Bejutottunk a Karmelitába: ezt láthatják a turisták, ha nem Magyar Péter után rohannak
Magyar Péter pénteken jelentette be, hogy hosszabb időre megnyitják a Karmelitát, az a 2000 hely pedig, amit erre a hétvégére hirdettek meg, percek alatt betelt. A sajtónak lehetőséget adtak egy külön bejárásra is, amire természetesen nagyon sokan gyűltünk össze, a Várkapitányság munkatársaival egyetemben tárlatvezetést tartó miniszterelnök pedig meglehetősen szoros tempót diktált. Némileg az osztálykirándulásokhoz hasonlított a szituáció, bár emlékeim szerint az összes csoportos kiruccanást egybevéve nem hallottam ennyiszer a kísérőktől, hogy „zárkózzak fel, ne maradjak le, menjek tovább”.
Ebből a szempontból jobban járnak azok a látogatók, akik nyugodtabb tempóban nézhetik meg a Karmelitát, mert a látnivalók, az információk befogadásához, a helyzet történelmi jelentőségének megéléséhez ennél több idő, vagy legalábbis kevésbé rohanós körülmények szükségesek.
Alapjáraton az érdeklődők 25 fős csoportokban haladhatnak, ez már sokkal barátságosabb számnak tűnik a tapasztalatok alapján.
Mintegy másfél óra alatt néztük meg a Karmelita mellett a korábbi Miniszterelnöki Kabinetiroda és a Belügyminisztérium épületének egyes részeit is.
Utazás rovatunkon továbbra sem írunk politikáról, így most sem ezen lesz a hangsúly, hanem a megnyitott épületek történetén, az érdekességeken, és azokon az információkon, amik a későbbi látogatóknak is hasznosak lehetnek, vagy pedig virtuális tárlatvezetésként szolgálhatnak azoknak, akik nem tudják személyesen megtekinteni a helyszíneket.
A Karmelita
A rendezvényterem
A sajtóbejárás azzal a megmosolyogtató helyzettel kezdődött, hogy zárva volt a kapu, amin eredetileg beléptünk volna a Karmelitába. Pillanatnyi tanácstalanság után megoldódott a helyzet, és ott mehettünk be, ahol a többi látogató is fog: a bejárattól egyenesen a rendezvényterembe vezetett az út.
Kiss Henrietta történésztől hallhattuk, hogy háromszáz éves falak között állunk. Az épület egy ma is létező katolikus szerzetesrendről kapta a nevét, amit a 11. században alapított egy francia lovag a Szentföldön. Egészen pontosan a Kármel hegyen, innen ered a Karmelita-rend neve.
A karmeliták Buda visszafoglalása után költöztek erre a területre, és kezdték el a templomuk felépítését. Azonban nem sokáig tartózkodhattak itt, hiszen II. József 1780-as évekbeli egyházpolitikai intézkedései nyomán több olyan szerzetesrendet is feloszlattak, amelyek nem betegápolási vagy más közfeladattal, például oktatással foglalkoztak. A budavári karmelita rendházat 1784 után vették el a szerzetesektől.
Ezt követően a misék helyére múzsák költöztek, az épületnek pedig sok funkciója volt. A mai rendezvényterem mintegy kétszáz éven keresztül a színháznak, a színjátszásnak adott otthont: Déryné Széppataki Róza, Blaha Lujza is felléptek ezen falak között. Egészen 2014-ig működött itt színház, a felújítás után alakították rendezvényteremmé.
Az első, ami belépve rögtön szembetűnik, az a hatalmas, gyönyörű orgona, a másik pedig Kisléghi Nagy Ádám Szent párbeszéd című festménye. A 17 négyzetméteres műalkotás témája a reneszánszkori művészethez vezethető vissza.
