Megnéztük a szentendrei Harry Potter-kiállítást: a varázslat sajnos elmaradt
Egy sajtóbejárás keretei között megnézhettük a szentendrei Harry Potter-kiállítást. Én nagy rajongó vagyok, Harry Potterrel ugyanis szó szerint együtt nőttem fel: nyolcévesen olvastam az itthon akkor megjelent Bölcsek kövét, és a következő köteteket is már megjelenéskor faltam. Ez az a történet, ami egy egész generációnak a gyerekkorát jelenti: nekem is. Szóval, amikor kiderült, hogy Szentendrén nyílik egy nagy, interaktív Harry Potter-kiállítás, nagyon fellelkesültem. Épp ezért volt kicsit kijózanító az élmény. A kiállítás ugyanis inkább egy nagyon látványos, jól megépített szelfimúzeum, mint az a mély, rajongóknak szóló varázsvilág-élmény, amit az ember a beharangozók alapján elképzel.
Nálunk a bejutással alapvetően nem volt komoly probléma, végül viszonylag flottul haladt a sor. Ettől függetlenül így is elég sokat kellett várakozni, és az elején kicsit szervezetlennek hatott minden: először ide, aztán oda irányítottak bennünket, a regisztráció után pedig még nagyjából negyed órát álltunk, mire ténylegesen tovább lehetett menni. A beléptetés egyébként időkapus rendszerben működik, és egy kisebb procedúrával indul. Egy terminálnál először regisztrálni kell a kapott karkötőt, amihez meg kell adni az e-mail-címet, az irányítószámot és a nevet. Ez a gyakorlatban meglepően időigényes folyamat, főleg ha sokan állnak előtted. Csak ezután lehet kiválasztani a saját patrónusodat és a roxforti házadat, amivel aztán elvileg az egész kiállítás interaktív pontjain tudsz „játszani”.
A kiállítást nagyon erősen interaktívként reklámozzák. Ez részben igaz: kapsz egy elektronikus, becsippantható karkötőt, amit különböző pontokon monitorokhoz lehet érinteni, és így aktiválódnak a beépített játékok vagy kis feladatok. Csakhogy ezek a játékok meglepően gyengék. Olyan érzésed van, mintha egy tíz-tizenöt évvel ezelőtti technológiai szintet próbálnának eladni „varázslatos interaktivitásként”. Pár egyszerű mozgásérzékelős feladat, néhány digitális effekt, de semmi igazán izgalmas vagy újszerű. Őszintén: a VR korában már egy átlagos múzeumban vagy élményközpontban is találni ennél kreatívabb megoldásokat.
Több fotózós installáció is van: lehet seprűn ülve pózolni, kipróbálhatod a zsupszkulcsot, vagy akár Harry Potter híres lépcső alatti szobájában is bekuporodhatsz. Ezek tipikusan azok a pontok, ahol a legtöbben meg is álltak fotózkodni.
A termek falain vannak kukkolónyílások, amelyekbe ha benézel, rövid jeleneteket látsz a filmekből. Emellett több filmes relikviát is kiállítottak: meg lehet nézni például Malfoy zakóját vagy Luna cipőjét, és más jelmezeket, kellékeket is. A Roxfort nagyterme viszont nem lett túl nagy: két hosszú asztal kapott benne helyet csupán.
Ami tényleg jól sikerült
Vannak a kiállításon kifejezetten látványos részek is. Hagrid kunyhója például az egyik ilyen: a berendezés, a méretek, a részletek tényleg szuperül hozzák a filmek hangulatát. A gyógynövénytanos részleg is jól néz ki a növényekkel, cserepekkel, és az egyik legklasszabb dolog a tárlaton, hogy kipróbálhatjuk, milyen mandragórát átültetni: a gumó keservesen visít, mikor kihúzzuk a biztonságot jelentő földből. Nagyon tetszett még belépéskor a falra kivetített, mozgó Tekergők térképe is: megjelenik rajta a neved, mintha te is a térképen mozognál. Apró trükk, de látványos és kifejezetten mókás. Jól működnek a falakon lévő portrék is, például a pislogó Kövér Dáma, aki az eredeti történet szerint a Griffendél klubhelyiségét őrzi, és a sárkányszobor is kifejezetten látványos.
Ami viszont tényleg brutális: az árak
A belépő már önmagában sem olcsó: egy teljes árú jegy nagyjából 12–13 ezer forint, így egy négytagú család könnyen 46 ezer forintot hagyhat a helyszínen csak a jegyekért. És ebben még nincs benne a parkolás, a ruhatár vagy bármi más extra.
A ruhatárért külön fizetni kell (500 ft/kabát), a mosdó pedig hátul egy fesztiválos konténervécé, ami kicsit furcsán hat egy ilyen árkategóriájú programnál.
A fotózás szintén plusz pénzbe kerül: az elején készítenek rólad pár képet, amit a végén digitálisan megvehetsz: nagyjából 8000 ft/ darabot. A parkolás 1000 forintba kerül.
