Az utolsó interjú Palotai Zsolttal: "Ha nem vagyok sehol, akkor abból nem lesz még egy buli"

“- Akkor bízol benne, hogy visszatérsz?

– Nem nagyon hiszem ezt, hiszen a lányomék generációja volt az utolsó, akik még láttak színpadon. Úgyhogy a fiatalok nem tudják, ki vagyok, és nincs is sok esély, hogy megtudják.”

Öt nappal azután, hogy az rtl.hu oldalán megjelent egy interjú DJ Palotaival, érkezett a hír, hogy a magyar elektronikus zene legendás figurája meghalt. Ez a beszélgetés az utolsó, ami készült vele, ebből idézzük a 62 évesen elhunyt Palotai Zsolt néhány gondolatát.

Volt egy kimutatás, hogy mi a legnagyobb különbség a 2000-es évek zenéi meg a mostaniak között. Hát kérlek szépen, az, hogy ma sokkal szomorúbbak a zenék. Nincs jövő. Ezt érzed. Az ember azért ember, mert van együttműködés, de itt már semmilyen együttműködés nincs, csak a pusztítás és a düh. Mintha csak a rajongás lenne, vagy a gyűlölet. Pedig a szeretet sokkal erősebb

– fogalmazott a DJ, és felfoghatatlannak nevezte a világban tapasztalható brutalitást az orosz-ukrán háborúra és a izraeli-palesztin konfliktusra utalva.

Azt kell mondjam, hogy azóta lassan sikerül elpusztítanunk a civilizációnkat is. […] Nem legyőzni akarják az ellenfelet, hanem elpusztítani. És a zene 1999-ben pontosan megmutatta, hogy mi következik.

Palotai a magyarországi helyzettel kapcsolatban is lesújtóan beszélt. Szerinte a ’89 előtti időszak óta csupán annyi változott, hogy míg akkor “mindig egy kicsit jobb volt, tehát mentünk ki belőle”, “most meg mindig egy kicsit még szarabb”. Orbán Viktort Horthy, Rákosi és Kádár keverékének nevezte, az ellenzéket pedig szerinte nem lehet komolyan venni.

Én a föld színéről is elzavarnám az összes politikust. Azt gondolják, hogy ők a társadalom csúcsa, aztán kiderül, hogy a legalja. Ráadásul a hatalom mindig deformálja a személyiséget. […] Mindent meg akarnak mondani, hogy mit, hogyan csinálj, mit gondolj. Nem hagyják békén az embereket, és elfoglalnak mindent, ami más

– fogalmazott, és hozzátette, sem fesztiválokon, sem szigetes rendezvényeken nem játszott már évek óta, de be sem tudna kerülni ilyen helyszínekre. 

Voltak ilyen furcsa dolgok. Az A38 hajó felkért egy irodalmi rendezvénysorozatra, […] aztán kiderült, hogy a PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) szervezte – akkoriban kezdtek nyomulni ott a fiúk. […] Az első rendezvény végén, amikor jöttem le a színpadról, jött velem szembe Bognár Attila (az A38 alapító vezetője), mellette Demeter Szilárd (a PIM igazgatója), és Attila elkezdett lelkendezni, hogy ‘****meg Zsolt, ez a világszínvonal, abba ne hagyjátok’. Hazajöttem, és várt egy e-mail, hogy ‘köszönjük a közreműködést, a továbbiakban nem számítunk Önre.’

Palotait az utóbbi időben valóban nem nagyon lehetett hallani, és arra a kérdésre, miért nem fogja be a száját, hátha azzal megkönnyíthetné az életét, azt válaszolta, neki az úgysem menne. 

De amióta belső emigrációban és csöndben vagyok, már mindegy is, hiszen a Tilos Rádiót mindenki hozzám köti. Ellenünk még tüntettek is, hogy keresztényellenes rádió vagyunk. Szóval igazából onnantól, hogy van Tilos Rádió, nekem sok esélyem már nincs.

– tette hozzá. Palotai karrierját a magyar politika más módon is nehezítette:

egyszerűen kivándorolt külföldre a közönségünk fele. 

DJ Palotai utolsó nagy bulijára a budapesti rakparton került sor, és mint később kiderült, még a Depeche Mode is jelen volt.

Júliusban, amikor megnyitották a rakpartot, és először játszottam ott, az brutális volt. Olyan volt, mint 10-15 évvel ezelőtt. Ráadásul másnap volt a Depeche Mode-koncert, és mint később elmesélték, ők ott laktak fönt a szállóban, és lejöttek. Pont akkor érkeztek, amikor három Depeche Mode-számot játszottam le, az emberek pedig teljesen megőrültek. Mindenféle zene volt, de mégis olyan hangulat lett, ami nagyon ritka. Teljesen felszabadult mindenki, unikális buli volt. Ebben az évben nekem az volt a legjobb bulim, elementáris volt. Hat órát kellett volna játszanom, de tízkor az mondták, hogy „na, lécci, éjfél”. És annak ellenére, hogy nyolc órán át játszottam, nem lettem fáradt.

Címlapkép: MTI Fotó/Balogh Zoltán.