A Karmelita belső kertje
Az egykori kolostor kertje valóban lenyűgöző, szépségét a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett szökőkút, valamint a növényzet adja: a középen magasodó kocsányos tölgy, illetve a falak mentén futó körte- és almafák. A hangulat visszaadása végett igyekeztem olyan képet is készíteni róla, ahol nem lóg bele tucatnyi kameraállvány, az eredmény a cikk eleji galériánkban látható.
A könyvtár
A belső kertből a könyvtárba vezetett az út, ahová egyszerre csak 5 embert engednek be a csoportból, hiszen szűkös a hely és nagyon vigyázni kell az értéktárgyakra. Kiss Henriettától tudjuk, hogy a könyvtárat az egykori templomtér szentélyéből alakították ki. Ablaka a Dunára néz, maga a bútorzat pedig tölgyfából készült. A polcokon könyvritkaságok sorakoznak, például a Francia Enciklopédia első kiadása.
Itt kapott helyet a híres földgömb is, azaz a Perczel-glóbusz másolata, amin még Nagy-Magyarország látható.
A könyvtárban a vármegyék címerei is megtekinthetőek.
A terem, ahol a kormányüléseket tartották
Miniszterelnökök portréi – a teljesség igénye nélkül: Teleki Pál, Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Szapáry Gyula, Andrássy Gyula, Batthyány Lajos -, sorakoznak a kormányülések korábbi helyszíne felé vezető úton. Mint azt Papp Gábor, a Várkapitányság kulturális és turisztikai igazgatója elmondta, a helyiség korábban a kolostor refektóriuma volt. A szemlélődő szerzetesek alapvetően a celláikban elmélkedtek, olvastak, itt az étkezések alkalmával gyűltek össze. A teremben látható Benczúr Gyula A diadalmas Mátyás (Mátyás bevonulása Budára) című, 1919-ben készült festménye is.
Érdekesség, hogy ez a terem korábban kaszinónak is helyt adott, még amikor színházterem funkciója lett a mostani rendezvényteremnek.
Továbbhaladva, a kormányváró térsorra értünk, amit szintén csodálatos festmények díszítenek – aminek többségét június végéig kölcsönözték ki különböző múzeumokból.
Az újabb csodás kert
Következő állomásunk az a kert, ahol Orbán Viktor az állami vendégeket fogadta, és innen nézték az augusztus 20-i tűzijátékokat is. Lenyűgöző a panoráma, ám spoiler: a kilátást egyre csak fokozzák majd a bejárás során. A kertben található Kalmár Katalin szobra, ami két karmelita szerzetest ábrázol. Balra nézve láthattuk innen a Sándor-palotát.
A miniszterelnöki térsor
Mielőtt beléptünk a Tisza-terembe, megnézhettük Hunyadi Mátyás halotti pajzsának másolatát – az eredeti középkori ereklyét Párizsban őrzik. Eddig is úgy éreztem, hogy nem egy kormányépületben, hanem múzeumban sétálok, a miniszterelnöki iroda felé tartva az érzés fokozódott, egyre csak sorakoztak a szebbnél szebb műkincsek: például Szinyei Merse Pál Kilátás Fonyódról című festménye, aminek készítési ideje 1916-1917-re tehető, és a Nemzeti Galéria tulajdona. Ugyancsak innen kölcsönözték a másik Szinyei Merse Pál képet is, ami a Gesztenyefa címet viseli. A leginkább talán Paál László Erdő belseje című festménye ragadott magával, szintén mutatok róla képet a galériában.
A híres erkély
A miniszterelnöki irodából is kimentünk az erkélyre, amire azért is emlékezhetnek sokan, mert errefelé integetett Magyar Péter a Sándor-palota erkélyéről Orbán Viktornak – aki nem vette észre, vagy legalábbis nem reagált – , és ekkor hangzott el az „abszolút filmszínház” Magyar Pétertől.
A Karmelitában itt zártuk a bejárást. A miniszterelnök most is megerősítette, hogy lesznek újabb foglalható időpontok a szabadkarmelita.hu oldalon a következő hétvégékre, sőt, arról is mennek az egyeztetések, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel hétköznapokon is megnyithassák az épületet a látogatók előtt.
