Egy nyugdíjas magyar házaspár autóval járta be Calabriát - élménybeszámoló Dél-Olaszországból
Élet Sója
Sok mindent tudunk, olvasunk, hallunk Olaszországról, mégis vannak olyan országrészek, tartományok, városok, látnivalók, melyek talán nincsenek az ismertek között, sőt a napjainkban széleskörűvé vált tömegturizmus ezeket még nem igazán fedezte fel. Jó pár éven át dolgoztam egy olasz cég hazai leányánál, melynek székhelye Milánóban van. Így adódott, hogy a hivatali utakat meg lehetett toldani magánutakkal is. Így nemcsak Lombardiát, hanem más tartományokat, talján szigeteket is volt alkalmam megismerni. Sajátos módon mindig érdekeltek a földrajzi sarok- vagy szélsőpontok, így jutottam el korábban Puglia tartomány legdélibb pontjára, Santa Maria di Leucára, ami az olasz csizma sarkán nézi a Jón-tengert – kezdi Gábor a beszélgetésünket Olaszországhoz való kötődésének részleteivel.
Autóval Calabriába
Mi volt a konkrét oka, hogy Calabria lett az úti cél? – kérdezem elsőként.
Az olasz szárazföld legdélebbi tartományában még nem jártam, és a sok látnivaló páratlan élményeket nyújt, ez talán az egyszerűbb válasz a kérdésre. A nyomósabb pedig elsőre nem is igazán érthető: ugyan miért lehet érdekes egy 70 éves nyugdíjasnak, hogy közelről lássa a régi, ősi, szigonyos kardhalhalászatot, amit a passarella feluca nevű hajókról végeznek a halászok. Volt korábban egy film erről a kardhalhalászatról, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, és ez meg is hozta a döntést: menjünk Calabriába, fedezzük fel és lássuk a kardhalhalászatot is. A halászatnak van egy jellemző időszaka – ami májustól nyár végéig tart –, ekkor a halrajok a picivel hűvösebb Tirrén-tenger felől a Messinai-szoros felé úsznak. Majd a szoroson átjutva a Jón-tenger felé veszik az irányt, ahol kedvezőbbek a feltételek a szaporodásra. Irány tehát május végén Calabria!
Autóval mentek, ami nem kis kihívás Magyarországról; teljesíthető?
Nincs közel Magyarországról indulva az olasz csizma lábfeje és talpa, ez igaz. Repülővel két lehetőség van, ami időben ugyan rövidebb, de körülményesebb: Catania (Szicília) repülővel, itt autóbérlés és át a Messinai-szoroson észak felé. A másik repülős érkezés lehet Lamezia Terme városba is, a tartomány északi részére és innen autóbérlés szintén. De a repülőt elvetettük feleségemmel és autóval vágtunk útnak. Ez időben persze hosszabb, ám útközben is jó pár látnivaló akadt, amíg Calabriába érkeztünk. Az előszezoni autós utazás sokkal nyugodtabb, rugalmasabb és változatosabb lehetőségeket kínált, amit korábban is megtapasztaltunk. Azt tűztük ki, hogy Calabriát először a nyugati oldalról járjuk be, majd a csizma talpán kelet felé fordulva a jón parton autózunk észak felé és az adriai oldalon folytatjuk utunkat hazafelé.
Elsőként a régió leghíresebb városába, Tropeába érkeztek?
Igen, itt kezdtük a calabriai látnivalók sorát. Bologna és Caserta érintésével az utazás harmadik napján érkeztünk Tropea városába a tartomány nyugati partjára, kicsivel több mint 1800 km-t autózva Budapestről indulva.
Kivételes fekvésű település, Calabria gyöngyszemének is hívják, az Istenek partján (Costa degli Dei) helyezkedik el.
Mesés tengerpartja van, hajókirándulás is indul innen. Az óváros egy 40 m magas mészkőfalon helyezkedik el, zegzugos utcácskák, kilátópontok, régi paloták, történelmi templomok adják a látnivalókat. És ha letekintünk a part felé, akkor egy aprócska félszigetet látunk, ezen magasodik a Madonna dell’Isola kolostor, lépcsősoron jutunk fel ide és a Tirrén-tengerre néző picinyke kolostorkertbe. A város híres a tartufo nevű fagylaltról is, a gömb alakú fagyi belsejében igen finom olvadt csokoládé várja az ínyenceket.
Az egyik legszebb olasz tengerpart és a kardhalhalászat
Merre vitt az út tovább?
