Vajon alkalmasak vagyunk a monogámiára?

Képes vajon valaki a Nagy Ő-vel leélni az életét, ha már rátalált? Fel lehet frissíteni az együttlétet azzal, hogy a pár tagjai beleegyeznek egy nyílt kapcsolatba? Való mindenkinek a monogámia? Hasonló kérdéseket jár körül Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje, a Nyitva, amely kapcsán az Index kérdezte a rendezőt.

A nézők első gondolata a filmmel kapcsolatban az, hogy tabudöngető. Orsi elmondása szerint azonban legfeljebb a témafelvetés az, de a problémát inkább a társadalomban látja, s abban, hogy nem vagyunk képesek beszélni olyan dolgokról, amit pedig kár lenne szégyellni. A film egyik jelenete például egy szexterápián játszódik, ahol mindenkinek el kéne mondania, hogyan nevezi a saját nemi szervét, de nem megy. A rendező szerint azért is fontos ilyen kérdésekre rávilágítani, mert a kultúránkból hiányzik a direkt kommunikáció és a nyílt társadalmi diskurzus, s ez a magán- és szexuális életünkre is jelentősen kihat.

Mert még az is nehéz, hogy kimondd az ágyban: «Csináld ezt meg ezt a…» – mimmel is?

– mondta Orsi, majd hozzátette:

Még a szavaink sincsenek meg rá, csak gyerekes, trágár vagy hideg, orvosi elnevezések vannak.

Az interjú során szó esik arról is, vajon hogyan lehet megfelelően működtetni egy párkapcsolatot, milyen egy ideális házasság, illetve mire való egyáltalán a házasság intézménye. Bár a rendező azt veszi észre, hogy a modern társadalomban inkább már a szerelmi házasságkötés dominál, amely nagyobb eséllyel vezet tartós boldogsághoz, hosszú távon valamilyen okból legtöbbször mégis megtörik a kapocs minősége.

A házasság intézménye eredetileg anyagi és hatalmi közösséget teremtett, és annak révén volt esély felnevelni az utódokat is. A mi társadalmunk számára ez volt alapvető, és a monogámia még akkor is megmaradt nyilvánvalóan követendőnek, ha a házasság maga már át is alakult. Más társadalmakban és korokban volt ez máshogy is: az emberek az ősközösségekben sokáig nem monogám kapcsolatokban éltek, de bizonyos törzsekben a mai napig léteznek más megoldások. Aki ebben nő fel, annak meg ez a normális. De az emberek többsége egyébként valóban monogám – egy darabig. A kérdés inkább az, hogy ez meddig működik.

– fűzte hozzá a rendező.

A film központi kérdése a megcsalás és a monogámia, mely a rendezőnő szerint azért fontos téma, mert mindkét nemben dominál egyszerre a két alapösztön: folyamatosan stabilitásra vágyunk, de mellette az új felé is nyúlnánk.

Mindkettőre egyformán szükség van, ha nem lennének meg, valószínűleg nem létezne az emberiség.

Hozzátette, a birtoklási vágy is alapvető emberi dolog, s ezek kombinációja minden személyiségnél máshogyan ütközik ki. Filmje végig a lehetséges alternatívákat boncolgatja a monogámia és a megcsalás közti utakat átszelve, s a szexuális konvenciókat lerombolva.

Sérülés nélkül semmi sem oldható meg. A monogámia sem.

– mondja a rendező, akinek kendőzetlenül őszinte és mégis humoros filmje már megtekinthető a magyar mozikban.