Róma legjobb élményeiért sokszor fizetned sem kell: ingyenes látnivalók, olcsó falatok, különleges helyek
Róma a világ egyik legnagyobb szabadtéri múzeuma, ahol a történelem nem poros vitrinek mélyén alszik, hanem ott lüktet minden egyes koptatott macskakövön, elfeledett szobron és málladozó barokk homlokzaton. Sok utazó beleesik abba a hibába, hogy hetekkel előre lefoglalt, méregdrága belépőjegyekkel a zsebében, órákig kígyózó sorokban araszolva próbálja letudni a kötelező látványosságokat, miközben a város lelke teljesen észrevétlen marad számára.
Az Örök Város legmaradandóbb titkaiért és legmélyebb élményeiért legtöbbször egyetlen eurót sem kell fizetni. Ha nyitott szemmel jársz, elfelejted a turistabuszokat, és hagyod magad elveszni az utcák sűrűjében, olyan történetek, művészi fricskák és gasztronómiai csodák tárulnak eléd, amiről maximum a Redditen olvashatsz. Listánkon olyan ingyenes, vagy filléres programokkal, gasztronómiai élményekkel és különleges történetekkel találkozhatsz, amik önmagukban megérdemelnek egy külön, 2-3 napos utazást.
Ezeket a programokat ne hagyd ki Rómában
Piazza del Popolo
Képzeld el, milyen érzés lehetett évszázadokkal ezelőtt, poros postakocsin vagy hetekig tartó zarándokút után megérkezni az északi hegyek felől a Via Flaminián, átlépni a monumentális kapu boltíve alatt, és hirtelen megpillantani a kitárulkozó Piazza del Popolo szédítő térélményét. Ez a tér volt a keresztény Róma méltóságteljes előszobája, amelynek feladata az volt, hogy már az első pillanatban lenyűgözze és alázatra kényszerítse a vándort. A neoklasszicista tér ovális formája mögött azonban egy kísérteties, sötét legenda húzódik meg. A középkor embere szentül hitte, hogy ezen a területen temették el a hírhedt és rettegett Nero császárt, akinek nyugtalan, elkárhozott szelleme évszázadokon át egy terebélyes, sötét lombú diófán tanyázott, és fekete hollók képében riogatta a békés járókelőket. A rettegésnek végül II. Paszkál pápa vetett véget 1099-ben. Egy látomást követve kivágatta az elátkozott fát, a földből kiásatta a császár sírját, a csontjait és hamvait pedig a Tiberis sodró vizébe szóratta. Célja volt, hogy a gonosz emlékét végleg eltörölje, ezért a helyére egy kápolnát építtetett, melynek költségeit az egyszerű római polgárok adományaiból teremtettek elő a helyi lakosok. Innen ered a templom és a tér elnevezése is, a „Santa Maria del Popolo”, vagyis a „Nép Máriája”.
Egyébként a környék telis-tele van apró hotelekkel, mi is a tértől nem messze szálltunk meg. Közlekedés szempontjából is kiváló helyszín, mivel a metró, és számos buszmegálló is pár perc sétára található, de a híres-neves Spanyol lépcső is körülbelül 15 percnyi sétával elérhető a tértől.
Bernini márványba faragott bosszúja, Minerva elefántja
Ha elhagyod a forgalmas sugárutakat, és a Pantheon mögötti macskaköves utcákon át elsétálsz a csendes Piazza della Minerva térre, egy olyan köztéri emlékműre bukkansz, amely nemcsak páratlan szépségével, hanem maró humorával is rabul ejti a szemlélőt. Ez az Obelisco della Minerva, amelyet a helyiek csak Pulcino della Minervaként, azaz a Minerva kismalacaként emlegetnek. Maga az elefánt hátán álló kőoszlop Róma legkisebb antik egyiptomi obeliszkje: mindössze alig több mint öt méter magas, az i. e. 6. századból származik, és évszázadokon át pihent a szomszédos domonkos rendi kolostor kertjének földjében, ahol egykor egy ősi Ízisz-szentély állt. Amikor a 17. században az oszlopot kiásták, VII. Sándor pápa megbízta kedvenc zsenijét, Gian Lorenzo Berninit, hogy tervezzen hozzá méltó talapzatot.
