Utazók 2020. július 30.

Egy másik Görögország – kietlen utakon Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 

Steiner Kristóf Utazók 2020. július 30.
Partszakaszok, ahol holdbéli tájon érezhetjük magunkat, erdei ösvények, ahol megpillanthatjuk tükörképünket a hegyi patakokban, és a hely, ahol megmártózhatunk a Föld magzatvizében, a fenséges naplementét csodálva. Steiner Kristóf írása a titkos Kelet-Peloponnészoszról.
vendégszerző
Steiner Kristóf

Steiner Kristóf

Steiner Kristóf író, újságíró, vegán gasztroguru, és hivatásos utazó. Utazási élményeit az Instagramon kristofsteiner néven is megosztja, valamint itt, a Startlap Utazáson is.
Cikkei

Meséltem már otthonunk, Methana nevezetességeiről és kihagyhatatlan tavernáiról, egy másik írásomban pedig megosztottam mindenkivel, merre indulunk útnak, ha a maroknyi főt számláló tengerpati falucskánkban nagy ritkán úgy érezzük, egy kis pezsgésre vágyunk. Most azonban ideje azt is megmutatnom, merre rejlik a titkos tökéletesség.

Kantia, a mezítelen beach

Návplio nyüzsgő tengerpartja remek hely azoknak, akiket cseppet sem zavar a tömeg, vagy azoknak, akik színes koktélokat szürcsölgetve magazinokat lapozgatnának egy perc sétára az óvárostól. Ha azonban valaki olyan renitens, mint mi, és inkább feküdne el a fövenyen anyaszült meztelenül, akkor Tolo felé vegye az irányt – innen már csak tíz perc autóút

Kantia, a kicsiny tengerparti falu, melynek fehér homokos partjára huppanókkal teli földút vezet, és ahol fürdőruhát viselni opcionális.

A földútról a partra érkezve, balra indulva tisztességes ruházatos part is van, de ha jobbra indul a felfedező, már út közben ledobhatja a textilt. A partszakaszon baktatva mezítelenül ejtőző családokkal is lehet találkozni, a föveny legnyugatibb csücske afféle nem hivatalos gay beach. Bár, büfé, bolt nincs – cserébe viszont háborítatlan a természet és a nyugalom.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

Thészeusz szülőfaluja, Troezen vízesései, és a faun hídja

Jártam már jó néhány mesébe illő helyen életem során, de a Devil’s Bridge (vagy Pan’s Bridge) minden képzeletet felülmúl: a hegyi patak festői szépségű vízeséseken át érkezik a kristálytiszta és jéghideg medencékbe, melyek felett liánokon lengedezve énekelhetjük, hogy „Gyere el Tarzan, kérlek mentsd meg a szívem”, és barlangokon átúszva gyűjthetünk csodaszép uszadékfákat, amelyek stílszerűen ördögszarvra, vagy épp boszorkánymarokra emlékeztetnek.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

A legenda szerint az Ottomán uralom idején egy pasa megparancsolta egy mesterembernek, hogy építsen egy hidat a szakadék két széle között, hogy a túloldalon eláshassa a kincseit, és miután az építő kétszer kudarcot vallott, a pasa fejvesztéssel fenyegette.

Ekkor jelent meg a mesterember előtt az ördög, aki felajánlotta: a lelkéért cserébe segít neki hidat építeni.

A férfi beleegyezett, a híd elkészült, a pasa pedig az első alkalommal, mikor átkelni készült az új hídján, egy erős széllökésnek köszönhetően a mélybe zuhant, majd egy villámcsapás áldozata lett. Hogy a horrorsztori vagy a kimondottan nehéz túraútvonal ijeszti el az utazókat, rejtély, ugyanakkor boldogság is: így szinte sosem találkozunk turistákkal, és alsónaci nélkül ugrálhatunk a sziklákról.

Agios Konstantinos, és az Andreou család borászata

Valószínűtlen pusztaságban, két kisváros között, közvetlen a Galatasz felé vezető szűk autóút mellett készülnek az Andreou borászat mennyei nedűi, amelyek a biodinamikus gazdálkodásnak hála a természet egyedülálló kincsei, a bor logója pedig – a közeli Troezen falucska előtt tisztelegve – Thészeusz sziluettje, amint legyőzi a rettegett Minótauroszt.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

Nektarios és Yota, a fiatal házaspár – akik Nektarios édesapjától, korábban pedig az ő apjától vették át a borászatot – három éve készítenek bort szakértelemmel, ugyanakkor szabadon: nem permeteznek, nem gazolnak, derítéshez kizárólag növényi alapanyagokat használnak, emellett egészen merész kísérleteket is folytatnak, mint a tengermélyi érlelés, melynek során a palackokat évekre küldik le a tengerfenékre. Nyolcféle csodálatos boruk közös jellemvonása, hogy mindet a vulkanikus talaj teszi igazán különlegessé – és persze az, hogy mind túl jók ahhoz, hogy ki lehessen választani közülük egy kedvencet.

