Különleges leletre bukkantak a Tisza medrében a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai: a Szolnok és Kisköre közötti folyószakaszon egy ősi állat koponyája került elő a kavicságyból – írta a Telex.
Az első vizsgálatok szerint a maradvány feltehetően egy jégkorszakban élt barlangi medvéhez tartozik. A lelet pontos korát még vizsgálják.
Horgonynak nézték a Tiszából kiálló tárgyat
A KÖTIVIZIG munkatársai vízitúrázás közben figyeltek fel valamire, ami kiállt a folyómederből. Első pillantásra úgy gondolták, egy horgonyra bukkantak, közelebbről azonban kiderült, hogy egészen másról van szó.
A maradvány nagyjából háromnegyed részben a kavicságyba temetve feküdt. Miután kiemelték, már jól látszott, hogy egy nagy testű állat koponyáját találták meg. A leletet a szolnoki Damjanich János Múzeumba vitték, ahol megkezdődött a vizsgálata.
Az első eredmények alapján a szakemberek úgy vélik, hogy egy, a jégkorszakban élt barlangi medve koponyája kerülhetett elő. A Szoljon beszámolója szerint a maradvány rendkívül jó állapotban maradt fenn. A pontos kormeghatározás azonban még hátravan.
Extrém alacsony a Tisza vízállása
A felfedezés idején rendkívül alacsony a Tisza vízszintje. A KÖTIVIZIG szeptember 7-i hidrometeorológiai tájékoztatója szerint tovább tart az „extrém kisvizes időszak”, Szolnoknál pedig mínusz 340 centiméteres vízállást mértek.

Az alacsony vízállás olyan mederrészeket és tárgyakat is láthatóvá tehet, amelyek magasabb vízszint mellett víz alatt maradnának. A most megtalált koponya is a folyó kavicságyába ágyazódva került elő.
Akár fél méternél is hosszabb koponyája lehetett a barlangi medvének
Amennyiben a további vizsgálatok megerősítik az első azonosítást, a tiszai lelet a barlangi medvétől, vagyis az Ursus spelaeustól származik.
A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Mátra Múzeumának ismertetése szerint ez a faj mintegy 250–300 ezer évvel ezelőtt jelenhetett meg, és körülbelül 20–25 ezer évvel ezelőtt, az utolsó eljegesedés idején halt ki. A barlangi medve nagyobb volt a ma élő barna medvénél: testhossza meghaladhatta a két métert, marmagassága az 1,5 métert, tömege pedig az 500 kilogrammot.
A szintén az MTM-hez tartozó Bakonyi Természettudományi Múzeum ismertetője szerint egyes példányok tömege akár 800–900 kilogramm is lehetett, két lábra állva pedig elérhették a 3 méteres magasságot. Koponyájuk hossza meghaladhatta a fél métert.