Bernini úgy döntött, hogy az intellektus, az erő és az állhatatosság antik szimbólumát, egy márványból faragott elefántot helyez az obeliszk alá, megmutatva, hogy a szilárd elme képes elbírni a legnagyobb bölcsességet is. A terv azonban heves ellenállásba ütközött a domonkos rendi szerzetesek részéről. A rendház tudós építésze azzal vádolta meg Berninit, hogy tervei statikailag életveszélyesek, és az elefánt négy lába menthetetlenül összeroskad majd a nehéz kőtömb súlya alatt. A szerzetes addig intrikált és panaszkodott a pápánál, míg Berninit rákényszerítették a megalkuvásra: az elefánt hasa alá egy vaskos, idomtalan kőtámaszt kellett beépítenie, amelyet a szobrász egy nehéz, díszes nyeregtakaró redőivel próbált elfedni. Bernini azonban nem az a művész volt, aki szó nélkül tűrte a szakmai megaláztatást. Bár a szerkezeti módosítást végrehajtotta, a szobor tájolásával örök emléket állított a bírálóinak: úgy forgatta el a márványállatot, hogy az elefánt felemelt farkú hátsó fele milliméterre pontosan a domonkos kolostor főbejárata felé mutasson. Az állat feje ráadásul finoman oldalra fordul, törzse kissé megbillen, mintha csak gunyorosan hátrapillantana a rendház kapujára, csendes, de örökös fityiszt mutatva a vaskalapos barátoknak. A római népnyelv persze azonnal kapcsolt: a hasa alatti ormótlan kőtámasz miatt zömökké vált elefántot gúnyosan „Porcinónak”, vagyis „kismalacnak” keresztelték el, amely aztán az évszázadok során a barátságosabb csengésű Pulcinóra szelídült.
Pápák szíveit tároló titkos kamra, a Santi Vincenzo e Anastasio a Trevi-kút árnyékában
A Trevi-kút dübörgő vízesése és fenséges szoborcsoportja előtt állva a turisták tízezrei csupán a pénzérmék bedobálásával és a tökéletes szelfi elkészítésével vannak elfoglalva. Szinte senki sem veszi észre, hogy közvetlenül a kút medencéjével szemben, a tér túloldalán magasodik egy elegáns, oszlopokkal gazdagon díszített barokk homlokzatú templom. Ez a Santi Vincenzo e Anastasio a Trevi, amely nemcsak építészeti ritkaság, hanem a Vatikán történetének egyik legkülönösebb, kissé hátborzongató rituáléjának a helyszíne. A templom homlokzata már önmagában is páratlan: a barokk architektúrán egy női portré domborodik ki, amely a megrendelő, Mazarin bíboros unokahúgát ábrázolja. Ez az egyetlen eset a katolikus Rómában, hogy egy világi nő arcmása ilyen hangsúlyos helyet kapott egy templom homlokzatán.
A templom igazi, döbbenetes titka azonban a főoltár alatt, a kriptában rejtőzik. Mivel a templom évszázadokon át a szomszédos Quirinale-palota – az akkori pápai rezidencia – plébániatemplomaként működött, itt alakították ki a pápai belsőségek panteonját. Összesen huszonkét pápa bebalzsamozott szívét és belső szerveit, az úgynevezett precordiát őrzik itt különleges márványurnákban, V. Szixtusz pápától egészen XIII. Leóig. Az ősi hagyomány szerint, amikor egy pápa elhunyt, a testét bebalzsamozták a vatikáni temetésre, a romlandó belső szerveket és a szívet azonban eltávolították, és ünnepélyes körmenetben hozták át ide, hogy a Trevi-kút melletti szentély falai között leljenek örök nyugalmat. Bár a kripta ma már csak különleges engedéllyel tekinthető meg, maga a templomhajó ingyenesen nyitva áll. Amikor belépsz a hűvös térbe a kút zsibongó, nyüzsgő forgatagából, és megpillantod az oltár melletti márványtáblát, amelyen a huszonkét pápa neve sorakozik, egészen új, misztikus mélységet kap a kinti, felszínes látványosság. A templom előtt táblán látható kiírás szerint hétfőnként zárva tart a nevezetesség.
