Négy német város négy égtájon: Trier, Lübeck, Halle, Konstanz

Élet Sója 2019. augusztus 06. Világ

A német városokban mindig ráakadhatunk egy jól ismert történelmi vonalra, egy érdekes történetre, minimum egy híres emberre, s szinte mindegyik körül akad egy természethez közeli látnivaló is.

Vendégszerzőnk
Élet Sója

Élet Sója

Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője. Foglalkozott kultúrával, tanítással, majd átnyargalt jogásznak. Szereti az élet sóját, az utazásokat, a gasztronómiát, a kultúrát, a művészetet, a történelmet, s mindent, ami megfűszerezi az életünket.
Cikkei

A hasonlóságokon túl azonban különbségekre is fény derül, ha az országot a négy égtáj irányába is bejárjuk. Délen más a klíma, mint északon, keleten máshogy építkeznek, mint nyugaton, északon máshogy beszélnek, mint délen, s nyugaton hagyják magukat befolyásolni a környező országok által, míg délen inkább ők befolyásolják a szomszédot.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert Németországot keresztben és hosszában is bejárhatom. A legtöbb német nagyvárosban már megfordultam, de nekem mégis inkább a közepes nagyságú vagy annál kisebb városok lettek a kedvenceim.

Trier a római múltja, Lübeck a marcipán illata, Halle a zene, s Konstanz a történelmi épületei miatt lopták be magukat a szívembe. Jövet-menet Németországban érdemes egy-egy napot rászánni ezekre a városokra.

Utaznál, de nem tudsz dönteni? Kövesd az Utazás Tippek oldalt a Facebookon a legmenőbb úti célokért!Követem!

Egynapos városi túraajánlatok következnek!

Trier, Róma kistestvére

A városban sétálva elkerülhetetlenül belebotlik az utazó a római kori emlékekbe. Rögtön ott van a Porta Nigra, amely a maga 118 méteres hosszúságával és 90 méteres szélességével az Alpoktól északra a legnagyobb római városkapunak számít. Jómagam nem a nagyságával, hanem inkább építészeti struktúrájával voltam legjobban elfoglalva. Messziről nem is érzékeli a látogató, hogy a 7200 kőtömb kötőanyag nélkül illeszkedik egymáshoz.

Trier (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

Színe és neve körül számos legenda kering. Az egyik-másik szerint a kettő nagyon is összefügg. A nigra szó a latin nyelvben a fekete színt jelöli. A kapu esetében ennek a színnek azonban nemcsak az időjárás miatt elszíneződő homokkövek miatt lehet jelentősége, hanem a vesztes csatából visszatérő katonák gyászára is utalhat. A Világörökség listáján szereplő kapu a középkorban keresztény templomként, majd Napóleon idején a római császárok kora iránt érzett „nosztalgia” jelképeként is szolgált.

Az első híresség, akinek emlékével a városban találkozhatunk, Nagy Konstantin császár, akinek trónterme a trieri érsek egykori rokokó palotájával „összenőve” magasodik.

Trier (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

A híres császár egy időben innen, Trierből irányította a birodalmát, ekkor vált a város Róma teljesjogú testvérévé. Az érseki palota túloldalán tovább kalandozhatunk a római korba, hiszen itt áll az egyik legnagyobb római fürdő, a császári hideg- és melegvizes fürdő.

Konstantin Bazilikája és a Porta Nigra között terül el a belváros, ahol Németország két legöregebb templomát csodálhatjuk meg. A Szent Péter dóm legrégebbi templomnak, míg a Boldogasszony templom a legrégebbi gótikus templomnak számít az országban.

A város szíve, a Főtér (Hauptmarkt) színes házaival már több, mint ezer éve szolgálja a városi életet. Elég csak megállni a piac alapítását szimbolizáló keresztnél, a Marktkreuz-nál, a Petrus-kút mellett, körbefordulni és máris visszaugorhatunk a középkorba.

Ha esetleg csodálkoznánk, hogy miért is van oly sok kínai turista ebben a Mosel-parti kisvárosban, akkor elég csak annyit mondanom, hogy Karl Marx. A híres gondolkodó szülőháza a kínai turisták európai útjának kötelező eleme. A múzeum helyett vagy mellett én ajánlom inkább a város szélén az egykori amfiteátrum, vagy a Moselen átívelő 1800 éves Römerbrücke (amely egyébként Németország legöregebb hídja) megtekintését.

Ennyi legöregebb, legrégebbi emlék után nem csoda, hogy Trier igényt tart a legöregebb német város címre.

