Kutyát fesztiválra? Miért? Gazdikat kérdeztünk a Művészetek Völgyében

A Kapolcs-Taliándörögd-Vigándpetend hármasban idén is megrendezett, tíznapos fesztivál, a Művészetek Völgye tavaly óta kutyabarát rendezvény. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten kutyásoknak szóló programok, helyszínek és könnyítések is részeit képezik.

De mégis, mennyire kifizetődő dolog kutyával fesztiválozni? Egyáltalán miért hozzák el a gazdik kedvencüket: többnyire kényszerből, mert nem tudják, nem akarják másra bízni őket, vagy sokkal inkább saját akaratból, azért, mert kutyával még jobb az élmény?

A fesztivál egyik meleg, nyári napján kutyásokat kutattunk fel, hogy faggatózzunk egy kicsit. Bár a “felkutatás” szó erős túlzás, hisz lépten-nyomon beléjük botlottunk.

Épp csak elindultunk taliándörögdi szálláshelyünkről a Csigabuszhoz, hogy lejussunk a központba, Kapolcsra, a megállóban már bele is futottunk egy ennivaló kis fekete tacskóba és gazdájába, egy fiatal hölgybe.

A kutyus – Mira – először járt a Völgyben, de a lehető legbájosabb érdeklődéssel szemlélődött. Megtudhattuk: nagyon szereti a társaságot, és ő is épp aznap érkezett. Gazdája azért is hozta magával, mert a barátnője csak másnapra ígérte magát, így viszont egy napig sem kell egyedül lennie a fesztiválon.

“Szeret utazni, az autóba is beugrik” – mesélte vidáman a hölgy, miután megállapítottuk, hogy a Csigabuszon is maximális higgadtsággal nézelődik. Sátorral vannak, Mira egyadagos kutyakonzerveket kap itt-tartózkodása alatt, na meg persze vizet, amit a fesztivál területén egyébként sokfelé tesznek ki a kutyáknak.

A buszról leszállva elköszöntünk a tacskótól és tulajdonosától, majd az “Artjáró” udvar felé vettük az irányt, ami kifejezetten kutyabarát helyszínként van feltüntetve. Ahogy beértünk, rögtön belefutottunk Bociba, egy selymes – és remélhetőleg nem identitászavaros – kis apróságba, és zenész gazdájába. Rendszeresen utaznak együtt, Boci itt, a Völgyben sem először jár már.

“Akinek van kutyája, annak szerintem egy mély lelki kapcsolata alakul ki vele. Egyértelmű, hogy velem jön, együtt töltjük az időt, együtt alszunk. Úgy vettem észre, ez nagyon tetszik neki is.” – mesélte a gazdi, azzal folytatva, hogy Boci nemrég körbecsavarogta Badacsonyt is, vagy például az egyik legutóbbi fellépésen, egy mesekoncerten is a színpad oldalában feküdt, a gyerekek nagy örömére.

“Annyi minden történik vele egy hét alatt, ami más kutyával egy év alatt. Szerintem ettől intelligensebb és érzékenyebb lesz.”

– tette hozzá a tulajdonos, aki szintén aznap érkezett, és ő is sátrazik az ebbel. Kérdésünkre, hogy mennyire tart a korai ébresztéstől vagy más problémáktól, a legnagyobb nyugalommal felelte: Boci alkalmazkodó, idén sem hinné, hogy probléma lesz vele.

Bocival a beszélgetésünk közben már teljes erőbedobással próbált összebarátkozni egy fel-le szökdelő, hasra vetődő, majd őt körbeszaladgáló, nagyobb testű jószág, Tóbiás. Az ő gazdájával, a Völgy egyik keramikusával folytattuk a beszélgetést.

Mint kiderült, a kutyust négy hónapos korában, egy szilasligeti erdőbe hajított dobozban találta meg nordic walkingozás közben. Tele volt elgennyesedett sebekkel, a hasa szétszakadva, a farka leharapva.

Komplett terápiára, infúziós kezelésre volt szüksége. Ő az igazi Völgy-kutya: hat hónapos korában, élete első sétáján ide, a fesztiválra hozták. Nagyon jól érezte magát, úgyhogy állandó Völgyjáró lett belőle. Történt egyszer, hogy egy itt tartózkodó pesti házaspár kislánya szemet vetett rá, és csodás barátságot szőtt vele; még sétálni is elvihette. Szüleit, az üzletembert és az üzletasszonyt ez ihlette meg, és ebből született a Művészetek Völgyének kutyabarát arca. A dombon feljebb kifejezetten kutyák részére kiépített parkot is létesítettek.

Idő közben Tóbiás kapott egy játszótársat is, a hófehér Louis-t; mire mindezt megtudtuk, már mindkét szóban forgó csahos lepihent mellettünk a fűbe a bágyasztó melegben.

Az udvarból kilépve szinte azonnal beleakadtunk Zsömibe és gazdáiba, egy középkorú párba. A végtelenül kedves tekintetű Zsömi már 13 éves – sajnos öregszik, épp nagyon sovány, speciális hízókúrára fogták. Ő is talált kutya, de amióta csak besétált a szimpatikus pár irodaudvarába, viszik magukkal mindenhová. Ide, a Völgybe Balatonfüredről járnak át vele. “Van a gyerekemnek egy kis tacsija, azt is elhozzuk néha, jól elvannak” – tette hozzá a hölgy, aki szintén kiemelte ezután, milyen jó, hogy a fesztiválszervezés az egész területen biztosítja a kutyák vízszükségletét.

Rengeteg kutyás embert láttunk még ezután, a faggatózást a végtelenségig folytathattuk volna, de úgy véljük, a kérdéseinkre az eddigiekből megkaptuk a válaszokat: a kutyások aligha kényszerből, sokkal inkább szeretetből és törődés gyanánt hozzák el a fesztiválokra kedvenceiket, és amelyik ebet csak láttuk, mindegyik igazolta viselkedésével, hogy a programot nagyon élvezik az állatok is. A Művészetek Völgyének kutyabarátsága bevált, rengeteg gazdit ösztönöz arra, hogy ne hagyja otthon hűséges társát, akik jól megférnek a “kutyátlan” látogatók mellett.

Megmutatjuk még az ötéves spánielt, Darlát, aki szintén régóta járja a fesztiválokat, bár gazdája szeret ügyelni rá, hogy csak olyan helyre vigye, ahol nem túl nagy a forgalom, és azt is igyekszik kivédeni, hogy minden második ember meg akarja simogatni négylábú társát.

Míg beszélgettünk, Darla is hamar ismerkedni kezdett egy újabb fekete kis tacskóval, aki méltón zárhatja keretes szerkezetűvé cikkünket: ő Mini, a tíz hónapos első fesztiválozó, aki sátorban lakik majd fiatal gazdijaival. A pár számít is rá, hogy nem lesznek reggelente sokáig tartó alvások, de hát ki tudna ellenállni két ekkora bogárszemnek?