Caravaggio árnyai
Rómában a templomok nem csupán imaházak, hanem a világ legnagyobb, bárki számára nyitott képtárai. Ha a Piazza Navona környékén jársz, lépj be a San Luigi dei Francesi francia nemzeti templomba. Ott, a bal oldali utolsó kápolna homályában három hatalmas méretű, eredeti Caravaggio-vászon feszül a falon. Ahogy megnyomod a fali automatát, és felgyullad a sárgás fény, a sötétségből hirtelen kibontakozik a Szent Máté elhívása: a poros kocsmabelsőbe vágó isteni fénysugár, a bűnös vámszedő döbbent tekintete és Krisztus hívó, finom kézmozdulata olyan elementáris erővel hat rád, amire egyetlen múzeumi reprodukció sem képes.
Innen egy rövid sétával elérhető a San Pietro in Vincoli bazilika a Colle Oppio domb oldalában. A külsejében visszafogott templom belsejében őrzik azokat a láncokat, amelyekkel a hagyomány szerint Szent Pétert bilincselték meg Jeruzsálemben és Rómában, ám a látogatók tekintetét mégis Michelangelo monumentális Mózes-szobra vonzza magára. A próféta gigantikus alakjának feszülő izmai, dús, leomló szakálla és a márványból sugárzó, szinte tapintható haragja és fensége előtt állva megérted, miért mondták a korabeliek, hogy Michelangelo nem faragta, hanem életre keltette a hideg követ.
Csonthegyek a Kapucinus kriptában
A Museo e Cripta dei Cappuccini ugyan nem ingyenes program, mégis minőségi időtöltést jelent, feltéve ha szereted a bizarr hangulatú helyeket. Nem szellemkastély szerepel a listán, de a kriptába belépve az embernek egyszerre borsózik a hátán a szőr, miközben furcsa megnyugvást is érez. Akár ateista, akár hithű katolikus vagy, valami újat biztosan tud nyújtani a szerzetesrend múzeuma és temetkezési kriptája. A templomot a Barberrini metróállomástól lehet a legkényelmesebben megközelíteni, a belépődíjakról a helyszínen lehet naprakészen érdeklődni.
Kötelező a Forum Romanum – de nyugodtan kihagyhatod a Colosseum belsejét
Sokan kérdezik, hogy ha csak egyetlen ókori látványosságra kéne belépőt váltani, melyik legyen az. A válasz egyértelmű: a Forum Romanum és a vele egybefüggő Palatinus-domb. És ezzel együtt jár az Örök Város legfontosabb ellenjavaslata is: teljesen felesleges, és illúzióromboló fizetni a Colosseum belső tereinek megtekintéséért.
Bár a Colosseum homlokzata a világ egyik legismertebb és legfotogénebb szimbóluma, a falakon belüli valóság szinte kivétel nélkül csalódást okoz az átlagos utazónak. A bejutáshoz hosszú, kimerítő biztonsági sorban állás vezet, odabent pedig a tömegben tolongva, szűk terelőkorlátok között araszolva próbálsz pillantást vetni a térre. A nézőtér márvány üléssorai évezredekkel ezelőtt elpusztultak, a fa arénapadlózat nagy része hiányzik, így a látvány nem más, mint a föld alatti folyosók, a hypogeum csupasz, vörös téglafalainak mély labirintusa. A Colosseum monumentális méreteit, a gigantikus boltívek ritmusát és a birodalmi nagyságot paradox módon éppen kívülről lehet igazán felfogni és átérezni: a környező parkos dombokról, a Via dei Fori Imperiali felől vagy a Colle Oppio fái alól szemlélve, teljesen ingyen.
Ezzel szemben a szomszédos Forum Romanum az antik világ lüktető, valódi szíve volt, ahol a történelem nem egyetlen üres kőkatlan, hanem egy hatalmas, felfedezésre váró régészeti völgy. Itt nem korlátok mögött kényszerülsz lépkedni, hanem ókori bazilikák oszlopcsarnokai között sétálhatsz, megérintheted Julius Caesar hamvasztásának helyét, végigsétálhatsz a diadalmenetek koptatta Via Sacra bazaltkövein, és felmászhatsz a Palatinus-domb fenyvesei közé, ahol Romulus megalapította a várost, és ahol a római császárok lakták be gigantikus palotáikat. A Forum Romanum nem egy kiállítási tárgy, hanem egy megelevenedő időutazás, amelyre érdemes rászánni egy egész délelőttöt. Hasonlóan a legtöbb nevezetességhez, olcsóbb online megvenni a belépőjegyet, ugyanakkor 2 belépő pontja is van ennek a csodás programnak. Az egyik közelebb van a Colosseumhoz, és hatalmas tömegek állnak a tűző napon, pedig alig öt perc sétára található egy olyan belépési pont is, ahol gyakorlatilag sorban állás nélkül látogathatod meg a Forum Romanum különleges tereit mindössze 18-25 euróért. Arra érdemes figyelni, hogy diák belépő nem elérhető, csupán régészetet tanulóknak.