A környékhez nem is kell sok kommentár, hiszen a Mosel-völgye, mint híres szőlőtermesztő vidék, jól ismert (hajóval, kerékpárral jól bejárható vidék). Van azonban alig 50 km-re egy látványos folyókanyarulat, amelyért a Saar-folyó a felelős. A Saarschleife egy lombkorona sétány végén található kilátóból csodálható meg. Garantáltan „Hűha” élmény!

Trier (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

Trier turisztikai weboldala itt található: https://www.trier-info.de/

 

Lübeck, a marcipán városa

Ami Triernek a Porta Nigra, az Lübecknek a Holstentor. Egy másik híres városkapu, amely erőt és jelképet kölcsönöz a városnak. A 15. századi építmény égetett téglái láttak pár kereskedőt a városba érkezni, hiszen Lübeck a Hanza-szövetség központja volt hosszú évszázadokon át. Ragaszkodtam hozzá, hogy a kapu mellett parkoljuk le autónkat és a kapun át érkezzünk a városba, mert arra számítottam – amit meg is kaptam -, hogy így fokozatosan elnyerve a város bizalmát, egyre többet enged láttatni majd magából.

Lübeck (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

A város áttekintésére két kiváló lehetőség is nyílik azonnal a kapu mellett. Az egyik a Trave-folyó, amelyen egy hajókázással már „súrolhatjuk a város lelkét”, a másik a St. Petri templom tornya, ahonnan pedig „kapirgálhatjuk a város felszínét” a múlt után kutatva. A hajóról nézve előbukkan a fontos szerepet betöltő kikötő, az egykori vár maradványa és kolostora, a sok-sok kereskedelmi pénzből épített templom tornya, s egy-két lakónegyed is. A toronyból pedig láthatóvá válik a hosszú történelem, amelynek legszebb kifejeződése a városháza a román, a gótikus, a reneszánsz és rokokó stílusjegyeivel.

Lübeck lelkére azonban csakis akkor találhatunk rá, ha gyalogosan járjuk be a várost. Sehol ennyi régi, színes épületre nem bukkantam még, virágokkal, káprázatos belső udvarokkal, nyugodt lakókkal.

Lübeck (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

Megfogja a látogatót az is, ahogyan lépten-nyomon a kereskedők által a szociális jólétért létesített épületekre akad (kórház – Heiligen-Geist-Hospital, szociális lakások pl.: Füchtings Hof, templomok pl.: Szent Mária templom). S ki másnak, mint a kereskedőknek köszönhetnénk azt, hogy ma Lübeckről a legtöbb embernek a marcipán jut az eszébe. Több városi legenda szerint egy kereskedő csődje, vagy egy nagyobb adag raktárban őrzött mandula és gabonahiány hívta életre a híres marcipánkenyeret. Bárhogyan is történt, az biztos, hogy ma Lübecknek marcipán illata van. Az illat persze leginkább a Niederegger-ház környékén terjeng. Itt az első szinten bármit megvehetünk marcipánból, a második szinten pukkadásig ehetjük magunkat marcipánnal, míg a harmadik szinten végre kiderülhet, hogy miért kerül egy asztalhoz egy perzsa, egy gyógyszerész, Thomas Mann és még néhány híresség.

S itt a híres ember is, Thomas Mann (ahogyan Willy Brandt is) a város szülöttje. A Buddenbrook-ház ajtaján szerencsére mi be- és kiléphetünk, nem úgy, ahogyan Thomas Mann fogalmaz regényében a lübecki kereskedőcsalád életéről – „önmaguk börtönén, az ajtón, amely nyitva van, de nem léphetnek ki rajta”.

A környék természeti csodája a Balti-tenger, illetve Lübecktől alig pár kilométerre található híres tengerparti város Travemünde, ahol a sokak által imádott német strandkosárba ülve hallgathatjuk a tenger és szél játékát.

Lübeck (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

 

Lübeck turisztikai weboldala itt található: https://www.luebeck-tourismus.de/

Halle, ahol a falakból Händel zenéje szól

A turizmus kicsit mostohán kezeli ezt a kelet-német várost, holott egykori Hansa-városként és a Magdeburgi Hercegérsek átmeneti lakhelyeként sokat kapott a város. Az utóbbi bizonyára a reformációhoz is hozzájárult, hiszen Luther Márton többször is prédikált itt, éppen a katolikus egyház helyi képviselői kiváltotta ellenszenv miatt. Elképzelhető, hogy nekem sem jut eszembe bejárni a várost, ha a férjem nem egy elhivatott komolyzene rajongó. Halle kulturális életének fénypontja ugyanis a minden év júniusában rendezett Händel-fesztivál, a város híres szülöttjének tiszteletére. Elsőként éppen az ő szobránál álltam meg és innen pillantottam körbe a város főterén, ahol már 800 éve is kereskedelem folyt. Halle jelképe az öt torony uralja a teret.

