk vissza a szállásunkra és útközbe ért utol az eset. De hát ez benne van az utazásban.

Ha újra lehetőséged nyílik utazni, hova fogsz először elmenni? 

Sok helyet nézegettem. Ha csak a közelbe akkor Montenegró, Albánia, vagy Bulgária. Tavaly ősz környékén mentem volna vissza Ázsiába, Kazahsztánba és Kirgizisztánba, de sajnos a vírus közbeszólt. Talán idén már lesz lehetőségem elmenni ezekre a helyekre is.

Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!

Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!

Keresés az oldalon