Képeken a felhőkön úszó falu - Franciaország titkos őszi csodáját neked is látnod kell
Mindössze három órányira Toulouse-tól találjuk meg Cordes-sur-Cielt, egy francia városkát, ami méltó a nevéhez: hajnalban tényleg a köd tengeréből emelkedik ki, mintha a felhőkön úszna. A meredeken kanyargó utcák mentén gótikus házak sorakoznak, homlokzataikba a 13. század történetei vannak bevésve – írja az Elegance.
Cordes-sur-Ciel nem egy múzeumba illő falucska, hanem egy élő műhely. A szűk utcákban bőrművesek, fazekasok és üvegfúvók dolgoznak – mesterségük generációk óta apáról fiúra száll. A kalapács halk koppanása, a kemence melege és a turisták tiszteletteljes suttogása mind része a hangulatnak.
A Grand-Rue utcán még az illatok is mesélnek: bőr, fa és kakaó illata keveredik a levegőben.
A helyi csokoládékészítők igazi mesterműveket alkotnak – gyakran helyi ibolyával és languedoci mandulával ízesítik különleges édességeiket.
Ahol a föld és az ég összeér
279 méterrel a Tarn folyó fölött, Cordes-sur-Ciel szó szerint a felhőkbe kapaszkodik. Ősszel, amikor a fák rézvörösbe fordulnak, a város úgy néz ki, mint egy élő festmény. A helyiek együtt élnek az évszakokkal: a piacokról ősszel gesztenye, gomba és Gaillac bor kerül az asztalra.
Mesés időutazás
Cordes varázsa nem abban rejlik, amit látsz, hanem abban, amit érzel. Minden utcasarok, minden kő mintha azt suttogná: a szépség az egyszerűségben rejlik. A Saint-Michel templom őrtoronyként magasodik a város fölé, miközben a völgyben lassan eloszlik a reggeli köd. A legjobb időpont a látogatásra? Napkelte után nem sokkal, amikor az első napsugarak áttörnek a párán, és a város beteljesíti a nevét: mennyei kupolaként magasodik a föld fölött.
Cordes-sur-Ciel nem csak egy úti cél – egy megálló az életben. Egy hely, ahol a telefonod felesleges, ahol az idő folyékonnyá válik, és a kávé íze a nyugalmat idézi. Aki ide egyszer ellátogat, más emberként tér majd haza – csendesebb fejjel, és egy csipetnyi középkori varázslattal a lelkében.


