Tudtad, hogy a tűzőgépnek van egy titkos, második funkciója is?

Az emberek nagy részének otthon is van tűzőgépe, és olyasvalakit, aki sose használta még ezt az irodaszert, nehéz lenne találni. A remek szerszám elődjét 1866-ban szabadalmaztatta egy George McGill nevű amerikai úriember, aki aztán 15-20 éven át tökéletesítgette a T-alakú fémszalagokat formába lapító találmányát. A szabadalma után két évvel még két angol ajkú feltaláló jegyeztetett be hasonló masinákat, majd 1877-ben Henry R. Heyl alkotta meg azt a konstrukciót, amit a mai tűzőgépek is használnak – írja az Index

A Henry R. Heyl féle tűzőgépnek is része volt az üllő nevű alkatrész: ez az, ami kapcsozás közben a felületébe vésett hornyok által írányítja, illetve alulról préseli a kapocs két szárát. És egyben ez az alkatrész az, amely a tűzőgép “titkos”, második funkciójáért felel, amiről valószínűleg a tűzőgéphasználók lelkes táborának jelentős része mit sem sejt.

Az üllő a tűzőgép alján lévő rugós fém gomb segítségével 180 fokban elforgatható, és így a lapkáján lévő négy bemélyedés is helyet cserél. (Bizonyos típusoknál az üllőt egy sínen csúsztatva lehet pozícionálni.) Na most ha így használjuk a masinát, akkor a kapocs szárai nem hajlítódnak egymás felé, helyette egy kiegyenesedett fémdrót tűződik be a papírkötegbe.

Az elsőre furcsának tűnő második funkciónak a lényege, hogy így ideiglenesen rögzíthetünk, hiszen az egyenes fémdarabka könnyedén kiszedhető a lapokból. Ezt hívják fűzésnek.