Halle ((fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

Az ötből négy a híres Marktkirche-hez tartozik, ahol megnézhetjük Luther Márton halotti maszkját és meghallgathatjuk a J.S. Bach jelenlétében felszentelt orgonát. Elmondhatom, hogy a Händel-fesztivál egyik legnagyobb élményét ebben a templomban éltük át. A tér látnivalói közül pedig az ötödik torony, a Vörös Torony lepett meg a legjobban bennünket, amikor 76 harangja belehasított a szombati délelőttbe.

A tér pezsgő életével és történelmi emlékeivel alig engedi el a látogatót, holott a városban még számos érdekesség található.

A torony nélküli dóm, Händel szülőháza, a híres, 3600 éves Nebrai korong, amelyet a Landesmuseum für Vorgeschichte múzeumban őriznek, a Giebichenstein vár, a Művészeti Múzeum a Moritzburgban (ahová már csupán az épületért is érdemes ellátogatni), vagy a ma múzeumként funkcionáló egykori sólepárló üzem, hogy csak néhányat említsünk.

Amennyiben itt sem hagynánk ki a természetet a látogatásunkból, akkor érdemes az egyetem Botanikus kertjébe ellátogatni, amely már több, mint 300 éves, s a virágokon túl egy csillagvizsgáló is található a területén.

Halle turisztikai weboldala itt található: https://www.halle-tourismus.de/start/

Konstanz, a mediterrán város

A Bodeni-tó partján fekvő város történelmi, kulturális és gazdasági értelemben vett gazdagságát már a középkorban megalapozta. Aki végigsétál az óváros utcáin, az lépten nyomon olyan színes épületekbe botlik, amelyek homlokzatán ott virít egy középkori évszám.

A konstanzi zsinat (1414-18) városának jelképét egy épület és egy megosztó szobor alkotja. Az Impéria – utalva a zsinatot ellepő széplányokra – egy kurtizánt kezében egy pápával és egy császárral ábrázol.

Konstanz (fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog)

Mellette pedig minden irányba fenséges kilátás nyílik, részben a Bodeni-tóra, részben a Rajnára, részben Kreuzlingen városára (Svájc), s részben a 600 éves zsinat épületére, valamint a mögötte elnyúló óvárosra.

A városban a víz kapja a főszerepet, hiszen itt folyik ki először a Rajna a Bodeni-tóból, hogy majd újabb tóval kösse össze. Alig akad olyan városrész, ahol ne látnánk valamelyiket.

A várost éppen ezért érdemes a legnagyobb temploma, a Münster tornyából is szemügyre venni, vagy kisétálni a Bismarck-toronyhoz és onnan visszapillantani a régió legnagyobb városára. Ha tiszta az idő, akkor a hátteret az Alpok adja. A városi parkban és a legnagyobb téren, a Markstätte-n mindig sokan hűsölnek nyáron. Ki a platánok alatt, ki a fagyizók és éttermek napernyői alatt.

Aki egyszer betér Konstanzba, az megérzi, hogy itt mindig vidámság, igazi mediterrán hangulat uralkodik. A 14. századi városháza, a Barbarossa Hotel, a Malhaus gyógyszertár (a környék legöregebbike), az Insel Hotel (Zeppelin gróf szülőhelye), a megmaradt városi tornyok, a 700 éves Hohen Haus és a kereskedők, halászok lakta Niederburg városrész együtt egy élő történelemkönyvvé varázsolják a várost. A városlakók nyitottságának köszönhetően a kulináris téren is legalább annyira színes a város, mint épületei. Európai, távol-keleti és egészen távoli konyhák is képviseltetik magukat.

A környék természeti látnivalókban is gazdag. Reichenaun a Bodeni-tó legnagyobb szigetén már a 9. században szerzetesek laktak, s gyógynövényeket termesztettek, tanítottak, kódexeket másoltak.

Ma a zöldségtermesztésről híres a sziget. Kerékpárral és gyalog egy élmény bejárni, az út végén pedig friss halból és zöldségből készült ételekkel jutalmazhatjuk magunkat.

Konstanz turisztikai weboldala: https://www.konstanz-tourismus.de/

Útra fel Németországba, mind a négy égtáj irányába!

Keresés az oldalon