A római túlélés kulcsa a friss víz minden sarkon
Rómát járni a nyári vagy kora őszi napsütésben komoly fizikai kihívás, és az óvatlan turista könnyen egész kis vagyont hagyhat a hűtőmágneseket és méregdrága palackozott vizeket áruló bódéknál. Pedig az Örök Város lakói évezredek óta büszkék arra, hogy a tiszta víz náluk mindenkinek járó alanyi jog. A várost több mint kétezer-ötszáz apró, robusztus öntöttvas ivókút hálózza be, amelyeket a helyiek szeretettel „nasoninak”, vagyis „nagyorrúnak” becéznek a lefelé görbülő, fém kifolyócső formája miatt. Ezekből a kutakból éjjel-nappal, folyamatosan csorog a jéghideg víz. Aggodalomra pedig semmi ok: a víz állandóan cserélődik, így akkor sem kell a bacilusoktól tartani, ha egy kiskutya vagy gyermek nyalogatja a kút nyílását, bár ez nem mondható általános tapasztalatnak.
A nasoni kutak használata ugyanis a római utcakultúra egyik legbájosabb rituáléja. A helyiek évszázados trükkje, hogy az egyik ujjukkal egyszerűen befogják a cső alsó, széles nyílását. A víznyomás azonnal utat tör magának, és a cső felső részén található apró furaton keresztül egy elegáns, finom ívben spriccel felfelé a magasba, tiszta, könnyen iható szökőkutat formálva. Egy saját kulaccsal felszerelkezve nemcsak rengeteg pénzt és felesleges műanyaghulladékot spórolhatsz meg a nap folyamán, hanem részesévé válhatsz annak a több ezer éves hagyománynak, amely Rómát a vizek királynőjévé tette.
Utcai filléres falatok és a sétáló Aperol Spritz
Az olasz gasztronómia világhíre nem a bonyolult konyhatechnológiákban vagy a drága alapanyagok halmozásában rejlik, hanem a kíméletlen egyszerűségben és az összetevők kompromisszummentes minőségében. Különösen igaz ez a római konyhára, az úgynevezett „cucina poverára”, azaz a „szegények konyhájára”. A helyiek filozófiája egyszerű: ha az alapanyag tökéletes, nincs szükség felesleges cifrázásra. A legjobb, legőszintébb ételeket pedig szinte soha nem a csillogó belvárosi éttermekben találod, ahol pincérek vadásznak az elhaladókra többszakaszos menüajánlatokkal, hanem a félreeső sikátorokban, a munkásnegyedekben, mint a Testaccio és San Lorenzo kockás abroszos, zajos trattoriáiban, vagy az apró, gőzölgő pékségekben, a fornókban.
Rómát járva a legfinomabb falatokhoz gyakran asztalhoz sem kell ülnöd, hiszen az utcai ételek világa igazi érzékszervi utazás:
- Pizza al taglio: a római tepsis pizza semmihez sem hasonlítható. A tésztája hosszan kelesztett, a kemencében alul elképesztően ropogósra sül, miközben a belseje könnyű, levegős marad. A pékségekben nem egész kerek pizzát kapsz: a pult előtt állva az ujjaddal mutathatod meg a péknek, mekkora darabot kérsz a különféle feltétekből. Ollóval levágja a kívánt szeletet, mérlegre teszi, grammra kifizeted a pár eurós összeget, ő pedig félbehajtva, barna csomagolópapírban nyújtja át, hogy a macskakövön sétálva, még forrón ropogtasd el. Érdemes odafigyelni amikor a mérlegre kerülnek a falatok, ugyanis hajlamosak a helyi árusok nagyobb darabot csípni, mint amire te gondoltál. Aggodalomra azonban semmi ok, ha kedvesen szólsz, korrigálják a sokszor szándékos „hibát”.
