Berlin, az egyik legjobb őszi úti cél

Élet Sója
A német főváros különc, szexi, de egyesek szerint szürke és egysíkú, míg mások éppen azt róják fel a városnak, hogy túl színes és eklektikus. Berlin szerintem az összes olyan jelzőt magán hordozza, amit csak egy európai városra mondhatunk. A sokszínűség nemcsak az utcáira, hanem a múzeumokra, az éttermi kínálatra, a szórakozási lehetőségekre is jellemző. Éppen ettől vonzó úti cél.

 

Vendégszerző
Élet Sója

Élet Sója

Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője. Foglalkozott kultúrával, tanítással, majd átnyargalt jogásznak. Szereti az élet sóját, az utazásokat, a gasztronómiát, a kultúrát, a művészetet, a történelmet, s mindent, ami megfűszerezi az életünket.
Cikkei
Fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog

Őszi vagy téli utazáshoz nem is lehetne jobb helyet találni, mint egy ilyen metropoliszt. Berlinben az ősz színes, a tél szürke, éppen úgy, ahogy máshol. Vagy mégsem? A fallal körbevett, szabad Nyugat-Berlin mindig is a színekkel akart üzenni, míg a szabadságát hangoztató, korlátok közé szorított Kelet-Berlin egyre-másra építette a szürke, magas épületeket, hogy bizonyítsa, a szocializmus erejét. Egyesülésükből született egy olyan város, amely mindkét életforma maradványaira épülve vált metropolisszá.

Megtaláljuk a színeket, a változatosságot, a trendit, de a klasszikust is és a szürke múlt gondolkodásra sarkalló maradványait. Én imádtam a város a felfedezését, amely egy hét alatt csak részben sikerülhetett, de az az egy hét meggyőzött arról, hogy aki látta Párizst, Rómát, Londont, annak látnia kell Berlint is.

Fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog

Barangolás tereken, utcákon, parkokban

Berlini túrámat azon a téren kezdtem, amelyet ismerni véltem gyermekkorom tévéfilmjeiből (a szocializmusban voltam gyermek, csak szólok). Az Alexenderplatz csak első ránézésre tűnik szocialista építészeti emléknek.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Ha jobban körbetekintünk, akkor a Marienkirche és a Rotes Rathaus (Vörös Városháza) képviseli a tér múltját. Talán ez az a hely, amelyet a leggyorsabban néztem meg, bármennyire tudtam, hogy a XIX. század legdinamikusabb tere volt, nem fogott meg. Hamar továbbálltam a Museuminsel-hez (Múzeumok szigete). Ez az a hely, ahol napokig letáborozhatunk. Ugyanis nemcsak a Spree-folyó által közrefogott szigeten, hanem a körülötte futó utcákban és tereken találni Berlin, Németország és mondhatni a világ múltjának egy jókora darabját.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tipp: A panoráma miatt sokan fellifteznek az Alexanderplatz-on álló TV-toronyba, de én inkább a Potsdamer Platz kilátópontját ajánlom (Panorampunkt). Két ok miatt érdemes inkább ezt választani, így megláthatjuk a teret is, amely hatalmas épületeivel igen látványos, a másik, hogy itt nyugodtan fotózhatunk, nem állja utunkat koszos ablaküveg, esetleg a köd, ahogyan nekünk ottjártunkkor. Mi több, itt Európa leggyorsabb liftjével száguldhatunk fel.

A Museuminsel ad helyet Németország legnagyobb evangélikus templomának, a berlini dómnak, amely barokk és reneszánsz építészeti stílusával igencsak kilóg az evangélikus templomok megszokott sorából.

Fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog

Tipp: Ha igazán különleges templomot szeretnénk látni, akkor a Kaiser-Wilhelm Gedächtniskirche-t ajánlom megtekinteni. Különlegességét az adja, hogy a súlyos II. világháborúban elszenvedett sérülését nem hozták helyre, hanem a megmaradt részeket felújítás nélkül konzerválták és mellé építettek egy hatszögletű templomot és harangtornyot. A kék üvegtéglának köszönhetően a belépőt varázslatos érzés keríti hatalmába.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Kihagytam a híres Unter den Linden utcán a sétát, inkább a Spree-folyó partján barangoltam el a kormányzati negyedbe. Itt is érdemes csak úgy bolyongani és nézelődni, esetleg hajózni egyet a folyón. Ez már a modern Berlin jelene. Ahogy az egykor leégett Reichstag vadonatúj, jövőszerű kupolája is.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tipp: Ne reggel, ne is délben, inkább estefelé, a naplemente közelében, vagy késő estére foglaljunk időpontot a kupolába. Nem mondok semmit, majd meglátja, aki bejárja a német parlament futurisztikus szintjét az ajánlott időpontokban.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tiszteletből vettem célba a Parlament közelében a Holocaust-emlékművet, végül hosszasan jártam a hatalmas, ledobáltnak tűnő kövek között. A sorok viszik a gondolatot, megnyitják a szívet és felhívják a múlt hibáira a figyelmet.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

A távolabbi múlt vitt a Charlottenburg kastélyba, ahol a porosz történelembe, s ezáltal Németország történelmébe kaptam betekintést. A kastély és a poroszok kincseiről legendákat hallani, de én Versailles után szkeptikus voltam. Charlottenburg sokkal többet mutat meg magából és egykori életéből, mint a francia királyok imádott rezidenciája. Az épületet egy, a festmények alapján életigenlő feleség, Sophie Charlotte von Hannover számára építették. A Hohenzollern-család aztán később sokat bővítette, s egyre értékesebb gyűjteményekkel rakta tele.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tipp: Az őszi vagy téli idő ellenére ajánlom a kastély kertjét bejárni, kissé poroszos, katonás, de a mellette elsuhanó Spree-folyóval megnyugtató és kikapcsoló sétahely.

Fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog

A Fal, amely elválasztott és összeköt

A berlini fal a szabadság jelképe. Azok, akik 1961-ben eldöntötték, hogy falat emelnek Kelet- és Nyugat-Berlin közé, nem gondolták, hogy ezzel fizikálisan elválaszthatják ugyan egymástól a berlinieket, de csak egy időre. A fal abban a pillanatban ledől, amikor hajszálnyi rés keletkezik rajta. Le is dőlt, több, mint harminc éve már. Azóta hirdeti Berlinben a szabadság jelentőségét.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tipp: Van egy, a fal emlékhelyeit körbejáró buszjárat, amelyről leszállhatunk a különböző pontokon. Érdemes rászánni egy napot.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Két, különösen népszerű pontja van ennek az útnak, az egyik az East Side Gallery, a másik a Checkpoint Charlie. Amíg az előbbi teljesen a hatalmába kerít, addig a másik eltaszít. Az East Side Gallery-ben nem az a legcsodálatosabb, hogy a világ különböző helyeiről származó 118 művész alkotása hirdeti a szabadságot a legkülönfélébb megközelítésben, hanem az, hogy hiába egy adott korra, a berlini fal létezésének korára reflektál, minden motívum és üzenet jelentőséggel bír a jelen és a jövő vonatkozásában is.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tipp: Az East Side Gallery mellett található egy múzeum, The Wall Museum, amelynek alapítását a fal leomlásának 25. évfordulója alkalmából jelentette be Mihail Gorbatschow. A kiállítás elsősorban a ’89-es eseményekkel, érzésekkel, a fal leomlásával és az azt közvetlenül megelőző időszakkal foglalkozik, de felidézik a fal felépítéséhez vezető utat és a fal történetét is. Interjúk – többek között Németh Miklóssal, a rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány miniszterelnökével, és az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság első kormányfőjével -, művészek és a fal kapcsolatáról fotódokumentáció és egyéb multimádiás anyag is megtekinthető.

