Nem utasíthatnák el a felvételét, mégis megteszik: a cukorbeteg gyerekek elől menekülnek a pedagógusok

A speciális nevelési igényű gyermekek mellett van egy másik csoport, akik számára iskolát, óvodát találni komoly kihívást jelent: a cukorbeteg gyerekek oktatását egy csomó pedagógus nem vállalja be – írja az Abcúg. A problémával már Aáry-Tamás Lajos oktatási jogok biztosa is foglalkozott, aki megállapította: a pedagógusok nem kötelezhetők egészségügyi műveletek elvégzésére, azonban nem utasíthatják el a cukorbeteg gyerekek felvételét pusztán a betegségük miatt. 

A pedagógusok félnek a cukorbetegségtől

Kerekes Andrea, a cukorbetegséggel élő gyerekek családjait segítő MentaPRO Alapítvány vezetője szerint az áprilisi beiratkozási időszakban, valamint a szeptemberi iskolakezdés idején napi szinten találkozni a cukorbeteg gyerekek szüleinek konfliktusaival.

Hiába a körzetes óvoda, előfordul, hogy nem veszik fel a diabétesszel élő gyerekeket. Bár ez törvényileg kötelességük, ilyenkor például azt a megoldást választják, hogy finoman jelzik a szülőnek: nem biztos, hogy itt lesz a legjobb a gyereknek

– ami bőven elég ahhoz, hogy másik intézményt keressenek, hiszen egy cukorbeteg gyerek számára olyan apróságokon múlik minden, mint a gondosan kimért szénhidrátadag, vagy a pontos időzítés.

Kerekes szerint a tanerők félnek a számukra ismeretlen betegségtől, a vércukorméréstől, az inzulin beadásától. És attól a teljes joggal felmerülő gondolattól, hogy a nagylétszámú csoport miatt nem fognak tudni elég figyelmet fordítani a beteg gyermek külön igényeire. Hozzáteszi: ha felveszik az intézménybe, az sem garancia semmire. Tipikus eset például az, hogy a cukorbeteg gyereket az iskola nem viszi el a közös kirándulásokra.

Van, akit egyszerűen kiutálnak

Kerekes Andrea kisfiáról tízéves korában derült ki, hogy cukorbeteg. A fiú kajakozott, amit a diagnózis után is szeretett volna folytatni, de az edző folyamatosan megjegyzéseket tett rá, amiért néha edzés közben meg kellett állnia enni, vagy bekapni egy szőlőcukrot.

Egy idő után azt vettük észre, hogy a fiúnknak nem volt kedve lejárni, beszéltünk is az edzővel, aki nekünk továbbra is azt mondta, hogy semmi gond, de az edzéseken ugyanúgy piszkálta. Végül átírattuk egy másik klubba, ahol már volt egy másik diabéteszes gyerek, az edzőt pedig nem zavarta, hogy emiatt néha bizony meg kell állni, tárt karokkal fogadták

– meséli az édesanya, aki szerint a finn példát kéne követni, ahol a diabéteszes gyerekekkel foglalkozó szakembereket egy képzésen tanítják meg a betegséggel kapcsolatos tudnivalókra.

Mivel a pedagógus nem vállalja a gyerek ellátását, ezért a szülőnek kell kint ülnie egész nap a folyosón

Egy másik anyuka gyermeke bölcsis volt, amikor diagnosztizálták, és azért is “közelharcot kellett vívnia”, hogy megmérjék napközben a vércukorszintjét. Aztán az óvodába már csak úgy tudott rendesen járni a gyermek, ha édesanyja bement ebédidőben megmérni a cukrát. Ők végül találtak másik intézményt, ahol “emberségből és pedagógiából jelesre vizsgáztak”, és a kislány be tudta fejezni az óvodai éveket. A gyerek pár hete kezdte az iskolát, de úgy tűnik, hogy innen is tovább kell állniuk. Az anyuka hiába próbálkozik, nem engedik neki, hogy elmagyarázza a tanítóknak a fontos tudnivalókat, majd amikor írásos útmutatót küldött, az igazgató behívatta magához.Végül közöllték vele, hogy a pedagógusok nem válallják a gyerek egészségügyi ellátását, ezért a szülő üljön a folyosón, és figyeljen rá.

Én azóta is ezt csinálom minden nap: ülök az iskola folyósóján egész délelőtt, a szünetekben pedig ellátom a gyereket.

Van pozitív példa is

Ágnes kislánya, Emília a kiscsoportban tudta meg, hogy gluténérzékeny és cukorbeteg. A csoportban 25 gyerek jutott egy óvónőre, közük három sajátos nevelési igényű gyermek, és a cukorbeteg Emília.

Akkoriban még délben is be kellett adni Emíliának az inzulint ezzel volt eleinte egy kis probléma, hogy ki fogja majd megcsinálni, mert az óvónéni tűfóbiás volt. De aztán megtanítottuk a pedagógiai asszisztensnek, és utána nem volt ezzel soha gond

– magyarázza Ágnes. Ő minden nap beviszi az ódodába kislánya ebédjét, és rendszeresen beszél telefonon az óvónővel.