Orbán Viktor 1956-os ünnepi beszédében Brüsszel rossz paródiaként szerepelt
Orbán Viktor nevét skandálta a tömeg, amely elé lépve kezdte meg beszédét a miniszterelnök Veszprémben, az 1956-os forradalom alkalmából a Szentháromság téren. A kordonnal körbevett terület teljes egészében megtelt.
A kormányfő azzal nyitotta mondanivalóját, hogy 1956 nem egyenlő Budapesttel, és egész egyszerűen rivaldafénynek nevezte az események ilyetén értékelését. 1956 a nemzet nagy közös szabadságharca volt, végeztek ki papot, tanárt, földművest, kommunista pártvezetőt, időst és fiatalt, nőket, férfiakat, budapestieket és vidékieket – fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán Viktor a szokott szólamaiból beemelte a migrációt, amelytől szerinte folyamatosan védtük Európát, illetve a béke melletti kiállást. Mint elmondta, 1956 végül 1989-ben győzött, amikor a kommunisták elvesztették hatalmukat. Ezekután ha lassani is, az MSZP – mint az MSZMP utódszervezete, – mára már mikroszkopikus méretű lett, és véleménye szerint ott végzi, ahol 1956 szelleme szerint kellene.
A rendszerváltást úgy írta le, mint ami után visszatértünk az európai nemzetek közé. Úgy látja, a nyugatiaknak mást jelent a szabadság: megszabadulni önmagunktól, nemzetet, identitást, nemet váltva.
Orbán szerint viszont a magyarok az ellenkezőjéről vannak meggyőződve: nekik az a fontos, hogy keresztényként és magyarokként legyenek szabadok. Erről pedig Moszkva és Brüsszel kívánságára sem mondanak le. Előbbiről úgy beszélt, mint ami tragédia, utóbbit pedig rosszul sikerült kortárs paródiaként említette.
Mint fogalmazott: Ha Moszkva fütyült, akkor úgy is kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül, akkor nem táncolunk, ha nem akarunk.
Azért vagyunk itt, hogy emlékeztessük magunkat a régi ígéretünkre: meg kell védeni és örökül kell hagyni a szabadságot. Európa kulturális fővárosaként Veszprém éppen ezt teszi, megmutatja Európának, milyen a kultúra, a szabadság, ha magyar – ekképp zárta gondolatait a miniszterelnök.
Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd
