Alaszkától Panamáig: így járja a világot Till Anilla bolygóegészségkutató
Amikor beszélgettünk Anilla épp Panamából jelentkezett be: a lába alatt a Karib-tengerben színes halak úszkáltak. A Corvinus PhD-hallgatója a bolygóegészség retorikáját kutatja, de az elméleti tudást nem könyvekből, hanem a világ legkülönbözőbb tájain szerzi – gyakran egyedül utazó nőként. Már több mint 4700 kilométert gyalogolt: végigjárta az El Caminót és az Országos Kékkört is. Nem csak hivatásáról és céljairól mesélt, hanem arról is, mit ad egy nőnek az egyedül utazás – és hogy miért nem ijesztő, hanem sokkal inkább felszabadító útra kelni.
Anilla végzettsége szerint fenntartható kommunikációs szakértő, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem doktori hallgatója, 2021 óta a bolygóegészség retorikáját kutatja. Már 2018 óta dokumentálja útjait és élményeit, legyen szó hosszútávú túrázásról, közösségi fenntarthatósági projektekről vagy kultúrákon átívelő tanulságokról. Doktori kutatásában azt vizsgálja, hogyan lehet a fenntarthatóságot olyan módon kommunikálni, hogy az emberek változtatni akarjanak életmódjukon. Munkája során gyakorlati tanácsadást is végez cégeknek, egyesületeknek a fenntartható kommunikációról.
„Olyan kereteket és érveléseket kutatok, amelyek az emberi egészséggel és a Föld egészségével kapcsolatosak. Erre fókuszál a disszertációm is, különösen arra, hogyan működik ez a sarkköri területeken. Azt vizsgálom, hogyan használják ezt cégek, szervezetek. Nem csak kutatással foglalkozom, hanem gyakorlati kommunikációval is – céges tanácsadással” – árulta el Anilla. A sarkvidéket azért választotta kutatási helyszínnek, mert az egyik legfontosabb területnek tartja, ha a klímaváltozásról van szó. A jelenség itt ugyanis a mindennapokban is megtapasztalható.
Alaszkában 6 hónapot töltött, ahogyan tavaly Izlandon is. Panamában körülbelül négy hetet marad a párjával. Az útjai ütemét általában a munka: a kutatói ösztöndíjak határozzák meg. Párjával az elmúlt pár évben azon dolgoztak, hogy rugalmas életformát alakíthassanak ki. Neki is vannak feladatai, amik helyhez kötöttek, de van, amikor tud csatlakozni Anillához. Pár hetekre ő is el tud szakadni, így ilyenkor együtt járják a világot.
Minden hely ad valamit
Anilla szerint nehéz egyetlen utat kiemelni, de talán Svédországot választaná legmeghatározóbb útjának, mivel rengeteget adott neki a két év, amit ott töltött, és mély nyomot hagyott benne. Az Egyesült Államokban töltött útja is nagy hatással volt rá. Az ottani kultúra, mentalitás és hétköznapi élet sok mindent tanított neki, még akkor is, ha elsőre nem tűnik olyan távolinak a hazaitól.
Egyiptom viszont teljesen más élmény volt – ott valódi kultúrsokk érte. Magyarországhoz képest szinte minden merőben más. A hétköznapi élet ott egészen más ritmusban zajlik. Például reggelit csak 10 körül ettek, ebédet délután 3-kor – teljesen más volt a nap rendje, a mindennapok szokásai, és ezekhez neki is alkalmazkodnia kellett.
Most pedig éppen Panamában van – szerinte ez is egészen különleges élmény. Minden ország más miatt hagy benne nyomot – van, amelyik a kultúrája, van, amelyik a természeti környezete, és van, amelyik az életstílusa miatt.
A legvadabb államot is megjárta
Alaszka hatalmas – ha az USA-ra vetítenénk, akkor Kaliforniától Floridáig érne. Az állam még az USA többi részéhez képest is más: viszonylag kevesen élnek itt, a természet vad és óriási – talán a legvadabb állam az Egyesült Államokban. Anilláék itt néhány hetet lakóautóban éltek: ez a nagy távolságok miatt jó döntésnek bizonyult. Így meg tudták tartani a rugalmasságot.