Kalloni és Kantinais beach, a sziklaugrók kedvence

Kalloni egy kicsike falu Epidaurosz és Methana között, ahol a tengerparton random rendszerben váltják egymást az elhagyatottnak tűnő vityillók és a puccos kis villák – még egy medencés szállás is akad, ami ezen a környéken ritkább, mint a fehér holló. Ám a természet medencéjéhez, a tengerhez semmi sem érhet fel – a Google térképre bepötyögve Kantinaist, egy sorompón átmászva megérkezünk a földi paradicsomba: apró kavicsos beach, szélein hatalmas sziklákkal, ahonnan négy, hat, vagy akár nyolc méter magasról vethetjük magunkat a vízbe… ha merjük. Mi Luca és Adam barátainknak hála leltünk rá – és az ott töltött néhány óra alatt egyetlen emberrel találkoztunk, de még az is lehet, hogy ő is „csak” egy angyal volt.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

Psifta lagúna és a flamingók mocsara

Kalloni és Agios Konstantinos között félúton misztikus felirat olvasható az út mentén: Metamorphosi Beach. Az „Átalakulás partja” a közeli, Metamorphosi falucska strandja, és pont olyan varázslatos, mint amilyen a neve: kilométereken át, Taktikopoulin keresztül egészen Methanáig fut, egy névtelen kis halászhajó-kikötőbe. Ám az igazi különlegessége a Psifta mocsárvidék, amely Görögország egyik legszebb lagúnája: tengerszint alatt fekvő tavacskáit egy néhány méter széles út választja el a tengertől,

egy magaslesre felkapaszkodva még itt tanyázó flamingó csapatokat csodálhatunk.

A „Galambok barlangja”, Methana

Ez a barlangtúra nem való mindenkinek – bár kétség kívül életre szóló élményt nyújt. A barlang megközelítése nehézkes, az általános vélemény pedig azoktól, akik bemerészkedtek többnyire az, hogy „olyan érzés, mintha a mennyezet bármikor a fejemre eshetne”. Ennek pedig – mivel természetes, sosem biztosított barlangról van szó – valóban lehet esélye, még akkor is, ha az elmúlt néhány évtizedben, mióta a helyiek felfedezték, minden szikla a helyén maradt.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

Taktikopouliból Vathi felé autózva eltéveszthetetlen az út menti jelzés – itt a sziklahalmokon átmászva érkezünk meg a barlang szájához, melyben kristálytiszta, szulfurban gazdag, égszínkék víz várja a bátor úszókat. A három csarnokból álló barlang legmélyebben fekvő celláját szinte teljesen betemette egy sziklaomlás, ám a legmerészebbek azt mondják, a víz alatt át lehet úszni a tengerpartra, mélyen a hegy gyomrában. Bevallom, nem próbáltam ki – de az Oroszlánkirály főcímdalát elénekeltem.

Agiósz Nikoláosz vulkanikus pezsgőfürdői

A Pausanias fürdő Methana egyik leghírhedtebb, mégis legszebb pontja: a vulkanikus gőzök-gázok szédülést, sőt, fulladásos halált is okozhatnak. A helyiek mindig meggyújtott gyertyával merészkedtek be a kicsiny fürdőkamrába, ám miután több külföldi utazó is odaveszett, nem ismerve a szabályt – ha a láng kialszik, ideje menekülni -, a piciny fürdőházat végül lakatra zárták, és évtizedeken át az enyészeté lett.

Egészen addig, míg néhány kalandos kedvű fiatal a szinte néptelen faluból úgy döntött: kifényesítik Agios Nikolaos megkopott hírnevét, és az éj leple alatt egy csodaszép, szabadtéri jacuzzit építettek a fürdő mellé, ahová szivattyú segítségével érkezik a víz, egy gomb megnyomásával. A medence közvetlen a tenger mellett lett kialakítva, olajos-sós vize pedig az ókori görögök szerint igazi egészség esszencia, mely bőrbántalmakra, és reumára is remek, de arra is, hogy belehemperegve felbontsunk egy üveg hűs fehérbort.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

Aplós Georgios – a vegán workshop konyha

Showroomunk és kreatív stúdiónk kicsike lakásunk alsó szintjén, három percre a tengerparttól várja vendégeit – ha pedig valaki úgy beleszeret a falunkba, hogy itt maradna egy-két éjszakát, örömmel segítünk szerény szobácskát találni. A „gond” csak az, hogy aki egyszer ide téved, sosem akar elmenni – Methana, és Agios Georgios vonzereje erős, mint a Föld mágneses ereje: klubok, szuvenírboltok, puccos szállások nélkül, puszta perfekció.

Kelet-Peloponnészoszon Steiner Kristóffal 
Fotó: Steiner Kristóf

Kedvenc görög szavam – Aplós -, annyit tesz: „egyszerű”. Innen kapta a nevét workshop konyhánk, ahol Nimi and Kristóf’s Kitchen-féle főzőkurzusokat és gasztroprogramokat tartunk, és ahol bemutatjuk Methana legfinomabb olívaolajait, borait, és fűszereit, mesélve a helyi termelőkről, akik azzá teszik a félszigetet ami: kulináris kincsestárrá, közvetlenül Isten háta mögött.

Mégtöbb Methanáról, és a Peloponnészosz félsziget rejtett csodáiról az Instagramomon – @kristofsteiner -, és személyes érdeklődés esetén emailben: steiner.kristof@gmail.com

Keresés az oldalon