A Checkpoint Charlie, amely a leghíresebb határellenőrző pont volt a kettédarabolt Berlinben már korántsem gyakorol olyan hatást rám. Állandó kép manapság, ahogy turisták fotózkodnak amerikai katonának öltözött emberekkel. Még katonai sapkát is kaphat egyik-másik, hogy minél élethűbb fotót vihessen haza, amelyen a háttérbe egy McDonalds is beugrik. Számomra ez már méltó az emlékezésre.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Megpróbáltam még a Checkpoint Charlie melletti Mauermuseum-ba is bemenni, de miután a turistáknak szánt üvegbe zárt faldarabok (megvásárolhatóak), fogadnak az ajtóban, inkább visszafordulok és egy sokkal meghatóbb, méltóbb emlékhelyre, az az Ackerstrasse (Acker utca) és a Bernauer Strasse (Bernauer utca) kereszteződésére szánok időt. Itt találom a határsávba falazott templomot, azokat a lakóépületeket, amelyek ablakai Nyugatra néztek, ezért befalazták azokat, sok lakástól elrabolva a természetes fényt.

Itt áll a Sophiengemeinde temetője, amelynek halottjait elválasztották a rájuk emlékezőktől. S van itt egy kilátópont, ahonnan belátni az egykori ellenőrzési zónába.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Kennedy 1963-ban Berlinben elmondott beszédének az a bizonyos része villan az agyamba:

„A szabadság sok bajjal jár, és a demokrácia nem tökéletes. De nekünk sosem kellett falat emelnünk a saját népünk otthon tartásáért, hogy ne szökjenek meg előlünk.”

Bizony, a szabadság sok bajjal jár, de ha nincs, akkor van igazán nagy baj.

Szabadon döntöm el a buszon, hogy a Mauerpark-nál, Berlin legnagyobb találkozási pontjánál már nem szállok le, inkább múzeumi körútra indulok.

Múzeumi kihívások berlini módra

Berlinben több, mint 300 múzeum van, kihívás a válogatás. Hosszas küzdés után választottam ki azokat, amelyek engem a legjobban vonzanak. Azt ajánlom a Berlinbe utazóknak, fussák végig a múzeumi listát, mert könnyen lehet, hogy olyan gyöngyszemen akad meg a szemük, mint a Bud Spencer múzeum. J Előtte azonban azt ajánlom, hogy térjünk be a Pergamon és a Neues Múzeumba, ahol az ókori kultúra sokrétű és elragadó gyűjteménye teljesen hagyományos módon van kiállítva. S most meg sem próbálkozom leírni, hogy milyen érzés az, amikor az Istár-kapu, a Milétoszi-kapu, Nofretete mellszobra vagy a többezer éves egyiptomi papiruszok testközelségbe kerülnek.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Tipp: A testközelséget némi időutazással spékeli meg Yadegar Asisi alkotása, amely Pergamon városát tárja panorámafotó és festészeti montázs keretében a látogatók elé. Egy állványzat segítségével különböző nézőpontokból tekinthetünk be a város életébe, amelyben közben váltakoznak a napszakok. Érdemes megkeresni a régi Pergamon Múzeum mögött az új, üveggel borított épületet ezért a kiállításért.

Fotó: Szalai Krisztián Élet sója blog

Ha legyinteni készülünk a DDR Múzeum-ra, mert mi is hasonló korban és állami berendezkedésben nőttünk fel, ne tegyük! Lesznek dolgok, amelyek nosztalgikus hangulatba kerítenek, de én inkább az olyan információknál időztem el, mint a mit árultak a boltokban, mennyire nyomták le az értelmiséget, hogyan rondították el az olyan városokat, mint Rostock a panelerdőkkel, mitől volt kevésbé „romlott” a lipsi tánc, mint a Rock’n’Roll, hogyan írta ugyanazt mind a 39 kelet-német sajtótermék, melyik másik szocialista országba jártak nyaralni a legtöbben, s hogy miért engedték meg az FKK-strandok létezését.

Fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog

Ha a XX. század borzalmas évei után vágyunk a fejlődő XIX. századi Berlin polgári életének megismerésére, akkor erre a legalkalmasabb egy XIX. századi vállalkozó otthonának megtekintése, amely a biedermeier stílus jegyében van berendezve.

A Knoblauchhaus Múzeum kicsi, de informatív módon mutatja be a családi otthont.

A bútorokhoz és berendezési tárgyakhoz fűződő vonzalmam, valamint egy akkori időszaki kiállítás a Bauhausról vitt a Bröhan Múzeumba, ahol komoly kiképzést kaptam a Jugendstil, az Art deco és a funkcionalizmus korából.  

Tipp: A múzeumokhoz – aki több városi múzeum megtekintését tervezi – érdemes egy háromnapos múzeumi kártyát vásárolni 27 euróért, de vigyázat, mert ebben sok időszaki kiállítás, s például olyanok, mint a Pergamonban a Panoráma és a DDR-Múzeum nincsenek benne.

Berlint nem lehet megnézni és befogadni néhány nap alatt. Hiszen a cikkben ajánlottak is megtöltenek egy hetet, s akkor még nem beszéltem a divatos Berlinről, amelyhez hozzátartozik a KaDeWe, a művész Berlinről, amelyhez galériák tucatjai és design üzletek sora visz közel, a bio Berlinről, amelyet számos étterem és büfé támogat, a mulatós Berlinről, amelyhez alig lehet választani a több száz bár és szórakozóhely kínálatából. Ha mindezekre is időt szeretnénk szánni, akkor Berlin többszöri látogatást kíván.

Fotó: Szalai Krisztián – Élet sója blog

Aktuális beutazási szabályok Németországba a COVID-járványra időszakára tekintettel:

Németország jelenleg nem sorolja Magyarországot sem a magas fertőzöttségű rizikóterületek, sem a vírusvariáns területek közé, ezért az országba a magyar állampolgárok az alábbi feltételek mellett beutazhatnak:

Augusztus 1. óta a besorolás nélküli országokból, vagy a magas fertőzöttségi rizikóterületről Németországba utazó, 12. életévét betöltött személynek kötelező rendelkeznie az országba történő belépéskor a következő három igazolás egyikével, függetlenül attól, hogy milyen közlekedési eszközzel (légi vagy vízi úton, közúton vagy vasúton) lép az ország területére:

– negatív teszteredmény VAGY (A mintavételre legkorábban a beutazást megelőző 48 órával (antigén teszt), vagy 72 órával (PCR-teszt) kerülhet sor.)

– igazolás oltottsági védelemről VAGY (Az oltási igazolás lehet papíralapon, vagy digitálisan kiállított német, angol, francia, olasz vagy spanyol nyelvű dokumentum. Oltottsági védelemmel az a személy rendelkezik, akit a német PEI intézet által jóváhagyott oltóanyagok (jelenleg: Biontech/Pfizer, Moderna, AstraZeneca, Johnson & Johnson) valamelyikéből az előírások szerinti mennyiségű dózissal (akár ugyanazon vakcinával, akár többféle vakcina kombinációjával) beoltottak és az utolsó dózis beoltását követően eltelt legalább 14 nap. Emellett az is beoltottnak számít, aki átesett a betegségen és egyszer beoltották a fent említett oltóanyagok valamelyikével.)

– igazolás a betegségből felgyógyultságról. (A betegségből történt felgyógyulást egy 28 napnál régebbi, de hat hónapnál nem régebbi pozitív PCR-teszttel lehet igazolni.)

Az igazolásokkal tehát már a beutazáskor rendelkezni kell.

Karanténkötelezettség és regisztrációs kötelezettség nincs jelenleg.

Bővebb, aktuális és részletesebb információkért keresse a Konzuli szolgálat weboldalát itt.