A pszichiáter szerint ha ezt érzed a nyaraláson, kezdhetsz aggódni - komoly tünetekkel jelentkezhet a probléma
Sok olyan ember van, akiknek a számára már a puszta gondolat is szorongást kelthet, hogy strandra menjen, hajóra szálljon, vagy nyílt vízben ússzon. Ezt az érzést talasszofóbiának nevezik, vagyis a tengertől, óceántól, illetve nagy víztömegektől való irracionális és tartós félelemnek. A jelenség különösen nyáron kerülhet előtérbe, amikor megszaporodnak a vízparti programok, a tengerparti nyaralások, a hajókirándulások és a különböző vízi sportok. Ami sokaknak kikapcsolódás, másoknál durva testi és lelki reakciókat válthat ki.
Nem egyszerű óvatosság, hanem valódi fóbia
Fontos különbséget tenni a veszélyhelyzetben jelentkező természetes félelem és a talasszofóbia között. Teljesen érthető, ha valaki óvatos a hullámzó tengeren, tart az erős sodrástól, vagy bizonytalanul érzi magát mély vízben. A talasszofóbia azonban ennél jóval több: olyan specifikus fóbia, amely akár a mindennapi életet és a nyaralási döntéseket is befolyásolhatja. A szó a görög thalassa, vagyis tenger, valamint phobos, vagyis félelem szavakból ered. A talasszofóbiában érintettek nem feltétlenül magától az úszástól félnek, hanem attól az ismeretlentől, amit a mély víz, a végtelennek tűnő tenger vagy az óceán látványa képviselhet.
Szorongást válthat ki például a nyílt vízben való úszás, a hajózás, az a helyzet, amikor valaki már nem látja a tenger fenekét, de akár egy óceánról készült videó vagy fotó is.
Egyeseknél a búvárkodás, a szabadtüdős merülés vagy más vízi program gondolata is elég ahhoz, hogy erős kellemetlenséget érezzenek. Súlyosabb esetekben a félelem közvetlen vízzel való érintkezés nélkül is megjelenhet.
Többeket érinthet, mint gondolnánk
A talasszofóbiáról nincsenek külön hivatalos statisztikák, de a specifikus fóbiák a becslések szerint a lakosság 7-9 százalékát is érinthetik. Egyes szakértők úgy vélik, akár az emberek 10 százaléka is jelentős szorongást élhet át, amikor a tengerrel találkozik, vagy amikor úszás közben már nem érinti a lába a medret.
Miguel A. Harto, a Clínica Zafra Salud Mental pszichiátere szerint sokan évekig együtt élnek ezzel a félelemmel anélkül, hogy segítséget kérnének. Ennek oka gyakran az, hogy a saját reakciójukat egyszerű bizonytalanságnak gondolják, vagy szégyellik bevallani, mennyire erős szorongást vált ki belőlük a tenger. Így sok eset rejtve marad, és a környezet sem feltétlenül veszi komolyan a problémát.

Milyen tünetei lehetnek?
A talasszofóbia a többi fóbiához hasonlóan bekapcsolja az agy vészjelző rendszerét. A test úgy reagál, mintha valódi fenyegetés állna fenn, még akkor is, ha objektíven nincs közvetlen veszély.
A leggyakoribb tünetek közé tartozik a szapora szívverés, a heves szívdobogásérzés, a túlzott izzadás, a szédülés, a hányinger, a fulladásérzés vagy nehezített légzés, az erős szorongás és akár a pánikroham is.
Lelki szinten kényszeresen visszatérő gondolatok is megjelenhetnek. Az érintett attól tarthat, hogy megfullad, elsodorják a hullámok, nem tud kijutni a vízből, vagy valami ismeretlennel találkozik a felszín alatt. Éppen ezért sokan inkább teljesen elkerülik a tengert, a hajózást vagy minden olyan helyzetet, amely felidézheti bennük ezt a félelmet.
Miért alakulhat ki?
A szakértők szerint a talasszofóbia hátterében több tényező is állhat. Egyeseknél korábbi traumatikus élményhez kapcsolódik, például egy ijesztő tengeri helyzethez, egy majdnem fulladásos esethez vagy egy olyan emlékhez, amikor valaki elveszítette a kontrollt a vízben.
Másoknál közvetett élmények is kiválthatják vagy felerősíthetik a félelmet. Ilyen lehet, ha valaki vízzel kapcsolatos balesetet látott, megrázó történeteket hallott, vagy filmek, dokumentumfilmek, beszámolók hatására kezdte fenyegető közegként érzékelni a tengert. A mély víz, a sötétség, a beláthatatlan mélység és az ismeretlen élővilág sok ember fantáziájában önmagában is erős szorongást kelthet.
Van kiút a tenger miatti félelemből
A jó hír, hogy a talasszofóbia kezelhető. A mentális egészségügyi szakemberek szerint az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a kognitív viselkedésterápia, amely segíthet felismerni a tengerhez kapcsolódó irracionális gondolatokat, majd reálisabb értelmezésekkel helyettesíteni azokat.
A folyamatban hasznosak lehetnek a relaxációs technikák, a légzőgyakorlatok, különösen a rekeszizomlégzés, valamint a szorongás szabályozását segítő módszerek is.
Sokat számíthat az is, ha az érintett mellett támogató családtagok vagy barátok állnak, akik nem bagatellizálják el a félelmét, hanem biztonságot adnak neki.
A talasszofóbia tehát nem egyszerű hiszti vagy túlzott óvatosság. Valódi, sokak által titkolt félelem, amely nyáron különösen nehézzé teheti a vízparti programokat. A felismerés azonban már önmagában fontos lépés lehet afelé, hogy az érintettek ne szégyenként, hanem kezelhető problémaként tekintsenek rá.

