Hernádi Judit: Tojok az illemre, a szabályokra. Az érdekel, ami egy kicsit más

A fenti idézet a színésznő Hernádi Pont című önálló estje színlapján olvasható, ami az Orlai Produkció egyik előadása. Ez nem egy hagyományos társulat, itt minden szerződés csak egy-egy darabra szól. Hernádi Judit érdekes viszonyban van a szabályokkal, és nem viseli jól a külső kényszert – bazárban sem tud vásárolni, mondja, mert szeret saját maga dönteni. Nem véletlen, hogy miután frissdiplomásként a Vígszínház tagja lett, nyolc évvel később otthagyta a társulatot és azóta szabadúszó.

Egyszer csak úgy éreztem, nem bírom tovább, lépnem kell. Nem akartam megfelelni, nem akartam, hogy azért kapjak meg egy szerepet, mert úgyis ott vagyok, hanem azért, mert azt nekem kell eljátszanom. Tisztán akartam beszélni bizonyos dolgokról, hogy egyértelmű legyen, mi miért történik

– magyarázta Hernádi, aki ekkor 30 éves volt éppen, amit egy “különösen érzékeny” kornak tart. Rövid időre előfordult, hogy úgy érezte, mégis le akart szerződni, de mindig időben visszafordult. “Egyébként nem csak nekem, mindenkinek jobb, hogy nem vagyok társulatban” – vélekedik. 

A szabályokkal sajátos a viszonyom: az alapvetőeket elfogadom, elhiszem például, hogy a repülő fönt marad, bár ez se volt mindig így; annak idején meg kellett néznem a fizikakönyvemben a felhajtóerő definícióját, hogy elhiggyem, az a baromi nagy valami tényleg nem fog leesni. Más szabályokat viszont megvizsgálok, és csak akkor tartom be, ha értelmét látom. Nem hiszek a merevségben

– mesélte a WMN-nek. Hernádi színészi pályafutása mellett televíziós megmondóemberként is működött, és politikai, társadalmi kérdésekben is gyakran megnyilatkozik. A Heti Hetesből 2012-ben, az alaptörvény beiktatása után szállt ki.

Egy demokráciában lehet viccelődni a hírekkel. 2012 után már nem volt demokratikus a helyzet, és ez már cseppet sem vicces. Évekig őszintén, naivan hittem abban, hogy változás történik az országban, van értelme a véleményalkotásnak. A frappáns megmondásokkal igyekeztünk a jelenségek lényegére rávilágítani. De rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Ráadásul beszorítottak a baloldalra, holott soha nem szimpatizáltam a szocialistákkal, bár baloldali érzelmű vagyok.

– fogalmazott a hvg.hu-nak 2018 augusztusában.

Őszintén szólva, 1990-től tiszta szívvel hittem abban, hogy itt valami történni fog és jó irányba indulunk el, de utólag rá kellett jönnöm, hogy nem tudjuk kezelni a demokráciát. Én sem tudtam, hogy mi a demokrácia, pedig érett embernek gondoltam magam. Azt hittem, ez jön magától. Nem jön. Dolgozni kell rajta, meg kell tanulni, hogy ha a másik ember mást mond, attól még nem hülye, sőt, akár igaza is lehet. Ha egymásnak feszülnek is a gondolatok, feltételezni kell, hogy mindkét fél azt akarja, hogy mindannyiunknak jó legyen. De mindazt, amit most látunk, sajnos a gyűlöletre és a kirekesztésre építették, és azt gondolják, hogy a másik mindenképpen rosszat akar

– vélekedik Hernádi, aki teljesen megbékélt életéveinek számával. Három évvel ezelőtti hatvanadik születésnapján így mesélt koráról:

Az a véleményem erről, hogy: vagy ennyi vagyok, vagy halott. Nincs ezzel gondom, ez van… és kész. Mások azt javasolták, mondjak hetvenet, és a kérdés le van zárva; épp eleget foglalkozik a sajtó ezzel – nem az én korommal, hanem általában –, nem kell még nekem is törődnöm vele. Az öregedésnek amúgy egyetlen előnye van: az ember rájön, hogy semmi értelme semminek, ezért felesleges izgulni rajta.