Kék sáv, piros kereszt: te képben vagy, mit jelentenek? Teszteld a tudásod, mielőtt kirándulni mész
Itt az őszi túraszezon: nincs is jobb lehetőség a színes erdőben gyönyörködni, mint egy frissítő kirándulás alkalmával. Ha túrázni indulunk, mindenképp legyen nálunk térkép, akár nyomtatott formában, akár egy erre fejlesztett telefonos applikáción. Azonban az erdőben járva érdemes a turistajelzésekre is odafigyelni: ezek a legbiztosabb jelei annak, hogy jó irányba tartunk, és nem tévedtünk el. Mutatjuk, melyik jelzés mit jelent!
A jelzések színei
Túránk során a jelzések fehér alapszínén négyféle színt láthatunk:
a jelek mindegyike kék, piros, zöld vagy sárga.
A kék jelzést a fontos, országos jelentőségű útvonalak jelölésére, és egyes tájegységek helyi jelentőségű főútvonalának jelzésére használjuk, írja a Kéktúra weboldala. A piros jelzéssel a legalább egy tájegységen átvezető, illetve a kiemelt jelentőségű helyi utakat jelezzük, míg a sárga jelzést a helyi fontosságú gerinchálózati útvonalak jelölésére használunk. A zöld az előbbieken kívüli, helyi gerinchálózati útvonalakat jelzi.

Szimbólumok
A tapasztalt kirándulók már bizonyára tudják: az útvonalaknak nemcsak színe, hanem szimbóluma is van, ami szintén különleges jelentőséggel bír: ezek nem véletlenül kerülnek kiosztásra. A leggyakoribb jelzés, az egyszerű sáv a fontosabb kiindulási helyekről (általában közlekedési csomópontoktól) más, hasonlóan fontos pontokig terjedő útvonalaknál használjuk. A kereszt jelzés összekötő utat jelez, ami általában egy sávval jelölt úttól egy másik sávjelzésig vezet, de használják abban az esetben is, ha az útvonal egy sávjelzés leágazása, és fontos úti célhoz (általában szintén közlekedési megállóhoz) vezet.
A szimbólumok másik, nagyobb csoportja olyan utakat jelöl, amelyek egyes kiemelt helyszínekre vezetnek:
- a négyzet jelzés településre, szálláshelyre vagy közlekedési megállóhoz vezető utat jelez,
- a teli kör vagy pötty jelzés forráshoz visz,
- a háromszög hegytetőre vagy (épített) kilátóponthoz vezet,
- az L alakú jelzés romokat, műemlékeket vagy földvársáncokat jelöl,
- az omega alakú jel pedig barlangokra utal.
Ha tehát eltévednénk az erdőben, a négyzet alakú jelet érdemes keresnünk: ez ugyanis hamarosan elvezet egy településre vagy közlekedési csomópontra.
A kör alakú nyíl vagy “patkó” egy körséta útvonalát mutatja: ezek az utak általában rövidebbek, nem túl megerőltetőek, és a kiindulóponthoz érkeznek vissza. Ezeknél a jelzéseknél időnként kiegészítő szimbólumokkal is találkozhatunk: ezek jelölhetik, amikor egy útvonal elágazik vagy véget ér.
A magyar túraútvonalakon használunk ezen kívül néhány speciális jelzést is:
- a halom tetején álló kereszt templomhoz, kápolnához vagy egyéb szakrális helyhez vezető utat jelöl,
- az emlékoszlop alakú jel történelmi emlékműhöz vezet,
- a bélyegző pedig a túramozgalmak (pl. A Kéktúra) bejárását igazoló pecséthez kalauzol.
Találkozhatunk emellett egy áthúzott szárú “m” betűvel is: ez a Mariazelltől Csíksomlyóig vezető, úgynevezett Mária-utat jelöli, ami egy vallási jellegű útvonal, és számos Mária-kegyhelyet érint az országban. Azonban ez a jelzés nem számít hivatalos turistajelnek, mert nem szerepel az MTSZ hivatalos szabványában, és a jelzések terepi felfestése sem feltétlenül igazodik hozzá. Ezek kívül is találkozhatunk különleges piktogramokkal, amelyek általában valamilyen speciális sportesemény vagy sportág kijelölt útvonalát jelzik.