Scilla volt a következő megálló. A városka a Tirrén-part másik gyöngyszeme. És egyben a kardhalhalászat központja az észak felé szomszédos Bagnara Calabra városkával egyetemben. Ez utóbbi település tengerparti sétányán látható a kardhal szobra, és egy csempékből álló kép is megörökíti a régi halászat emlékét. Scilla valójában a Messinai-szoros előszobája, a település a Scilla-fok területén fekszik. A tengerrel dacoló fok csúcsán a Ruffo-erőd magasodik, amely múzeum, a halászat történelmét mutatja be. Az erőd a város parti részét két részre osztja: az északi partszakaszon éttermek sora húzódik, a vendégek szinte a hullámzó víz feletti teraszokon fogyasztják el étkeiket. A roston sült kardhal salátával igen finom, mi is próbáltuk. A déli partszakasz mesés strand, talán az egyik legszebb az olasz partok közül.
Mitől olyan különleges a kardhalhalászat?
Szerintem a legfőbb oka a halászat módja és eszköze, a passarella feluca, amely a kardhalhalászat régi, hagyományos hajója. Scillából a parti úton a Messinai-szoros legkeskenyebb része felé autóztunk, hogy közelről lássuk a halászatot. A szoros nyugati része nagyjából 3 km széles, Szicília partja révén védettebb, nyugodtabb itt a tenger. Öt nagyon furcsa kialakítású halászhajót láttunk, amint kardhalat próbáltak szigonyozni.
E hajónak két igen érdekes része van: a hajó közepén, mintha hajóárbóc lenne, egy létrán megközelíthető kosaras emelvénye van. E magaslati kosárban állnak a „néző/figyelő” halászok. Ketten-hárman is lehetnek, de mi láttunk egy olyan hajót, amelynek kosarában négyen figyelték, hogy a hajó körül vannak-e és merre úsznak a kardhalrajok. A másik sajátosság az, hogy a hajó orrát messze, előre és a víz felé nyúlva meghosszabbították egy folyosószerű „járdával”. A magas árbócos kosár és ez a kinyúló járda is megannyi kötéllel biztonságosan van rögzítve a hajó oldalához. A hagyományos szigonyos kardhalhalászatnál a hajó orrán a szigonyos halász készenlétben áll, a „néző/figyelő” halászok, látva a halrajt, utasítást adnak a kormányosnak, hogy forduljon a halraj felé. Amikor a „járda” vége megközelíti a rajt, akkor a szigonyos halász előrerohan, és kellő pillanatban a raj legközelebbi kardhalát célozza meg szigonyával. Ha sikeres, akkor megvan a zsákmány, ami 150-200 kg súlyú is lehet. A partról sokáig figyeltük e hajókat, kukkerünk is volt, ám mindössze egy szigonyozást láttunk, de a hal nem lett meg.
Reggio Calabria látnivalói
A régió gazdag régészeti emlékekben, mi volt a legnagyobb élményük ezen a téren?
Reggio Calabriában, a tartomány fővárosában, utazásunk következő látnivalójánál ért egy igazán különleges élmény bennünket. A város régészeti múzeuma igazi csemege a történelem iránt érdeklődőknek. A több ezer éves történelem calabriai tárgyai közül a 2500 éves görög bronzkori szobrászat két emléke emelkedik ki: a „fiatalember” és az „idősebb” szobra. A jón parti Riace település tengerpartja mellett a víz mélyén egy lelkes búvár talált rá több mint ötven éve a két szoborra. De hogy került a két görög bronzszobor a talján partok közelébe? A Római Birodalom szemelte ki őket. Amikor Róma leigázta a görögöket, Róma felé irányították a két szobrot szállító hajót, ami a déli partoknál elsüllyedt. Kimagasló alkotások.
A város mozgalmas hely, kompkapcsolat Szicíliával, az olasz csizma talpán itt futnak össze a keleti és a nyugati part vasútjai és országútjai is. Van azonban egy hangulatos, nyugodt, sétálós része, a tengerparti sétány, a Lungomare. Mondják, hogy ez egyike Európa legszebb parti sétányainak, vetekszik a nizzai La Promenade des Anglais élményével. Valóban!
Gerace és a világbéke
A sok látnivaló mellett belefért némi lazulás, pihenés is?
Igen, annál is inkább, hiszen amikor a legdélebbi partokat elhagyva a jón oldalon autóztunk észak felé és egy kacskaringós úton, a partoktól már eltávolodtunk, a dombtetőn egy Gerace nevű történelmi faluba érkeztünk. Kihagyhatatlan, csodás környezet, érintetlen középkor, nyugalom, világbéke! Gondoltam, de mint kiderült, nemcsak én, hanem a település is ezt hirdeti.
