1619-ben valaki egy különös kőépítményt épített a hó tárolására Mallorca hegyeiben: 4 évszázaddal később kulturális örökségi helyszínként szerepelnek, és 11 még mindig áll belőlük
Mallorcáról aligha a hó és a jég jut először eszünkbe. A népszerű spanyol szigetre a legtöbben a napsütés, a gyönyörű strandok és a türkizkék tenger miatt utaznak, pedig a hegyek között egy egészen más világ rejtőzik. A Serra de Tramuntana sziklás magaslatain több száz éves kőépítmények bújnak meg, amelyek első pillantásra egyszerű, elhagyatott kunyhóknak tűnhetnek. Egykor azonban nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be a sziget életében: a helyiek ezekben őrizték meg a télen összegyűjtött havat a legforróbb nyári hónapokra.
Ma már szinte elképzelhetetlen, milyen értéke volt egykor a jégnek a mediterrán térségben. Amikor még nem léteztek hűtőszekrények, a nyári hőségben igazi luxusnak számított egy hideg ital, de az élelmiszerek tartósítása és bizonyos betegségek kezelése miatt is nagy szükség volt rá. Mallorca lakói erre találtak ki egy különösen leleményes módszert, amely évszázadokon át működött, és amelynek nyomait ma is felfedezhetjük a sziget hegyei között.
A télből csináltak üzletet: vagyonokat ért a hó Mallorcán
A 17. századtól a hó és a jég kereskedelme komoly üzletnek számított Mallorcán. A sziget magasabban fekvő területein télen összegyűlő havat nem hagyták egyszerűen elolvadni, hanem külön erre a célra kialakított kőépítményekben tárolták.
Ezeket nevezték cases de neu-nak, vagyis hóházaknak.
A munkát végző férfiakat nevaters néven ismerték. Télen felkapaszkodtak a hegyekbe, összegyűjtötték a havat, majd a sziklába vájt, kővel megerősített mélyedésekbe hordták.
A hó begyűjtése azonban csak a munka kezdete volt. A munkások ezután lábbal alaposan letaposták és összetömörítették, hogy minél sűrűbb, keményebb jégtömeg keletkezzen belőle. A tárolókat szalmával, náddal és hamuval szigetelték, így akadályozva meg, hogy a hó túl gyorsan elolvadjon. A módszer meglepően hatékonynak bizonyult: a jég akár hónapokon keresztül is megmaradhatott a földbe mélyített tárolókban. Amikor beköszöntött a nyár, a jégtömböket öszvérekre és szekerekre pakolták, majd Palmába és a sziget más településeire szállították.
A jégnek ekkoriban számos felhasználási módja volt. A tehetősebb családok italokat hűtöttek vele, a kereskedők a halat és más romlandó élelmiszereket tartósították, de gyógyászati célokra, például a lázas betegek hűtésére is alkalmazták.
Annyira keresett volt, hogy még adót is kellett fizetni utána
A hókereskedelem idővel olyan jelentős bevételi forrássá vált, hogy a hatóságok külön szabályokat vezettek be rá. Nemcsak a jég eladási árát és a hóházak bérleti díját ellenőrizték, hanem külön adót is kivetettek az üzletágra.
A kereskedelmet már 1656-ban hivatalosan szabályozták, a fennmaradt dokumentumok pedig arról tanúskodnak, hogy a jég értékesítése korántsem számított jelentéktelen mellékfoglalkozásnak.
A helyi hagyományok szerint egyes kereskedők generációkon keresztül foglalkoztak a hó és a jég eladásával, és komoly vagyonra tettek szert belőle.
Az üzletág a 17. és a 19. század között virágzott, majd a 20. század elején fokozatosan hanyatlásnak indult. Az ipari jéggyártás és a modern hűtési technológiák megjelenésével ugyanis már nem volt szükség arra, hogy a jeget a hegyekből szállítsák le.
Mallorca utolsó hóházát 1927-ben használták utoljára, a Massanella-hegységben. Ezzel egy közel három évszázadon át fennmaradt mesterség tűnt el végleg a szigetről.

Több mint 400 éves kőépítmények rejtőznek a hegyek között
A különleges hóházak legjelentősebb fennmaradt együttese Mallorca északnyugati részén, a Serra de Tramuntana hegységben található.
A Massanella-hegytömb környékén, Escorca település területén ma tizenegy ilyen építményt tartanak számon. Közülük hét közterületi vagy állami tulajdonú birtokon, négy pedig magánterületen található.
A legtöbb hóházat több, mint ezer méteres magasságban építették, bár kettő nagyjából 800 méterrel a tengerszint felett fekszik.
A szigeten egykor ennél jóval több ilyen építmény működött, a hivatalos nyilvántartások összesen mintegy 42 hóházról tesznek említést.
A legrégebbi fennmaradt történelmi feljegyzések között 1619-ből származó dokumentumok is találhatók, amelyek már a hó begyűjtéséről és tárolásáról számolnak be. Maga a mesterség azonban ennél is régebbi, hiszen a hókereskedelemre már a 16. századból is vannak utalások.
A kőépítmények Escorca mellett Bunyola térségében, valamint Mallorca legmagasabb csúcsainak környékén is megtalálhatók. A Puig Major, a Puig Tomir és a Puig de Galileu lejtőin szintén fennmaradtak egykori jégtárolók.
Különösen érdekes a Fornalutx településhez tartozó Coma de n’Arbona nevű hegykatlan, ahol négy régi hóház maradványai láthatók.
Ma már kirándulók járják az egykori jégkereskedők útvonalait
A hóházak nem egyszerű kőgödrök voltak, hanem gondosan kialakított, több építményből álló kis létesítmények.
A tárolók körül teraszokat hoztak létre a hó összegyűjtésére, támfalakat építettek, a munkások számára pedig egyszerű kőkunyhókat és fedett pihenőhelyeket alakítottak ki, ahol a fagyos téli éjszakákon meghúzódhattak. A területhez kutak és források is tartoztak.
Az egykori hóházakat öt történelmi útvonal kapcsolta össze a sziget településeivel.
Ezeken szállították a jeget a kereskedők, és egy részük ma is bejárható. A hegyvidéken kirándulók így nem csak Mallorca látványos természeti környezetét fedezhetik fel, hanem egy olyan mesterség emlékeivel is találkozhatnak, amely több száz éven át meghatározta a helyiek életét.
A Massanella-hegytömb hóházait 2004-ben hivatalosan is kulturális örökségi védelem alá helyezték. Egyes építmények, köztük a Casa de Neu d’en Galileu helyreállítására európai uniós támogatással megvalósuló örökségvédelmi programok is indultak.

