3 nap, 3 város, 3 hangulat: Lipcse, Drezda és Weimar a legjobb egy őszi kiruccanáshoz
Élet Sója
Ősszel van valami különösen jó érzés abban, ha útnak indulunk: nincs már nyári hőség, nincsenek tömegek, a városok lassabb ritmusra váltanak. A kávéházak ablakain bepárásodik az üveg, a parkokban színes levelek ropognak a talpunk alatt, a múzeumok gyűjteményeit könnyebben befogadjuk, és jólesik időzni az éttermek meleg fogásai mellett. Lipcse, Drezda és Weimar tökéletes választás lehet arra, hogy néhány napot még utazásra szánjunk a nagy ünnepi hajrá előtt.
Nem tudnék sorrendet felállítani közöttük, mert mindhárom várostól mást kaptam, amikor bejártam, s másként maradtak meg a szívemben, az emlékeimben. Külön-külön, egymástól távoli időszakokban fedeztem fel őket, de én most azt ajánlom, ha van pár napod, akkor fűzd fel egy láncra: kezdd Lipcsében, majd ugorj át Drezdába, és végül Weimarba.
Ebben a sorrendben adok most tippeket a városokhoz is.
Lipcse, a szabadság és a zene városa
Lipcse valahogy mindig kicsit fiatalabbnak, lendületesebbnek tűnik, mint a közeli nagyvárosok. Az utcákon érezni lehet azt a fajta frissességet, amit a diákok, a művészek és a kreatív közösségek generálnak. A Nikolaikirche előtt állva nehéz elhinni, hogy itt, ebben a templomban már a nyolcvanas évek első felétől rendszerváltó szándékkal gyűltek össze lipcseiek. Majd 1989. szeptember 4-én egy ima után a templom előtt kezdődtek meg azok a békés tüntetések, amelyek végül a berlini fal leomlásához vezettek. A történelem itt nem könyvek lapjain porosodik, hanem kőfalak, épületek és emléktáblák suttogják. Még történelemtanárként is sokat tanultam a nem is annyira távoli múlt, az NDK összeomlásáról és a kissé távolabbi lipcsei csatáról a város szélén álló emlékmű tövében.
S ott van a zene. Lipcse Johann Sebastian Bach városa – ha belépsz a Tamás-templomba, ahol a mester egykor orgonált, könnyen libabőrös leszel. Ha átsétálsz a mester barátainak – Lipcse befolyásos arany- és ezüstkereskedőinek – egykori otthonába, ahol ma múzeum működik, ott pedig
eláll a szavad, amikor kiderül, hogy téged is körbevesz Bach zenéje, még akkor is, ha nem is sejted.
Korábban kétszer is jártam úgy a városban, hogy mit sem tudtam két különleges negyedéről, Connewitzról és Plagwitzról. Ha egyetlen jelzővel lehetne illetni ezeket a városrészeket, akkor a zöld Connewitz és a kreatív Plagwitz megnevezést kapnák.
Connewitzot a vadaspark és a körülötte található csatornákkal szabdalt természetvédelmi terület teszi vonzóvá amellett, hogy füstös diákkocsmák, galériák, kávézók, sörfőzdék és éjjel-nappali kisboltok sorakoznak az utcákon.
Plagwitz kreatív jelzőjében a meghatározó pont a Spinnerei, amely művészek és művészeti ágak találkozóhelye az egykori fonógyárban: 100 művészeti stúdió, 14 galéria, mozi, színházi helyszín, étterem, kávézó, nyomda található a régi gyárépületekben. Emellett ebben a városrészben találod a legtöbb, nemzetközi konyhát képviselő éttermet is.
Lipcse olyan, mintha Berlin és egy történelmi kisváros szerelemgyereke lenne – vagány, de mégis otthonos.
Tíz dolog, amit ne hagyj ki Lipcsében:
- A központi pályaudvar épületének felfedezését.
- A Bach-múzeumot és a Tamás-templomot.
- A Spinnerei bejárását.
- Ebédet a Karl-Liebknecht-Straße vagy a Zschochersche Straße éttermeinek egyikében.
- A lipcsei pacsirta megkóstolását a Riquet vagy a Kandler kávézók egyikében, vagy mindkettőben.
- A lipcsei emlékmű melletti múzeumot.
- Hajózást a Karl Heine csatornán.
- Kilátást az MDR-torony 31. emeletéről.
- A belváros passzázsait.
- Piacozást a Naschmarkton.
Drezda, a barokk színpad
Ha Lipcse a szabadság fiatal hangja, akkor Drezda a múlt csillogó díszlete. A Frauenkirche, a Residenzschloss vagy a Zwinger csipkézett barokk homlokzatait látva az jutott eszembe, hogy olyan ez a város, mint egy régi opera kissé már megkopott, de az egykori nagyságot és szépséget még sugalló díszlete.
Kétségtelen, hogy nem a közelmúlt volt Drezda legszebb időszaka, hanem a szász uralkodók gazdag, pazar és befolyásos uralkodásának időszaka.
A Brühl-teraszon próbáltam értelmezni az „Elba Firenzéje” jelzőt, amelyet a városra aggattak, de én ott nem ezt éreztem. Kétségtelen, hogy innen az Elbára és a túlpartra nyíló kilátás békés, míg a város felé fordulva egyfajta ünnepélyesség lett rajtam úrrá, de közben hallottam a város sóhaját is. A Frauenkirche újjáépített kupolája, a barokk épületeken felbukkanó rombolás nyomai emlékeztettek a pusztulásra, amelyet nemcsak a bombák, hanem az utánuk érkező sötét és kemény időszak is okozott. A reményt az új, fenséges életre láttam az Operában, egy-egy városi szoborban, a Neustadt művészeti negyedében és Loschwitz zöldjei között.