- Supplì: a római utcák koronázatlan királya, amely mindössze pár euróba kerül. Ez egy tojásdad alakú, zsemlemorzsába forgatott és aranybarnára, ropogósra sütött rizsgolyó. Az első harapásnál a fogad áttöri a forró, recsegő bundát, és a szád megtelik a lassan főtt, sűrű paradicsomos-húsos raguval átitatott rizs mély, fűszeres ízével. A golyó közepében pedig ott lapul a valódi csoda: egy darabka mozzarella vagy húsos krém. Nem véletlenül hívják a helyiek supplì al telefonónak, hiszen a nyúló sajt a régi telefonkagylók zsinórjára emlékeztet. Kifejezetten laktató, uzsonnának a legideálisabb. Átlagosan 3-4 euróért lehet elcsípni majdnem minden sarkon.
- Limoncello és citromos fagylalt citromhéjban: olaszország új „slágere”, a közösségi média tele van ezekkel a teátrális édességekkel. Listánkon kétség kívül ez a legdrágább darab, mivel 7-9 euróért kaphatjuk meg az instagram-kompatibilis finomságot. Az árát valamelyest mégiscsak visszahozza, ha limoncello-szaküzletben vásároljuk. Ezeken a helyeken ugyanis a legújabb limoncello-készítményeket kóstolgathatjuk ingyenesen, a fagylalt vásárlás ennek nem feltétele. Mi a Limon’è lánc egyik helyszínén próbáltuk ki a bizarr desszertet, és azt kell mondanunk, hogy egyszer igazán belefér.
- A római életérzést megkoronázó sétáló Aperol Spritz: amikor a délutáni napfény narancssárgára festi a sikátorok falait, a bárok ajtajában sorra jelennek meg a helyiek és a turisták, kezükben a jellegzetes, ragyogó narancsszínű itallal, amelyet műanyag pohárban kérnek elvitelre. Érdemes kicsit nézelődni, türelmesen böngészni az itallapokat, ugyanis bizonyos helyeken 4-5 euróért is elcsíphető a sétáló koktél. Az egységár egyébként inkább a 6-8 eurós árfolyamon mozog.
Ezt a helyet ne hagyd ki, ha szereted a tiramisut
A napot és a gasztronómiai felfedezőutat ezen a helyen varázslatos lezárni: a Piazza Navona és a Pantheon között megbúvó apró utcácskában, a Via dei Sediari kövein található a Mr. 100 Tiramisù, amely nem csupán egy desszertező, hanem az édesszájúak igazi zarándokhelye. A név nem túlzás és nem is marketingfogás: a tulajdonosok valóban száz különböző ízkombinációban készítik el Olaszország leghíresebb édességét.
A hely varázsa abban rejlik, hogy itt nem előre legyártott, hűtőpultban álló desszerteket kapsz műanyag dobozban. Miután hosszas töprengés után kiválasztottad a neked tetsző sorszámot a hatalmas menüről, a desszertet közvetlenül a szemed előtt, a pult mögött állítják össze másodpercek alatt. A választék szinte zavarba ejtő: a tökélyre csiszolt klasszikus kávés-kakaós változattól a pisztáciakrémes, fehér csokoládés és friss málnás variációkon át a sós karamellás, banános-nutellás, sőt, chilis vagy egzotikus maracujás kreációkig minden megtalálható. Mivel a bolt aprócska, és a híre bejárta a világot, a bejárat előtt elképzelhető, hogy sorban kell állni, de megéri kipróbálni legalább egyszer ezt a sütizőt. Árérték arányban pedig sokkal inkább megéri, mint a hirtelen népszerűségnek örvendő 2 Bites Tiramisu. Na itt tényleg brutális a sorban állás, a mindössze 2 kanál édességért, amiért elkérnek 3-5 eurókat. Ezzel szemben a Mr. 100 Tiramisù 6 eurós összegért árulja a különlegesebb és méretben is nagyobb adagokat. A helyszín egyébként kóstoló menüt is kínál, 13 euróért 3 féle, általad választott tiramisut próbálhatsz ki.
