Házfelújítás közben egy föld alatti várost fedezett fel a fal mögött: 20 000 ember rejtőzhetett ott
Törökország középső részén, Kappadókia térségében egy egész város húzódik a felszín alatt. Derinkuyu járataiban lakóhelyiségeket, konyhákat, raktárakat és vallási tereket alakítottak ki, a hálózatot pedig úgy tervezték meg, hogy lakói veszély idején hosszabb időre is elrejtőzhessenek a külvilág elől.
A föld alatti település nemcsak mérete miatt figyelemre méltó: kutak, szellőzőaknák és nehéz kőajtók segítették a mindennapi életet és a védelmet. A komplexum egy része már látogatható, de számos járat elzárt a világ elől.
Lakóterek, kutak és raktárak a szikla mélyén
Derinkuyu járatai több tíz méter mélyre nyúlnak a felszín alá. A különböző szinteken lakóhelyiségek, konyhák, élelmiszerraktárak, istállók, borospincék és közösségi terek kaptak helyet. A városban vallási célokra szolgáló helyiségeket is kialakítottak.
A hosszabb föld alatti tartózkodást kutak és szellőzőaknák tették lehetővé. Ezek
biztosították a vízellátást és a levegő áramlását a mélyebben fekvő részeken is. A becslések szerint a rendszer akár 20 ezer ember befogadására is alkalmas lehetett.
Kőajtókkal védekeztek a támadók ellen

A föld alatti város egyik fontos védelmi megoldását a hatalmas, kerek kőajtók jelentették. Ezeket az átjárók lezárására használták, hogy megnehezítsék az ellenség behatolását. A keskeny folyosók szintén a védelmet szolgálták: korlátozták a támadók mozgását, és lehetőséget adtak arra, hogy a lakók a belsőbb területekre húzódjanak vissza.
Az egyes szakaszokat külön is el lehetett zárni, így a behatolók nem feltétlenül juthattak tovább a teljes föld alatti hálózatba.
A legkorábbi részek akár több ezer évesek is lehetnek
Derinkuyu kialakulásának pontos története nem ismert. A feltételezések szerint az első helyiségek már az időszámításunk előtti első évezredben elkészülhettek, a komplexumot pedig az évszázadok során folyamatosan bővítették.
A bizánci korban a térség keresztény közösségei a föld alatti településeket üldöztetések és katonai támadások idején használhatták menedékként. Az egymást követő generációk újabb helyiségekkel és átjárókkal egészítették ki a meglévő rendszert.
Ma már a látogatók előtt is nyitva áll
Derinkuyu egy része látogatható: a bejárható szakaszokon szűk alagutak és a sziklába vájt helyiségek mutatják meg a föld alatti élet körülményeit. A teljes komplexum azonban nem járható be, egyes átjárókat biztonsági okokból lezártak.
Derinkuyu nem az egyetlen föld alatti város Törökországban
Kappadókia térségében több föld alatti település is fennmaradt, közülük Derinkuyu mellett Kaymaklı és Özkonak a legismertebbek. Ezekben a komplexumokban lakóhelyiségek, raktárak, szellőzőjáratok és a bejáratok lezárására szolgáló kőajtók is találhatók. A föld alatti városok a térség vulkanikus kőzetébe vájt járatokból és helyiségekből állnak, amelyeket az évszázadok során különböző célokra alakítottak ki.
A Derinkuyutól mintegy 9 kilométerre fekvő Kaymaklı föld alatti városa nyolc szintből áll, ezek közül négy látogatható. A település legrégebbi részei a hettita korig nyúlnak vissza, a római és a bizánci időszakban pedig további terek kialakításával bővítették – írja a múzeumi ismertető. A szűk folyosókkal összekötött helyiségek között konyhák, élelmiszerraktárak, bor tárolására szolgáló terek, vízkutak és egy templom is található. A bejáratokat belülről nagyméretű kőzárakkal lehetett eltorlaszolni, hogy megnehezítsék az esetleges támadók bejutását. A város 1964 óta látogatható.
Özkonak föld alatti városát 1972-ben fedezte fel Latif Acar helyi gazdálkodó, miközben azt próbálta kideríteni, hová tűnik a földje öntözésére használt víz.
A török kulturális minisztérium beszámolója szerint a feltárás során alagutakkal összekötött helyiségek kerültek elő. A komplexumban szellőzőrendszer, kút, borospince és mozgatható kőajtók is találhatók. Különlegességét a különböző szintek között kialakított keskeny és hosszú nyílások adják, amelyek a levegő áramlását és a szintek közötti kommunikációt is segítették. A város járatai kiterjedt területen húzódnak, és a feltárások még nem fejeződtek be teljesen.