Amikor pedig leszállt az este, s diszkréten elrejtette a közelmúlt okozta sebeket és én az Elba partján sétáltam, akkor a folyón visszatükröződő városi fényeket látva arra jutottam, hogy
Drezda nemcsak a múltat őrzi, hanem ma is képes elvarázsolni.
Tíz dolog, amit ne hagyj ki Drezdában és környékén:
- Virtuális kerékpározást Erős Ágost szász király palotájának kertjében.
- Az oszmán sátor megtekintését a Rezidenzschlossban.
- A drezdai erőd ma már föld alatti részeit és a porcelán keletkezésének történetét.
- Reggelit a Milchmädchenben.
- Az Eierschecke tortát a Cosel-palotában.
- Egy pohár tejet a Pfund család drezdai tejboltjában.
- A színes házakat a Kunsthofpassage-ban.
- A híres függővasutat (Schwebebahn), amellyel a szép Loschwitzból a gyönyörű kilátású Oberloschwitzba juthatsz fel.
- Éjszakai sétát a belvárosban, fókuszban a Frauenkirchével.
- A közeli Moritzburg kastélyt és Meissent, a porcelán városát.
Weimar, a gondolatok kertje
Weimar egészen más világ. Nem a grandiózus barokk és nem is a modern pezsgés városa, hanem inkább egy nagyra nőtt kert, ahol a szavak, eszmék és dallamok tolonganak. Itt sétálni olyan, mintha időutazáson vennél részt: egy utcasarkon Goethe házát találod, a másikon Schillerét, közben pedig a parkban Liszt zongorajátékát idézik fel. A klasszikus német irodalom és művészet ma is a mindennapok része Weimarban.
A belvárosban minden kicsit lassabb: kávézók teraszán diákok vitatkoznak filozófiáról, az utcákon biciklisek suhannak, a parkban turisták heverednek le egy piknikplédre.
Weimar hangulata bensőséges – nem akar lenyűgözni, inkább leültet egy padra, és hagyja, hogy az ősszel színesedő fák alatt emésztgessük a régi mesterek mondandóit.
Alig néhány órám volt pár éve a városban, s tudtam, hogy látnom kell a híres Anna Amália könyvtárat, be kell kukkantanom Nietzsche otthonába, meg kell kóstolnom a türingiai kolbászt és lépten-nyomon megállítanak majd a hírességek által lakott épületek, de én mégsem sajnáltam az időt a Park an der Ilmre. Hosszasan szívtam magamba azt, amit a nagyságok itt hagytak.
Tíz dolog, amit ne hagyj ki Weimarban és környékén:
- A piacozást kora reggel a főtéren: egy friss Brezel, sajtok és persze a híres kolbász megkóstolása ajánlott.
- A Liszt-ház kertjét – a zeneszerző egykori lakóháza mellett egy apró, csendes kert bújik meg, ahol sokszor szinte senki nincs.
- A Park an der Ilm rejtett ösvényeit – nemcsak a fő sétányokat érdemes bejárni, hanem a kanyargós kis ösvényeket is, ahol mohás padok és titkos helyek bújnak meg.
- A Krims-Krackow házat és udvarát.
- A hírességeket, úgymint Anna Amália könyvtárát, Schiller és Goethe emlékművét és lakóházaikat, a Bauhaus múzeumot és a Nemzeti Színházat.
- Az antikváriumokat a mellékutcákban, ahol kézzel írt kottákra, régi térképekre bukkanhatsz.
- A weimari hagymatortát (Zwiebelkuchen) – főleg ősszel, újborral együtt kínálják, igazi szezonális csemege.
- Egy vacsorát és a híres weimari fekete sört a Köstritzer Schwarzbierhausban – nemcsak a sör miatt, hanem mert számos hírességnek főztek már.
- A Belvedere kastély és parkjának narancsfáit – a kastély kertjében megbúvó orangerie télen is illatos, nyáron pedig mesés.
- A weimari Kaffehaus kultúrát egy kevésbé ismert kávézóban (pl. Frauentor környékén), ahol helyiek beszélgetnek, nem turisták.
Ősszel nem kell messzire menni, hogy különleges élményeket gyűjts – néha elég három város, három nap, háromféle hangulat.
Ez a három keletnémet város gondoskodik arról, hogy kikapcsoljon a hétköznapokból és közben új élményekkel gazdagítson.
Budapestről érdemes repülővel Berlinbe érkezni és innen vonattal eljutni Lipcsébe, Drezdába és Weimarba. Ezenkívül vonattal Budapest–München–Lipcse útvonalon is eljuthatunk ide. A szállodák és éttermek árai a Németországban szokásos árakat követik, amelyek jelenleg hasonló tartományban mozognak, mint a magyar turisztikai régiók árai.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Miért kapjuk titokban a vizet a repülőn? Légiutas-kísérő...
20 fok decemberben: pólóban járhatod be a kevéssé ismert...
A gyalogosok európai paradicsoma lett a világ legélhetőbb városa
Nincs tovább, megszünteti a levélkihordást a posta: mutatjuk, hol...
Megvan az Év kilátója!