„Meghívást kaptam egy picike városba, egy konferenciára – csak repülővel lehetett odajutni. Ott egyébként az iskolások is iskolarepülővel járnak át a folyó egyik partjáról a másikra. Hihetetlenül elzárt közösség, érdekes volt látni, hogy ott hogyan zajlik az élet. Emellett az alaszkai természet is lenyűgöző: mindennapos élmény belugákkal, jávorszarvasokkal találkozni.
View this post on Instagram
„Az utolsó napon, amikor kimentem kivinni a komposztot, ott állt egy jávorszarvas. Nem tudtam, hogyan fog reagálni – csak néztük egymást egy darabig” – mesélte Anilla.
Egyébként hamarosan visszatér majd néhány napra: meghívták, hogy tartson egy TEDx előadást a viselkedésváltozásról és fenntarthatóságról.
Egyedül utazni nem ijesztő
„2018‑ban volt, amikor először keltem egyedül útra, annak egészen egyszerű oka volt: senki sem akart velem jönni”– mesélte Anilla. Ekkor a Jeges-tengerhez, a Spitzbergákra utazott. Később egyedül vágott neki az El Caminónak is.
„A családom és a barátaim nagyon aggódtak az elején. Ekkor alakítottam ki egy stratégiát: a szeretteimmel mindig megosztom a tartózkodási helyemet. Ez másoknak furcsa lehet – nekem megnyugvás. A húgom mesélte, hogy amikor a Kékkörön voltam, a nagyszüleim a tévére vetítették ki a térképet, és időnként napközben csak rápillantottak, merre járok. Fontos, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Ha valaki mindig tudja, hol vagyunk, az a legjobb” – árulta el.
View this post on Instagram
Persze, veszélyes helyzetek így is mindig adódnak – Anilla szerint ezek általában a saját figyelmetlenségének köszönhetők. Egyszer például Mexikóban csak át kellett volna szállnia, de elaludt a repülőn, és amikor felébredt, kótyagos volt, hirtelen azt sem tudta, pontosan hol van – csak annyit, hogy át kell jutnia a másik terminálba. Egy ember odalépett hozzá, felajánlotta a segítségét, és azt mondta, szálljon be az autójába, majd elviszi. Anilla – máig nem érti, miért – odaadta neki a beszállókártyáját is, és csak később esett le neki, hogy egy teljesen ismeretlen ember autójába ült be. Végül valóban elvitték, de megpróbálták lehúzni egy teljesen irreális összeggel az útért. Szerencséjére nem volt nála annyi készpénz, csak egy kisebb összeget tudott adni. Bosszantó volt az egész, de legalább nem lett nagyobb baj belőle.
Tippek, ha belevágnál az egyedül utazásba
Anilla szerint nem kell rögtön a világ végére indulni: érdemes kisebb lépésekben belevágni az egyedül utazásba. Például először csak egy napra menjünk el valahová, vagy próbáljuk ki, milyen egyedül eltölteni egy éjszakát valamilyen belföldi szálláson. Ha ez már kényelmesen megy, jöhet egy hétvégi kiruccanás itthon, aztán fokozatosan egy külföldi út, lehetőleg olyan helyre, ami közel van, vagy ahol sok a turista.
A kezdetekhez különösen hasznos olyan célpontot választani, ahol beszélnek angolul, könnyen hozzáférhetők az információk, és nem túl bonyolult a közlekedés. Ezek segítenek abban, hogy ne érezzük elveszettnek magunkat, és magabiztosabbá váljunk.
„Ne egy egyhetes vadkempinggel kezdjük a vadonban!” – figyelmeztet. Nőként például nagyon jó opció lehet egy hostel, ahol könnyen lehet ismerkedni, beszélgetni más utazókkal. Az egyedül utazás során rengeteg apró kihívásba botlik az ember – de pont ezek azok, amik fejlesztik az önbizalmat és a problémamegoldó képességet.
A tapasztalt világutazó úgy látja, a kulcs a fokozatosság: mindig csak egy kicsit lépjünk túl a komfortzónán. Ő is így kezdte, és ez tette lehetővé, hogy ma már rutinosan, bátran induljon el egyedül is a világ bármelyik pontjára.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Trump karácsonyi portréjától lehidalsz - Melania Trump megmutatta...
Decemberben is 22 fok, nyugalom: Európa idilli szigete, ahol nincs...
Rengeteg hó hullik a legszebb téli városban, amely itt van a...
A világ legnagyobb termálfürdője nincs messze Magyarországtól:...
Pszichológusok szerint ez a tengerparti falu hangulatjavító -...