Az ajándékboltban az árak szintén nem mugli pénztárcához lettek szabva:
- egy plüss hippogriff 25 ezer forint,
- egy bögre 17 ezer,
- egy hűtőmágnes 4 ezer
- egy sál 7 ezer
- a pulcsik és pólók 20–30 ezer forint körül vannak
- a Szörnyek Szörnyű Könyve plüss 45 ezer forint.
Sok látogatónak egyébként kifejezetten tetszett a kiállítás. Többen mondták a helyszínen, hogy nagyon látványosnak találták, és hogy nagy élmény volt közelről látni a filmes kellékeket, jelmezeket. Volt, aki azt mondta, hogy két-három órát is simán el lehet bent tölteni, ha az ember mindent alaposan megnéz. Mások szerint pedig egyszerűen klassz volt belecsöppenni egy picit a varázslók világába.
Egyébként a szentendrei tárlat nem egy magyar kiállítás, hanem egy világot járó Harry Potter-utazókiállítás, amely korábban több nagyvárosban is megfordult: például Drezdában, Melbourne-ben és Dallasban.
Az eredeti verzió 2009 és 2020 között járta a világot, a jelenlegi, frissített változat pedig 2022 óta turnézik. A projektben a filmeket készítő Warner Bros. stúdió is részt vett, ezért a kiállításon valóban eredeti filmes kellékeket és jelmezeket is láthatunk a Harry Potter- és a Legendás állatok-filmekből. A tárlat modern technológiai installációkkal próbálja életre kelteni a filmek világát, és még a Harry Potter és az elátkozott gyermek című Broadway-darab látványvilágából is felvillant néhány elemet.
Így múlik el a világ dicsősége
Szerkesztőségünk egy másik tagja is megnézte a kiállítást, és lesújtó élményekkel távozott. „2000-ben olvastam az első kötetet, általános iskolásként, és utána mindig azonnal megvettem a következőt, amint megérkezett a könyvesboltokba. Ahogy teltek az évek, a sorozat velem együtt vált felnőtté, amikor azonban megjelentek a filmek, Harry Potter világa lassan megváltozott – olyan irányba, amivel én már nem tudtam azonosulni. Persze attól még, hogy valami nem olyan mint régen volt, nem kell, hogy automatikusan rossz legyen, de ez a kiállítás a varázslóvilágra felépített túlárazott piaci termékek egyik legfájóbb tagja lett.
Az interaktívnak nevezett játékok között szinte nem volt olyan feladvány, amit nem egy gombnyomással vagy tollvonással lehetett volna megoldani, 10 másodperc alatt, unalmas végeredménnyel. A kiállítás gyakorlatilag a filmdíszlet egyes részeinek erősen lebutított, lekicsinyített, műanyagszagú változata, megtoldva rengeteg érintőképernyővel, és fényképezésre hívogatóan berendezett termekkel.
Azok, akik nem találnak élvezetet abban, ha 120 képet csinál róluk az anyukájuk vagy a kedvesük, sem abban, ha egymás után 20 monitorra kell csigavonalat rajzolni, hogy utána gratuláljon nekik a gép, és 20 pontot adjon a Griffendélnek vagy a Mardekárnak, nem fogják magukat túl jól érezni Szentendrén.
A kiállításnak kevés jó eleme volt. A jól felkészült, kedves dolgozók még a kiábrándultságom ellenére is makulátlanul kommunikáltak velem mindenhol. A filmben használt eredeti kellékek megtekintése is izgalmas volt, illetve a Tekergők térképének bemutatását a tervezőknek meglepő módon sikerült értékelhetően abszolválniuk – ez volt talán az egyetlen valóban szellemes megoldás, amit láthattunk a tárlat során.
Ez a kellemetlen másfél óra – amiért nem mellesleg 13 ezer forintot kell fizetni – az ajándékboltban zárul, amit kikerülni nem lehet. A kijárat csak az üzleten keresztül érhető el, ahol az árakat látva elöntött az öröm, hogy az egyetlen gyerek, akit magammal hoztam, a 30 éves öcsém, és ő saját bankkártyával érkezett. Amíg vártam, hogy kiválassza az négyezer forintos hűtőmágnesét, azon morfondíroztam, hogy tulajdonképpen nem is meglepő, hogy több kínos fordítási hibát is találtam, ezeket a díszleteket már nem Harry Potterért, hanem a pénztárcánkért állították fel.”
Akkor megéri vagy nem?
Szerintem az igazság valahol középen van. Ha nagyon szereted a Harry Pottert ( tényleg rajongó vagy, aki örül annak is, ha egy díszlet vagy jelmez közelről látható) akkor egyszer végigjárható élmény. Van benne pár kifejezetten látványos rész, és néhány tényleg jópofa ötlet. De érdemes nem túl magas elvárásokkal érkezni, mert a „nagy varázslat” helyett inkább egy ügyesen megépített élményinstallációt kapsz.
És főleg: készülj fel arra, hogy brutálisan túl van árazva. Szóval ha Harry Potter-rajongó vagy, egyszer érdemes megnézni. Csak ne éld bele magad túlságosan abba, hogy ez lesz életed legjobb Roxfortos élménye.

