Világ 2021. július 27.

Már San Marinóba is utazhatunk - de mit tudunk ott csinálni?

Balázs Világ 2021. július 27.
A magyar kormány elérte, hogy az olasz csizma legrégebb óta fennálló köztársaságába is beléphessünk védettségi igazolványunkkal. Mutatjuk, mit érdemes megnézni San Marinóban.

Sorozatunkban megnézzük azokat az országokat, amikkel a kormány megegyezett arról, hogy kölcsönösen elfogadják a másik által kiállított védettségi igazolványokat. 

Ez a remek hír azért töltött el minket az átlagosnál nagyobb izgalommal, mert San Marinóba Olaszországon át vezet az út, az olasz határőr pedig a védettségi igazolványunk láttán ezen szavak kíséretében fogja egy kicsit kapirgálni azt: „Cos’è questo? Un adesivo?” (Mi ez? Matrica?) Majd miután nem jár vele sikerrel visszaadja, kéri a 48 óránál nem régebbi negatív PCR tesztünket, esetleg a fertőzésen átesettséget igazoló papírunkat.

Szóval miképpen lehet bejutni San Marinóba magyar védettségi igazolvánnyal? A dolgok jelen állása szerint sehogy, hacsak nem pattanunk Horvátországban helikopterre, vagy magángépre és repülünk át oda, bár ezt kevesek engedhetik csak meg maguknak.

Ha mégis nekivágunk a dolognak, és beszerezzük tehát a PCR tesztet az olaszokhoz, akkor arra az esetre mutatjuk, mit érdemes megnézni San Marinóban, a világ egyik legkisebb köztársaságában. Egyébként azért csak az egyik legkisebb és nem a legkisebb, mert a 60-as évek végén függetlenedett mikronéziai Nauru maga mögé utasította.

A látnivalók

San Marino államát akár keresztül kasul is kényelmesen bejárhatjuk egyetlen darab hosszúhétvége alatt, mivel összességében egy nagyjából tized Budapest méretű helyről van szó, szinte eltévedni is lehetetlen benne.

Panoráma a hegy tetején

San Marino eredetileg egy kolostorként kezdte a pályafutását, ami köré a telő múló évszázadok során egy egész város kiépült, klasszikus középkori várfallal, hegyeken meredező tornyokkal és tipikus szűk mediterrán kis utcácskákkal. Természetesen a hegy tetejéről páratlan panoráma nyílik az olasz vidékre, sőt, szép tiszta időben akár az Adriáig is el lehet látni a hegyről.

A Titano-hegyről nyíló panoráma, háttérben az Adriai-tengerrel.
A Titano-hegyről nyíló panoráma, háttérben az Adriai-tengerrel (Forrás: Getty Images)

A három torony

San Marino városának híres három tornya a Titano-hegy három csúcsán található és egykor a város védműveinek képezte részét, illetve ebből kettő börtönként is funkcionált. A tornyok közül a legismertebb és egyben a legrégebbi a Guaita, ez a 11. században épült és végső formáját a 15. században nyerte el, amikor a köztársaság háborúba keveredett a Riminit uraló Malatesta családdal.

A második torony a Cesta, ezt a 13. században építették egy régi, lerúgott római erődítmény romjaira, ma az állam névadójáról, Szent Marinusról elnevezett múzeum működik benne, különösen figyelemreméltó a mintegy 1 500 darabos, a középkortól napjainkig terjedő fegyverkiállítása.

Ha már erre járunk mindenképp menjünk végig a „Boszorkányok útjának”nevezett szakaszon, ami a Guaitat köti össze a Cestaval.

A Guaita torony
A Guaita torony (Forrás: Getty Images)

A harmadik, legkevésbé ismert a 14. században épített torony, a Montale, talán ez annak tudható be, hogy a nagyközönség számára nem látogatható, ugyanakkor azt senki nem tiltja meg, hogy felkeressük és elnézelődjünk a hegycsúcsról mindenfele.

A város

Utcakép San Marino városából.
Utcakép San Marino városából (Forrás: Getty Images)

San Marinót általában az egynapos kirándulások keretében keresik fel a turisták, hiszen a városra valóban elég néhány óra, szép, gyönyörű meg minden, ugyanakkor a legjobban akkor járunk, ha mi nem tartunk a falkával és minimum ottalvósra tervezzük a dolgot. Estére ugyanis a városból eltűnnek az egynapos turisták és a napközbeni tömegnyomort felváltja egy álmos kisváros képe, amit szabadon bebarangolhatunk. Ilyenkor esik igazán jól beülni valahova egy valamire, hiszen senki nem lép a sarkadra, mustrálgat dorgálóan, hogy most már menjél a helyéről, mert ő akar odaülni és kérni egy kávét, stb.

Persze azzal is tisztában kell lenni, hogy San Marino elsősorban az idegenforgalomból él, úgyhogy a kötelező körökön felül (város fő tere, városháza, nemzeti múzeum, stb.) akad még benne pár egészen sajátos látnivaló is, amivel a turistákat próbálják pénzköltésre késztetni. Ilyenek a mindenféle múzeumok, van kínzástörténeti múzeumjuk, panoptikumuk, sőt, még egy vámpír és vérfarkas múzeumjuk is.

San Marino egyébként remekül alkalmas egy kis pénzköltésre, mivel az állam nem tagja az Európai Uniónak és az adói legendásan alacsonyak, így a kötelező szuvenírek mellett érdemes még körülnézni, hátha találunk valami olyasmit, ami megtetszik, nagy valószínűséggel olcsóbban fogunk hozzájutni, mint bárhol a kontinensen.

A vidék

Serravalle
Serravalle (Forrás: Getty Images)

Sokan úgy képzelik, hogy San Marino csak egy város és kész, ám a város környéki területek is az államhoz tartoznak, sőt, valójában San Marinonak kilenc darab városa van és a főváros mellett érdemes némi időt szánni ezekre is. Ott van például rögtön Borgo Maggiore, ahol többen laknak, mint a fővárosban és a csütörtökönként tartott piacáról ismert.

De megnézhetjük az ország egyetlen egyetemével büszkélkedő, klasszikus, szűk utcás mediterrán település képét mutató Montegiardinot, az ország legnépesebb városát, Doganat, vagy akár a kisebb településeket, mint amilyenek az ország Faetano régiójában található kis falvak, vagy Serravalle középkori kis települése.

Végezetül pedig ne feledkezzünk meg az ország gasztronómiai sajátosságairól, ilyen például a piadinara hajazó piada, amit az ismertebb kollégájával hasonlóan megtöltenek mindenféle jósággal, illetve ha már itt vagyunk, mindenképp kóstoljuk meg a helyi borokat, illetve kísérletező kedvű népek számára kihagyhatatlan a helyiek gyomorkeserűje, a szarvasgombával ízesített Tilus, vagy a balkáni, illetve mediterrán népekre jellemző ánizsos likőrt, amit ebben az esetben Mistrànak hívnak. 

Keresés az oldalon