Egy évszázada nem lakik senki ebben a faluban, mégis van polgármestere és költségvetése
Első pillantásra Fleury-devant-Douaumont nem is falunak tűnik, hanem erdőnek. Nincs községháza, nincs iskola, nincs pékség, és nincsenek házak sem. Az utcák nevét azonban ma is táblák őrzik, a jelzőkövek pedig megmutatják, hol álltak egykor a lakóházak, üzletek és középületek.
A Meuse megyében, Verdun közelében található település papíron ma is ugyanolyan francia község, mint bármelyik másik: választott polgármestere van, önkormányzati tanácsa működik, költségvetéssel rendelkezik. A hivatalos lakosságszám viszont nulla – írja a Sciencepost.
Egy átlagos falu volt Verdun közelében
Fleury-devant-Douaumont az első világháború előtt teljesen hétköznapi francia falu volt. 1913-ban 422-en éltek itt: parasztok, kézművesek, kereskedők, vendéglősök és családjaik. A falu erdős magaslatokon feküdt, néhány kilométerre Verduntől, a mindennapok pedig a vidéki Franciaország megszokott ritmusában zajlottak.
Ez a világ 1916 februárjában omlott össze.
Amikor 1916. február 21-én megindult a hatalmas német offenzíva Verdun ellen, a francia katonai hatóságok elrendelték Fleury-devant-Douaumont lakóinak evakuálását. Az embereket Bras-sur-Meuse és Verdun felé vitték. Sokan akkor még úgy gondolták, néhány hét múlva visszatérhetnek az otthonukba.
A falu a verduni csata egyik pokoli pontja lett
A Douaumont-erőd 1916. február 24-i eleste után megkezdődött Fleury-devant-Douaumont bombázása és fokozatos pusztulása. A helyzet a Vaux-erőd június 7-i eleste után vált igazán végzetessé: a falu ekkor közvetlenül az első vonalba került.
Fleury stratégiai helyzete miatt különösen fontos ponttá vált.
Több nagy erőd között feküdt, így aki ezt a területet birtokolta, az közelebb került Verdun kapujához.
A németek számára az áttörés lehetőségét jelentette, a franciák számára pedig azt, hogy meg kell akadályozniuk Verdun bekerítését.
A harcok elképesztő pusztítást végeztek. A beszámolók szerint 24 óra alatt 120–150 ezer tonna lövedék hullott a település környékére. Ez nagyjából az Eiffel-torony tömegének tizenötszöröse, néhány hektárnyi területre zúdítva.
A falut 1916. június 23. és augusztus 18. között összesen tizenhatszor foglalták el és foglalták vissza. Minden roham után kevesebb maradt belőle. A házakból romok, a romokból törmelék, végül a törmelékből por lett.
Vörös zónává vált, ahová nem lehetett visszaköltözni
A háború után Fleury-devant-Douaumont-t vörös zónába sorolták, majd „Franciaországért meghalt” településként tartották számon. Ez nem pusztán emlékezeti vagy jelképes döntés volt.
A föld annyira szennyezetté vált emberi maradványoktól, fel nem robbant lőszerektől, robbanóanyagoktól és mérgező gázoktól, hogy mezőgazdasági művelésre és lakhatásra alkalmatlannak minősítették.
A környéken még évtizedekkel később is veszélyes volt a talaj bolygatása: például a douaumont-i osszárium közelében 2005-2006 telén végzett felszíni aknamentesítés során 219 lövedéket, bombát, tüzérségi gránátot vagy kézigránátot találtak, mindössze néhány tíz négyzetméteren.
A verduni csatatér földje máig őrzi a háború nyomait, a becslések szerint több ezer katona maradványait soha nem találták meg.
Fleury-devant-Douaumont nem az egyetlen ilyen település Franciaországban, Meuse megyében összesen kilenc falu jutott hasonló sorsra az első világháborúban. Közigazgatásilag azonban nem szüntették meg őket.
Ma erdőben lehet végigsétálni az egykori utcákon
Fleury-devant-Douaumont ma szabadon látogatható emlékhely. Aki felkeresi, nem házsorokat, kávézókat vagy falusi tereket talál, hanem erdei ösvényeket, jelzőköveket és táblákat. Ezek mutatják meg, hol állt egykor a pékség, merre volt a fogadó, hol laktak a kézművesek, és hol állt a városháza.
A hatóságok a háború után tudatosan döntöttek úgy, hogy a falut nem építik újjá. A területet inkább beerdősítették. Ez egyszerre volt gyakorlati és szimbolikus lépés: a fel nem robbant lövedékekkel teli talajon veszélyes lett volna az építkezés, az erdő pedig egyfajta élő szemfedőként borította be a megsemmisült falut.
A templom, az állomás és a városháza helyét emlékhelyek őrzik
Az egykori lakosok 1934-ben kápolnát emeltek a teljesen lerombolt templom helyén. Később, 1967. szeptember 17-én Fleury-devant-Douaumont régi vasútállomásának helyén felavatták a Verduni Emlékmúzeumot.
Így a falu három fontos pontja – a templom, az állomás és a községháza – ma már nem a mindennapi életet, hanem az emlékezést szolgálja. Fleury-devant-Douaumont ezzel Franciaország egyik legmegrázóbb háborús emlékhelyévé vált.
Lakói nincsenek, polgármestere mégis van
A falu legkülönösebb vonása, hogy hivatalosan ma is önálló község, aminek van megválasztott polgármestere, önkormányzati tanácsa. Ez a furcsa közigazgatási helyzet nem véletlen. Ha ugyanis a falut megszüntették volna, azzal a település mintha végleg eltűnt volna a történelemből.
Az, hogy továbbra is létezik, egyfajta jogi emlékmű: Franciaország így őrzi azoknak a településeknek az emlékét, amelyeket az első világháború szó szerint eltörölt.
Fleury-devant-Douaumont ma a lerombolt verduni falvak közül a leglátogatottabb.
Évente több ezren keresik fel a községet, ahol minden emlékeztet arra, hogy egykor valódi falu volt: utcákkal, házakkal, családokkal, mindennapi élettel.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
A világ egyik legdrágább lakóépülete 175 méter magas, és egy...
Képeken a világ legszebb falva: még soha nem láttunk ilyen...
„Horvátország, szeretünk, de nem jövünk vissza” - kiakadtak...
Egyre többen akasztanak bögrét a hotelajtó kilincsére - nem...
Viszlát, Horvátország! Homokos tengerpart csábít 2 órára...