Gerace ugyanis összefogott a környező városkákkal (Mammola, Antonimina, Canalo, Ciminà, Agnana Calabra) és ezzel a jelmondattal hirdeti magát:
Vándor, lassulj le, sétálj a kacskaringós szűk sikátorokban, merülj el a település középkori és még régebbi, példásan ápolt építészeti emlékeiben!
Kapcsold ki a mobilodat, tedd azt a hátizsákod legmélyebb részébe, felejtsd el a hétköznapok búját, baját, és azt is figyeld, amint egy kaktuszon a méhecske üres hassal keresi a virágport és bányász módjára túrja a kaktuszvirágot! Ha meg elfáradtál, ülj le a főtér egyik sarkán a bárban, kérj egy espresso macchiatót és ne gondolj semmire, Tiéd a Világ! Mi kell még? Semmi!
Semmi, de mégis a csizma talpa tovább gördítette elénk az olyan látnivalókat, mint Scolacium. Geracéból legurultunk a parti útra és Locritól északra autóztunk Riace Marina felé, ahol a két görög bronzszobrot találták meg. Innen egy valamikori görög gyarmatosítók által lakott településhez, ma régészeti parkhoz jutottunk. Ez Scolacium, ahol repültünk vissza az időben, a Krisztus előtti 6-5. században jártunk, egy görög településen, ahová Athén környékéről jöttek ide a hódítók. Később Róma vette át a területet, aztán Nerva római császár virágoztatta fel. A történelem mellett megcsodáltuk a park évszázados olajfa ligeteit is!
A másik csoda Rocca Imperiale volt. Az olasz csizmának az említett sarkát kihagyva – miután Santa Maria di Leucában már voltunk korábban – északra autóztunk a Taranto-Gallipoli-öböl környékére. A csodás magaslaton álló település is középkori, gyönyörű citromligetek között kanyarogtunk a dombtetőre. A Castello Svevo őrzi itt a nyugalmat évszázadokon át. Különleges hely nemcsak amiatt, hogy a parányi szűk utcácskák visszavisznek bennünket a középkorba, hanem azért is, mert nagyon okosan a polgármester felkérte a verselőket, legyen ez a városka a verseké is. Lépten-nyomon, sétálva, a falak mentén a versikék egyforma, virágok és olajbogyók rajzos keretében gondolkodtatnak el: életről, természetről, érzésekről, szeretetről, a versíró üzeneteiről.
Milyen utolsó benyomásokkal hagyták el a régiót?
Északra és hazafelé tartva elbúcsúztunk a Jón-tengertől és Calabriától, átléptünk Basalicata tartományba és betértünk Pisticcibe. Dombtetőn áll, messziről látszanak fehér házai, a városnév eredete a görög időkig nyúlik vissza, hűséges várost jelent, mert egykoron a harcokban Tarentum (= Taranto) támogatója volt. Búcsúzóul még megnéztük a Tempio di Hera templomot, ami az egyik kedvencem, már jártunk itt régebben, de vissza kellett jönni és ismét elmélkedni a görög-római időkön.
Calabria árai
Milyen árakra kell számítani a régióban?
Egy 3-4 csillagos hotel vagy b&b szállás ára: 70-120 euró/szoba, a benzin: 1,8 euró/liter, az önkiszolgáló kútnál ennél 10%-kal olcsóbb, coperta (rágcsálnivaló az ételre várakozás alatt, amely egyben a felszolgálói díj is): 1,5-3 euró/fő, főétel: 10-15 euró, kávé: 1,5-2 euró, múzeumi belépő 3-8 euró, autópályadíj: Nápolyig fizetős, Nápoly után délre ingyenes.
Én kedvet kaptam Gábor beszámolója alapján ehhez a délolasz régióhoz, felírtam a bakancslistámra. Ezzel, úgy hiszem, nem vagyok egyedül!
Az interjú dr. Palla Gáborral készült és a fotókat is ő készítette.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Trump karácsonyi portréjától lehidalsz - Melania Trump megmutatta...
Decemberben is 22 fok, nyugalom: Európa idilli szigete, ahol nincs...
Rengeteg hó hullik a legszebb téli városban, amely itt van a...
A világ legnagyobb termálfürdője nincs messze Magyarországtól:...
Pszichológusok szerint ez a tengerparti falu hangulatjavító -...