Hol találjuk a turistajelzéseket?
A turistautak kezdetén láthatjuk az első jelzést: ezt indító jelzésnek nevezik. Ezt követi a második jelzés, általában 10 méteren belül: ez a behívó jelzés. Ezt távolabb követi még egy jelzés: ez a megerősítő jelzés. A hosszú, leágazás nélküli útvonalakon további, úgynevezett bíztató jelzésekkel találkozhatunk.
A jelzések elhelyezésénél fő szempont, hogy azok mindkét megközelítési irányból jól láthatóak legyenek. Ezért nem az út vonalával párhuzamosan, hanem inkább arra merőlegesen – főleg lejtőkön – helyezik el őket, általában 45–80 fokos szögben. A jeleket a terepen található tárgyakra (például fákra, sziklákra, oszlopokra) festik fel, lehetőleg úgy, hogy mindkét irányból észrevehetők legyenek.
A jelzésekhez elsősorban egészséges, élő, sima kérgű fákat választanak – például bükköt, gyertyánt vagy fenyőt –, melyek törzsei legalább 20 centi vastagok. Fontos, hogy a fa ne legyen mohás vagy beteg. Amennyiben az útvonalon nem található fa, villanypóznákon vagy sziklákon is rálelhetünk a jelzésekre.
Ki festi fel a jelzéseket?
A magyar túraútvonalakon 1930 óta segítik jelzések a turisták tájékozódását: ezek nyilvántartását és karbantartását a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) végzi, áll honlapjukon. Az MTSZ minden évben pályázatot ír ki a munkára: erre bármilyen civil szervezet vagy vállalkozás pályázhat, de a munkát általában az MTSZ tagszervezetei végzik el. A munkálatok általában tavasztól őszig zajlanak országszerte.
A folyamat során fontos a törékeny egyensúly fenntartása: a turistajelzéseknek strapabírónak és jól láthatónak kell lenniük, ugyanakkor nem okozhatnak kárt a természetben sem. Ezért, amennyiben fák kérgére festik őket, az előkészítés során ugyan reszelnek egy kicsit a kéregből, de nem olyan mértékben, hogy az ártson a fának.
A turistaútvonalak időnként változnak: ha megszűnik egy szakasz, ott eltávolítják a jelzéseket. Ezt a műveletet konyhanyelven “szürkézésnek” nevezik: lényege, hogy a turistajelzést a tereptárgyhoz a lehető legjobban hasonlító színnel festik le – ez pedig általában a szürke.
Amennyiben részt vennél a jelzések festésében, az MTSZ-nél számos lehetőség adódik erre: akár csoportként, csapatépítő tevékenységként is segítheted az szövetség munkáját. Önkéntesként is könnyedén csatlakozhatunk egy karbantartást végző szervezethez. Amennyiben önállóan szeretnénk festeni, az MTSZ féléves tanfolyamot kínál, melynek során mindent megtanulhatunk elméletben és gyakorlatban egyaránt!
Így cselekedj, ha mégis eltévedtél!
Ha kirándulni indulsz, fontos, hogy
ne csak a turistajelzésekre hagyatkozz, hanem legyen nálad nyomtatott vagy elektronikus térkép.
Ezt a helyszíni jelzésekkel összehasonlítva probléma nélkül juthatsz el a célhoz, és akár változtathatsz is a korábban tervezett útvonalon, amennyiben szükséges.
Ha mégis eltévedtél, a legfontosabb, hogy ne ess pánikba! Először figyeld meg a körülötted található jelzéseket, és ezek alapján próbálj tájékozódni. Ha nem jársz sikerrel, a legjobb, amit tehetsz, ha egyhelyben maradsz: így a keresésedre indulók nagyobb eséllyel tudnak segíteni.