Magyar viccesen megjegyezte, hogy éjszakai túrát is javasolt a kollégáinak. Szerinte egyébként az lenne a normális, ahogy Nyugat-Európában is sok helyen van: a minisztériumi épületek is bejárhatóak legyenek. Természetesen lennének elzárt részek, ahol titkos iratokat tartanak, de ezek mégiscsak közintézmények.
A volt Miniszterelnöki Kabinetiroda
Az egykori Miniszterelnöki Kabinetiroda egy teljesen új épületben működött, anno a Vöröskereszt székháza volt itt, az újjáépítés előtt. Belépve egy hatalmas üvegtérben találja magát az ember, az üvegfalon növényzet fut lefelé. Itt már kezdi kapiskálni a szemlélő, hogy miért is kapta a „luxusminisztérium” elnevezést, aztán az aranyozott szegélyű lépcsőket, a híres „szivarszobát”, az étkezőt látva egyáltalán nem találja túlzónak a titulust.
Ezeken a lépcsőkön visszafelé már káprázott a szemem, pedig nagyon igyekeztem lefelé, mert itt is rendőr figyelmeztetett rá, hogy bámészkodásom közepette leszakadtam a csoporttól. Előtte ugyanis hosszabb időt töltöttem az épület tetején, ahova csigalépcső vezetett fel. A Karmelita teraszáról is pazar volt a kilátást, de itt még emelték a tétet, mutatom, ahogy a belső tereket is:
Magyar Péter a bejáráson elmondta, az is tervben van, hogy ezt az épületet is megnyitják majd további alkalmakkor is, nemcsak ezen a hétvégén.
A Belügyminisztérium
Ma megnézhettük a Belügyminisztérium épületének egy részét is, ez azonban csak a sajtó számára szerepelt a programban – legfeljebb leleményes turisták jutottak be velünk együtt, de nem látogatható úgy, mint a Karmelita. Kiss Henrietta ismertette, hogy az épület 1904-ben készült el Fellner Sándor tervei alapján. A II. világháborús ostrom idején jelentősen megsérült, a háború után pedig nem egy minisztérium, hanem egyetemi hallgatók költöztek ide, ezzel párhuzamosan levéltár is működött. A kollégium kiköltözése után vegyes funkciókat kapott az épület, sok cég bérelt itt helyiséget.
Megnéztük a dísztermet, ami bár szép, de nem a legkiemelkedőbb. Átmentünk a kamarások termébe, ahol a Magyar Királyi Kamara elnökeinek, azaz a pénzügyminiszterek elődeinek portréi láthatóak a falakon – reprodukciókról van szó, az eredeti festmények hollétéről nem tudni.
Innen nyíltak az igazán gyönyörű termek: újonnan létrehozott faberakásokkal, lenyűgöző csillárokkal.
Még a háború előtti időszakban ez volt a miniszteri térsor. Pintér Sándor korábbi belügyminiszter részlegén a fogadószoba ezzel szemben nagyjából ötször ilyen hosszú, a váró és a többi egység leginkább tényleg egy luxusszállodára emlékeztet, míg a lenti helyiségek inkább történelmi kastélyokba is illenének.
Ahogy a miniszterelnök is fogalmazott, nem azzal van a probléma, hogy az egykori műemlékeink megújultak, hanem a kivagyisággal. Azzal, hogy mennyire éles a kontraszt Magyarország valódi helyzete és a bejárt épületek állapota között.
Címlapfotó: MTI/Balogh Zoltán
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új időpontokat ígérnek a Karmelita ingyenes látogatására,...
Kisiklott egy InterCity Magyarországon: mentőhelikopter vitt el egy...
Európa alig ismert karibi szigete, ahol csupán egyetlen hotel...
Becsődölt egy magyar utazási iroda, több száz károsult...
Fordulat az Adrián: július 1-jén újranyit a varázslatos...
