Puskás Öcsi, a leghíresebb magyar: 'Nincs titok. Szerettünk, akartunk és tudtunk focizni'

Ha valaki megnézi Puskás Ferenc Wikipédia-oldalát, már rögtön a bevezető résznél, alig néhány sor után beleszédül az érdemei felsorolásába. Az 1927. április 1-jén született focista a Nemzet Sportolója, olimpiai arany- és világbajnoki ezüstérmes, több csapat edzője, posztumusz dandártábornok, az Aranycsapat kapitánya, aki a világ valaha volt legjobb játékosai között szerepel a FIFA-listán…

Tovább is van: a 85-szörös magyar és 4-szeres spanyol válogatott az egyetlen játékos a világon, aki gólt lőtt világbajnoki, olimpiai, Európa-bajnoki, Bajnokok Ligája- és Világkupa-döntőben is. A XX. század legjobb góllövőjéről itthon két stadiont, egy általános iskolát és több utcát neveztek el, de a világűr 82656-os kisbolygóját is róla keresztelték el, és még Ausztráliában is van utca, ami az ő nevét viseli.

“Ugye, azt írod, amit mondok? Szó szerint..” – vágott bele 1983-ban a Nemzeti Sportnak adott interjújába a labdarúgó, ezért inkább mi is átadnánk a szót neki, a felsorolásnak úgyis lehetetlen lenne a végére jutni.

Mi a siker titka – tette fel a kérdést Csillag Péter, amire Puskás így felelt:

Már te is kezdesz hülyéskedni? Nincs titok. Szerettünk, akartunk és tudtunk focizni. (…) Mi a labdával és a labdáról álmodtunk. Minden idegszálunk a laszti volt. Tudod te, hogy mi mennyit gyakoroltunk? Hivatalos edzésen kívül is. Minden kényszer nélkül. Volt olyan formáció, megoldás, amit ötvenszer, százszor gyakoroltunk. Ez, meg a siker öröme aztán már vitt bennünket.

A számos gyönyörű gól és nagy győzelem közül leginkább mindenki a híres 6:3-ra emlékszik, amelynek kapcsán Puskás azt is elárulta, hogy habár több könyvben “nagyképűsködnek”, de valójában mindannyian féltek, izgultak. 

Vitray azt mondta rólam néhány évvel ezelőtt a magyar tv-ben, hogy már nem emlékszem a londoni 6:3-ra. Hát lehet arra nem emlékezni? Írd meg nyugodtan, hogy harminc év múltával is itt él bennem minden perce.

Az iterjú abban az időszakban készült, amikor Puskás Ferenc feleségével 26 éve Spanyolországban élt.

 Itt ment férjhez a lányom, itt élnek unokáink. Biztos nehéz lenne az elszakadás, de mi nem zártuk ki ezt a lehetőséget sem. Ha öregebbek leszünk… Sosem lehet tudni. Csak azt, hogy amíg én lépni tudok, a focihoz akarom kötni az életem. A hazatérésről tényleg sokat beszélgetünk Erzsikével. A haverok is gyakran kérdik telefonon.

– mesélte annak idején, és végül 1991-ig kellett várni arra, hogy a leghíresebb magyar haza merjen költözni 1956 után.

Az Aranycsapat 1953-ban. (Fotó: Fortepan/ ERKY-NAGY TIBOR)A beszélgetés végén a csapatkapitány a szurkolóknak és a játékosoknak is üzent. Az előbbieket arra kérte, legyenek türelemmel:

Egy jó csapat összekovácsolásához idő kell. Legalább négy-öt év. Adják meg a lehetőséget az edzőknek, hogy dolgozhassanak, hogy az elképzeléseiket meg tudják valósítani. Ne bántsák a játékosokat, hiszen ha cikizik őket, az bénítólag hat.

A játékosoknak pedig sok gyakorlást javasolt:

Tréningezni sokat, nagyon sokat. Tudni élni a pályán és a pályán kívül. Szeretni a közönséget, de mindenekfelett imádni a labdarúgást, a világ legszebb sportját…