Világ 2021. július 28.

Így utazhatunk Albániába

Balázs Világ 2021. július 28.
A Balkán egy szinte elfelejtett szegletébe is beléphetünk mostantól magyar védettségi igazolvánnyal.

Sorozatunkban górcső alá vesszük azokat az országokat, amelyekkel a kormány megegyezett arról, hogy kölcsönösen elfogadják a másik által kiállított védettségi igazolványokat. 

Albánia is felkerült azon országok listájára, akiknél a kormány elérte, hogy puszta dekorációs elemnél többnek tekintsék a magyar védettségi igazolványt. Mit jelent ez a gyakorlatban? Leginkább azt, hogy mindenféle korlátozás és karanténkötelezettség nélkül utazhatunk be az országba. 

A leggyorsabb megoldás egy Budapestet közvetlenül Tiranával összekötő repülőgépre felpattanni, de autóval is nekivághatunk az útnak.

Utóbbi esetben figyeljünk arra, hogy ne Horvátország felé induljunk, hanem a rövidebb, Szerbián és Észak-Macedónián áthaladó útvonalat használjuk, mivel csak ebben az esetben tudunk olyan országokat érinteni, ahol elfogadják a magyar védettségi igazolványt. Ellenben a Horvátországot átszelő útvonal egy kis szakaszán be kell lépnünk Bosznia-Hercegovinába és ezzel az országgal nincs megállapodása a magyar kormánynak, így a védettségi igazolványunkkal ott nem megyünk semmire, ráadásul az ottani járványhelyzet miatt a konzulátus sem ajánlja az ország felkeresését.

Lássuk akkor, hogy mihez kezdhetünk magunkkal Albániában?

A látnivalók

A tengerpart

Az Albán-Riviéra Ksamilnál.
Az Albán-Riviéra Ksamilnál (Forrás: Getty Images)

Az albánszamáron és egyéb nem túl hízelgő hasonlatokon nevelkedett társadalmunk számára az Albán-Riviéra kifejezés bírhat némi derűre okot adó konnotációkkal, ugyanakkor igazságtalanok is lennénk, ha csak egy legyintéssel elintéznénk a dolgot.

Az ország délnyugati részében található Albán-Riviéra, bár luxus jellegében és szerencsére áraiban sem összehasonlítható a franciaországi kollégájával, nagyon is hangulatos hely és a kavicsos tengerpartok kedvelői számára remek kikapcsolódási lehetőségeket biztosít. A legfelkapottabb részét Himara környékén találjuk, ahol a strandolás mellett időt szakíthatunk a környék történeti emlékeire, elsősorban A janicsárok végnapjai című Jókai regényből is ismert Ali Tepeleni pasa által építtetett erődítmény az, ami itt érdeklődésre tarthat számot.

Nincs messze a riviérától Butrint ókori romvárosa sem, amit a görögök annak idején még Buthrótonnak neveztek el és több korszak építészeti maradványait is megtekinthetjük itt kezdve a görögöktől a rómaiakon át a velenceiekig.

Nincs messze innen Gjirokastër sem, ahol a várból fenséges panoráma tárul elénk és maga a település is megér egy sétát, már csak azért is, mert itt találhatjuk meg Enver Hoxha szülőházát is, aki Albánia kíméletlen, sztálinista diktátoraként vonult be a történelemkönyvek lapjaira.

A városok

Az ország három legnagyobb városát Tirana, Durrës és Vlora alkotják. Általában elmondható róluk, hogy az óvárosaik a térség történeti múltja okán magukon viselik mind a római, mint a későbbi itáliai (leginkább velencei) és az oszmán építészet ismertetőjegyeit, úgyhogy egy elég rendes balkáni kavalkádba váltunk jegyet, ha belépünk ezek bármelyikébe.

Hozzá kell tenni azt is, hogy a főváros leszámítva tengerparti településekről van szó, így bár földrajzi értelemben kívül esnek az Albán-Riviéra területén, ez senkit sem zavar abban, hogy felkeresse a két város számos strandjai egyikét, ha éppen csobbanni támad kedve egyet.

Kruja vára
Kruja vára (Forrás: Getty Images)

Tiranától nagyjából 20 kilométerre található Kruja, ahol a fellegvárat mindenképpen érdemes megnézni, hiszen ez volt a törökök ellen küzdő híres Szkander bég, Hunyadi János szövetségesének székhelye. A várban több múzeum is működik, érdemes szánni rá pár órát.

A tengermentes strandok

A Shkodrai-tó látképe az albániai Shkodrából.
A Shkodrai-tó látképe az albániai Shkodrából (Forrás: Getty Images)

Amennyiben valamiért nem rajongunk a tengerért és szívesebben üldögélünk inkább egy tó partján mondjuk, akkor Albánia remek választás lehet a számunkra, hiszen tele van szebbnél szebb tavakkal. Első jelöltünk az ország délkeleti részében, az észak-macedón határon található Ohridi-tó, ami a Balkán legmélyebb és földtörténetileg legrégebbi tava. Ami a turisztikai kiépítettségét illeti, annak nagyobb részét Észak-Macedóniában találjuk, Albániában ez inkább csak Pogradec környékére jellemző.

Ha inkább a túrázás, mint a strandolás vezet minket, akkor látogassunk el a Preszpa-tóhoz is, ez gyakorlatilag egy köpésre van az Orhidi-tótól, annyi eltéréssel, hogy az albán oldalon ez a terület nemzeti parknak számít, így strandolni kevésbé engedik az embereket, inkább a nagy séták és a látnivalókban való gyönyörködés, ami megy itt.

A Shkodrai-tó megint csak egy határon, ezúttal a montenegróin helyezkedik el. Albán oldalról Shkodra városa ígéretesnek tűnik főhadiszállás szempontjából, van a környékén egy halom strand, illetve egy nemzeti park is, amit bejárhatunk. Shkodra egyébként talán Albánia legrégebb óta lakott területe, így történeti emlékekben sem szenvedünk majd hiányt, rögvest ott a Rozafa erőd, ami a panorámamániásoknak is megér egy misét, nem csak a történelemrajongóknak.

Gasztro

Az albánok egyik klasszikus nemzeti kajája a Ferges, ez lényegében egy spéci tojásos lecsó, amibe tesznek még túrót, illetve olykor húst is (jellemzően marhát vagy birkát, mivel az albánok többsége továbbra is muszlim).

A másik izgalmas ételük a Speca me salcë kosi névre hallgat és nem jelent egyebet, mint paprika tejföllel. A dolog úgy néz ki, hogy a paprikák tetejét levágják, tesznek bele némi fokhagymát és alaposan megtöltik tejföllel, végül pedig némi olívaolajon lepirítják a paprikákat. Egyszerű, könnyű, tipikus nyári kaja, esetleg lehet nehezíteni egy kis helyi lepénykenyérrel.    

Keresés az oldalon