Négy egyetemista juhgyapjúval takart be egy alpesi gleccsert, és mindössze három hónap alatt több mint 50%-kal sikerült csökkenteniük az olvadását
Négy svájci egyetemista szokatlan módszerrel próbálta lassítani egy alpesi gleccser olvadását: birkagyapjúból készült takarókkal fedték le a jég egy részét. A kísérlet első eredményei szerint a természetes anyag több mint 50 százalékkal mérsékelte az olvadást, és nagyjából ugyanolyan jól teljesített, mint az erre a célra használt műanyag alapú geotextilek.
A Lausanne-i Egyetem hallgatói összesen 200 négyzetmétert takartak le a svájci Alpokban található Tsanfleuron-gleccseren. A kísérlet 2026 júniusától szeptemberig tartott. A Keep It Wool nevű projektet a Summit Foundation környezetvédelmi szervezet indította a Lausanne-i Egyetem hegyvidéki kutatóközpontjával, a CIRM-mel közösen. A négy mesterszakos hallgató, Maxime Galley, Elliot Gaffiot, Jose Bastidas és Léonard Duloube olyan lebomló alternatívát keresett, amely kiválthatná a jelenleg használt szintetikus takarókat.
Kétféle gyapjútakarót próbáltak ki
A csapat június 22-én két, egyenként 10-szer 10 méteres gyapjútakarót helyezett ki a gleccserre. Mindkettőt a svájci Fisolan készítette, de eltérő vastagságban. Mellettük ugyanekkora területen hagyományos, szintetikus geotextilt is leterítettek, hogy össze tudják hasonlítani a három megoldás teljesítményét.
A takarókat újrahasznosított malátás zsákokkal rögzítették, amelyeket kaviccsal töltöttek meg.
A kutatók egész nyáron kéthetente mértek: a lefedett területek közepén elhelyezett karók segítségével figyelték, mennyi hó és jég tűnt el. Az első eredmények a vártnál jobbak lettek. Mindkét gyapjútakaró nagyjából annyira lassította az olvadást, mint a hagyományos szintetikus borítás.

Így újrahasznosult a gyapjú is
A természetes anyag használatának nem csak a gleccserek szempontjából lehet jelentősége. Svájcban a lenyírt gyapjú 40-70 százalékát, ahogy a hazai gyapjú nagy részét is, évente kidobják, komposztálják vagy elégetik, mert minősége vagy összetétele miatt más célra nem használható fel gazdaságosan. Timothée Steiner, a Summit Foundation projektvezetője szerint a kísérlet egyik fontos célja éppen az volt, hogy értelmes felhasználási módot találjanak ennek az egyébként gyakran kukába kerülő alapanyagnak.
A gyapjú ráadásul természetes és biológiailag lebomló, így egy olyan problémára is választ adhat, amely a hagyományos geotextileknél felmerül: azok idővel mikroszálakat juttathatnak a környezetbe.
Még a takarók készítője sem számított ilyen eredményre
A kísérlet eredménye a gyapjúborításokat készítő vállalatot is meglepte. Niklaus Saegesser, a Fisolan képviselője azt mondta, eredetileg attól tartott, hogy az anyag nem lesz elég tartós a gleccseren uralkodó körülmények között. Elliot Gaffiot, a projekt egyik hallgatója úgy fogalmazott, most már kézzelfogható eredményük van, és a megoldás „hihetetlenül jól működött”.
A két változat közül a vastagabb gyapjútakaró valamivel jobban bevált.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy egyelőre előzetes eredményekről van szó. További vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, hosszabb távon mennyire tartós és hatékony ez a megoldás.
Rekordmeleg gyorsította fel az olvadást
A 2026-os rekordmeleg miatt a hó hetekkel korábban olvadt el, mint a korábbi években, így a gleccserek felszíne hosszabb ideig maradt közvetlenül kitéve a nyári melegnek.
Svájc gleccserei az elmúlt évtizedekben tömegük csaknem 40 százalékát elveszítették, és körülbelül ezer kisebb gleccser teljesen eltűnt.
A gleccserek letakarása nem új ötlet. Az Alpok egyes részein már évtizedek óta használnak világos színű geotextileket, amelyek visszaverik a napsugárzás egy részét, és ezzel lassítják a jég olvadását. A birkagyapjús kísérlet újdonsága az, hogy ugyanezt egy természetes, lebomló anyaggal próbálja megoldani.
Ettől még el fognak tűnni a gleccserek
A kutatók szerint fontos helyén kezelni az eredményeket. A különféle védőtakarókkal jelenleg mindössze a svájci gleccserek felszínének körülbelül 0,02 százalékát fedik le. Ezzel évente nagyjából 300 ezer köbméter havat lehet megőrizni. Ez elsőre jelentős mennyiségnek tűnhet, de eltörpül amellett, hogy Svájc évente csaknem egymilliárd köbméter jeget veszít.
Steiner szerint ezért a gleccserek letakarása legfeljebb átmeneti segítség lehet, nem pedig valódi megoldás.
úgy fogalmazott: azt gondolni, hogy takarókkal meg lehet menteni a gleccsereket, olyan, mintha egy folyamatosan növekvő sebre egyszerűen ragtapaszt tennénk.
A projektben részt vevő hallgatók is hangsúlyozták, hogy még akkor sem lehetne megállítani az alpesi jég visszahúzódását, ha sokkal nagyobb területen alkalmaznák a módszert. A gyapjútakarók egyes helyeken lassíthatják az olvadást, a gleccserek hosszú távú megőrzéséhez azonban továbbra is az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére lenne szükség.

