Rejtélyes kőrakást fotóztak a tihanyi Belső-tó kiszáradt medrében, hívja fel a figyelmet a VEOL. Egyelőre csak teóriák vannak, mire szolgálhatott az emberi kéz által épített struktúra.
Halászati célja lehetett
Az Ásványhatározás kezdőknek nevű Facebook-csoportba töltötte fel a képeket egy felhasználó. Legvalószínűbb, hogy a fotón egy halászati céllal épített “varsakút” vagy halcsapda maradványa szerepel. A tihanyi halászat ugyanis évszázados múlttal rendelkezik: a Belső-tó vizét korábban intenzíven hasznosították. A varsakutak lényege, hogy a halakat sekélyebb vízbe, egy kőfallal körbevett mélyedésbe terelték, ahol
a víz lassabban hűlt le és lassabban apadt, így a halak könnyebben kifoghatók voltak.
Ezek a szerkezetek a sekély tavaknál gyakran épültek a meder szilárdabb részén, és a vízszint-ingadozás idején is funkcionáltak, írja a VEOL. Hasonló kőből rakott halcsapdák más balatoni és kis-tavi környezetben is előkerülnek aszályos időszakokban.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a rejtélyes kőrakás egy természetes forrás köré épített kőperem, amely a tisztább vizet fogta be, és ivóvízként vagy állattartási célra is hasznosítható volt.
A Belső-tóban több kisebb forrás is található, amelyek alacsony vízállásnál jól azonosíthatók.
Azt egyelőre nem tudni, a szerkezet mennyi idős: ehhez szakértői vizsgálatra lesz szükség.
A klímaváltozás riasztó jele
A Belső-tó egy vulkanikus eredetű, zárt medrű tó, melynek vízutánpótlását nagyrészt csapadék biztosítja. Mostani állapota
jól szemlélteti a klímaváltozás és a vízháztartási problémák hatásait.
Az extrém hőség, a csapadékszegény időszakok, valamint a vízpárolgás fokozódása együttesen vezetnek az ilyen és ehhez hasonló tavak ideiglenes kiszáradásához. Ez a vízi élővilágra, a halállományra és a tó ökológiai egyensúlyára is súlyos hatással van, emlékeztet a VEOL.

