"Az ebola nem volt a listámon" - interjú Szabó Balázs világutazóval

Balázs 2019. november 09. Utazók
Szabó Balázs az ELTE oktatója volt és ezt a kényelmesnek tűnő státuszt cserélte le azért, hogy utazgathasson a világban. Azóta bejárta Afrikát, Ázsiát, Latin-Amerikát, jelenleg a polinéz szigetvilágba vezet túrákat. Mindezek mellett íróként is működik, tavaly jelent meg első regénye, a Vágytól girhes, ami egy Budapestre vetődött, már-már szuperhősi képességekkel rendelkező szurikáta hol sírós, hol nevetős kalandjairól szól. Szabó Balázs nevéhez fűződik továbbá a Facebookot néhány éve elárasztó verskihívás elindítása is, amikor a Napnál is világosabban kiderült, hogy az ismerőseink bő nyolcvan százaléka utoljára a közép vagy az általános iskolában olvasott verset és akkor is csak azért, mert kötelező volt. Vele beszélgettünk.

Mi voltál előbb? Világutazó vagy irodalmár?

17 évesen kezdtem el versenyszerűen olvasni, de csak egyetem 4.-5. évében döntöttem el, hogy szeretnék az amerikai szépprózára szakosodni és továbbmenni az irodalomtudományi doktori iskolába. A világutazó “karrier” kezdete pedig jó 10 évvel későbbre datálható, ekkor vettem meg életem első világkörüli repülőjegyét és született meg a kalandor énem.

Sokat mutatkozol a nagymacskák társaságában, miért pont velük, ha közben meg egy szurikátáról írtál regényt?

Forrás: Szabó Balázs

Gyerekkorom óta vonzódom a nagymacskákhoz. 3 évesen már oroszlánt kértem édesanyámtól karácsonyra. De ha visszagondolok, a szurikáták is mindig kedvesek voltak a szívemnek, amióta az eszemet tudom. Egyébként a Vágytól girhes első terveiben még vidra szerepelt, de a szurikáta, ha figyeled a természetfilmeken, még emberibb. S vannak részek a regényben, ahol Szuri zongorázik, ezt a vidra úszóhártyás mancsai nem tennék lehetővé.

Utaznál, de nem tudsz dönteni? Kövesd az Utazás Tippek oldalt a Facebookon a legmenőbb úti célokért!Követem!

 

 

 

 

Oly sokat kaptam már minikalandorunktól, hogy cserébe szerettem volna megajándékozni valami különlegessel. Leültem a…

Közzétette: Balázs Szabo – 2019. november 8., péntek

 

 

 

 

Van olyan kedvenc helyed a világban, ahol mindenféle hiányérzet nélkül, boldogan le tudnád élni az életedet?

Magyar vagyok, s büszke vagyok rá. De ha valahol máshol kellene élnem, s én választhatom meg, akkor Új-Zélandon vagy Kelet-Ausztráliában kezdenék új életet. Valószínűleg Sydneyben vagy Brisbane-ben a legszívesebben.

Gleccsermászás, oroszlánok, kígyómarások, ebola sújtotta vidékeken barangolás; téged stimulál az életveszély, vagy csak nagyon fura a bakancslistád?

Uganda-Ruanda határ,2007 December (Forrás: Szabó Balázs)

Volt idő, hogy a bakancslistámon elég kemény helyek vitték a prímet. De egy kígyómarás vagy az ebola 2007 decemberében Ugandában nem volt a listámon, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos helyeken szinte bármi megtörténhet, és meg is történik.

A Facebook-profilod alapján sokat foglalkozol a mélyszegénység állapotaival. A figyelemfelhívó fotókon túl szerinted mit tehet egy ember ezek felszámolásáért?

Ruanda (Forrás: Szabó Balázs)

A mélyszegénység felszámolása nem az individuum feladata. Ez a mindenkori politikai vezetésé. De ehhez hihetetlenül szenzitív és empatikus vezetők szükségeltetnek; Szuri remek miniszterelnök lenne. Ezzel együtt, mindenki tehet rengeteg jót a saját kis mikrokozmoszában, ha szemében éles fény a részvét.

Voltál egyetemi tanár, írtál regényt, járod a világot, de mégis, most miből élsz?

Vannak és voltak vállalkozásaim, szeretek több lábon állni; a legújabb egy kis csoportos kalandtúrákra specializálódó utazási iroda, az Avatar XP, mely főleg a polinéz szigetvilágra koncentrál.

Mire számíthat az, aki részt vesz egy általatok szervezett polinéziai kirándulásban? Turistáskodós, nézelődős dolog ez, vagy inkább a tutajon menekülünk a cápa elől jellegű kalandtúra?

Az Avatar XP azaz “avatarexperiences” kalandtúrákat visz a Föld azon régióiba, ahol a turizmus még csak gyerekcipőben jár. Egyik fő célpontunk a polinéz szigetvilág, azon belül is Francia-Polinézia több tucat szigete. Minden Avatar XP túra kalandtúra a szó legnemesebb értelmében, azaz időt és energiát nem kímélve, hogyan hozhatjuk ki a maximumot adott szigetekből. Túrázás, hegy- és sziklamászás, kerékpározás, úszás, búvárkodás, sznorkelezés, lovaglás, szikláról ugrálás, csupa izgalmas dolog.

 

 

 

 

 

 

 

 

De mivel nem mindannyiunkban lakik Indiana Jones, ezért adott napokon, akár végig is, a csoporttagoknak lehetőségük van a pihenésre, a lazulásra, hiszen Polinézia lagúnái a világ legszebb és legtisztább vizei közül valók. S vannak olyan programok, mint pl. a motorcsónakos lagúnatúrák, ahol a szépség mellett a fürdésé a főszerep.

 

 

 

 

 

 

 

 

Megszokott dolog, hogy a csoport egy része felmászik Bora Bora tetejére, a többiek pedig koktéloznak a tengerparton, aztán összefutunk alkonyatkor, s együtt nézzük a naplementét.

Cápa rengeteg van, de főleg kicsi szirti cápák, akik elől nem menekülünk, hanem olyanok nekünk, mint a galambok: ott élnek, és senkit nem zavarnak.

Mennyire nehéz irodalmárként írni? Elbizonytalanít, amikor észreveszed az írásodban mások hatásait?

Nyilván, ha végigolvasod a világirodalmat, hatalmas nyomás lesz íróként rajtad, hogy soha nem tudsz olyat alkotni, mint Shakespeare vagy Dosztojevszkij; de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnál olyan könyvet írni, ami hat az olvasóra, ami a szívéhez közel áll. Lehet, hogy mindent megírtak már, s ezért nem a téma kell, hogy új legyen, hanem a megközelítés, ahogy tálalod az olvasónak. Szurikátával a főszerepben még soha senki nem buzdított jó cselekedetekre, empátiára. Az én esetemben, mivel szőnyeg alá söpört súlyos tabutémákról írok – hajléktalanok, menhelyi kutyák, testi-értelmi fogyatékkal élők, idős emberek, állatkínzás, prostitúció – egy nagyon, de nagyon szerethető főhős kell, akibe az olvasó azonnal belezúg.

Forrás: Szabó Balázs

Jó író az, aki végigolvassa a világirodalmat, s aztán elég erős ahhoz, hogy el is felejtse, s úgy kezdjen a regényébe… Szeretnék egyszer jó író lenni!

Keresés az oldalon