Erre számíts, ha nem a turistaszezonban utazol
Róma igazi átka maga a népszerűsége. Májustól szeptember végéig a város szinte élhetetlenné válik a műemlékeket elárasztó, hömpölygő embertömegtől. Ha teheted, a látogatást a késő őszi, téli vagy kora tavaszi hónapokra (november elejétől március közepéig, a karácsonyi–újévi időszakot leszámítva) időzítsd. Ez alól kivétel az augusztus. Ilyenkor nyaralnak ugyanis az olaszok. Egész hónapban szellősebb a város, egyes, kisebb üzletek pedig egész hónapban zárva tartanak. Aggodalomra semmi ok, mi is augusztusban látogattunk el és a legtöbb üzlet nyitva tartott, főleg a város központi részein.
Amikor felmerül a kérdés, hogyan érdemes útra kelni Budapestről, sokan elgondolkodnak az autózáson, mondván, így kényelmesebb és több csomag fér el. A számok és a helyi viszonyok tükrében azonban szinte minden esetben a repülés a racionális döntés.
Repülővel: Budapestről mindkét nagy fapados légitársaság (a Wizz Air és a Ryanair) üzemeltet közvetlen járatokat a hét szinte minden napján, ráadásul naponta több időpontban. A járatok a Fiumicino (FCO) vagy a Ciampino (CIA) repülőtéren landolnak, a teljes repülési idő pedig mindössze 1 óra 40 perc.
Jegyárak: Ha szezonon kívül utazol és legalább 3-6 héttel előre foglalsz, a retúrjegyek ára egy kézipoggyásszal kifoghatóak 15 000-25 000 forint között. Még az ünnepekhez közelebbi időpontokban vagy feladott poggyásszal sem szokott meghaladni a 35 000-50 000 forintot fejenként. Fiumicinóról a Leonardo Express vonattal 32 perc alatt a Termini központi pályaudvaron vagy (14 euró), de a közvetlen reptéri transzferbuszok (pl. Terravision, SIT Bus) mindössze 6-7 euróért visznek be a belvárosba mindkét reptérről. Utóbbi egyáltalán nem kényelmetlen utazási forma.
Autóval romantikusnak tűnik, de kész rémálom: Budapest és Róma távolsága közúton körülbelül 1200–1250 kilométer egy irányban (Szlovénián vagy Ausztrián és Észak-Olaszországon keresztül). Ez megállók nélkül is legalább 12-14 órás vezetés, ami oda-vissza két teljes napot vesz el a szabadságodból, ráadásul fizikailag rendkívül kimerítő.
A valós költségek:
Egy átlagos fogyasztású autóval oda-vissza körülbelül 2400-2500 kilométerre számolva a benzin vagy dízel költsége legalább 90 000-120 000 forint. A magyar és a szlovén (vagy osztrák) matrica mellett az olasz szakasz kapus rendszerű. Tarvisiótól Rómáig az olasz autópályadíj oda-vissza hozzávetőlegesen 100-115 euró (körülbelül 40 000 -46 000 forint). Csak az oda-vissza út útiköltsége megközelíti a 140 000-170 000 forintot, és ebben még nincs benne az amortizáció vagy az esetleges tranzitszállás díja. Róma belvárosa szinte teljes egészében ZTL-zóna (Zona a Traffico Limitato). Engedély nélkül behajtani tilos. Az automata kamerák könyörtelenül rögzítik a rendszámot, a büntetés pedig csekkenként 100-300 euró közé tehető. Ráadásul a belvárosban parkolóhelyet találni szinte lehetetlen küldetés, a zárt parkolóházak napi díja pedig 25-45 euró között mozog. A kaotikus helyi forgalom, a minden sávban szlalomozó robogósok és az agresszív sávváltások egy kevésbé rutinos sofőr számára felérnek egy infarktus közeli élménnyel.
Ha a cél kifejezetten egy 3-4 napos római városnézés, ülj fel a repülőre, vigyél egy kényelmes sétacipőt, és hagyd, hogy az Örök Város a saját tempójában ragadjon magával.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Önkénteseket keresnek, akik ingyen lakhatnak a gyönyörű...
Havi 130 ezer forintból a paradicsomban él: "Alig 400 forint egy...
Hatalmas tűz Brac szigetén: hír a magyar turistákról
2500 kiselejtezett metrókocsit löktek az Atlanti-óceánba egykor -...
"Most komolyan elgondolkodom azon, hogy egyáltalán meglátogassam-e...
